Úgy tűnik nem múlik el év Innsbruck nélkül! Tibor barátom már négy éve szeretne Münchenből átvonatozni Innsbruckba a Mittenwaldbahn nevű vonalon, eddig azonban minden évben pont az itt tartózkodása alatt volt vágányzár, így mindig csak halasztódott a nagy utazás.

Sétálóutca Innsbruckban

2014 azonban végre az ő éve lett, augusztusban egy vágányzármentes hétköznapon ellátogattunk a szomszédba. Legutóbbi utazásom óta a vonalon közlekedő járművek is lecserélődtek, így némi újdonság engem is ért az utazás folyamán.

Még Bajorországban, valahol Tutzing és Garmisch-Partenkirchen között

Münchenből Innsbruckba leggyorsabban Rosenheim városon át lehet eljutni, miközben a vonat egy hatalmas kerülővel kerüli meg a hegyeket. Rövidebb, de időben egyáltalán nem gyorsabb a közvetlen vonal, mely a Starnbergi-tó partján vezet, érinti az egykori téli-olimpia helyszínt, Garmish-Partenkirchent, keresztülhalad Mittenwaldon, hogy végül az utolsó pár km-et lélegzetelállító hidakon és bevágásokon, továbbá több mint 20 alagúton át tegye meg.

Kilátás a vonatablakból az Inn folyó völgyére

2013-ban az Osztrák Államvasutak megszigorította a Mittenwaldbahn-on közlekedő vonatok biztonsági előírásait, így kb. 30 év után elbúcsúztak a vasútvonaltól a DB 111-es sorozatú mozdonyok és a hozzájuk tartozó N-wagen típusú kocsik. Az 1810 méter hosszú Martinswandtunnelben ugyanis előírás, hogy az itt közlekedő vonatok rendelkezzenek ún. "aktív vészfékáthidaló rendszerrel" is.

Ezzel a módosítással a közvetlen eljutási lehetőség is megszűnt, átmenetileg csak a német-osztrák határon történő átszállással volt a vonal beutazható. A német oldalon maradtak a klasszikus ingavonatok, az osztrák oldalon pedig az innsbrucki S-Bahn Talentjei közlekedtek.

2013 decemberétől azonban forgalomba álltak a Német Államvasutak új, sok megpróbáltatást átélt Talent2-es motorvonatai, így a menetrendváltástól ismét közvetlen vonat köti össze Innsbruckot Münchennel a hegyeken át.

Végállomás: Innsbruck Hauptbahnhof

Üröm az örömben, hogy a Talent2-esek, bár 30 évvel (vagy talán még többel is) fiatalabbak, a légkondi miatt már nem rendelkeznek lehúzható ablakokkal. Marad hát a steril vonatozás a lezárt hangtalan motorvonatban, miközben Németország és Ausztria legszebb tájain suhanunk keresztül.

Az utazás bajorországi részéhez az ilyenkor szokásos BayernTickettet vásároltuk, mely két főre 27 euró volt. Ez érvényes teljes Bajorország összes regionális vonatára, autóbuszára, az összes városi tömegközlekedési eszközre, beleértve a metrókat, S-Bahnokat, autóbuszokat és villamosokat is.

A fennmaradó 63 km-re az kalauztól kellett jegyet váltani a vonaton. Külön felhívtuk a figyelmét, hogy mi még Innsbruckon belül is szeretnénk utazni, ezért valamiféle olcsó, kombinált jegyet adjon. Ez meg is történt, kettőnknek a jegy további 35 euróba került. Állítása szerint ezzel nem lesz gond, mindenre érvényes. Az árat bár sokalltuk, mégis reálisnak tűnt, hiszen egy útra, egy főre ez a rövid szakasz olyan 6 euróba kerül, oda-vissza két főre ez már egyből 24, továbbá két főre egy innsbrucki napijegy is olyan 10 euró körüli (Bár a BayernTickethez képest még így is drága). Később azonban a jeggyel mégiscsak meggyűlt a bajunk.

Az Inn folyó felé a város egyik sétálóutcájában

A városban nem volt semmi tervezett programunk, így csak egy kicsit szétnéztünk Innsbruckban, elsétálva a nagyobb nevezetességek mellett.

Az Inn folyó, háttérben a sikló hídja

Városkép

Színes házak a folyóparton

A Stadtturm

Innsbruck kisváros, gyalogszerrel is könnyen bejárható keresztbe-hosszába. De természetesen kiépült a tömegközlekedés is, 1891 június elsejétől indult meg a villamosüzem, sőt 1944 és 1976 között, majd 1988 és 2007 között még troli is közlekedett a városban!. A trolibusz mára már a múlté, nyomtalanul felszámolták, de van helyette három villamosvonal (1,3,6), egy vasútvonal (STB) és huszonnégy autóbuszvonal.

A város járműállománya kettő mozdonyból, hét motorkocsiból, 32 villamosból és kb 150 autóbuszból áll.

Innsbrucki villamosok indulásra várva, vajon melyikre érvényes a jegyünk?

A legrövidebb az STB vonala, mely csupán 18,2 km-es, ettől némileg hosszabb a villamoshálózat a maga 19,5 km-ével. A legnagyobb kiterjedésű kétségtelenül a helyi és helyközi autóbuszok hálózata, mely összesen 226,6 km-rel szövi át a várost és a környékét.

A siklóvasutazás idén is kimaradt, talán majd jövőre?

Nem a tömegközlekedés része, pusztán csak turistaattrakció, de a városból sikló kapaszkodik fel a környező hegyekbe, a magasabb csúcsokra pedig kötélvasúttal emelkedhetünk fel.

A város közösségi közlekedésének érdekes színfoltja a Stubaitalbahn. A viszonylat a főpályaudvarról indul, végighalad a villamosvágányokon, majd elérve a város szélét a villamosszínen át elindul felfelé a hegyekbe. A vonal műszaki paraméterei teljes mértékben megegyeznek a városi villamossal, sőt a két üzem közös járműveket is használ.

De hiába azonos minden, a díjszabásuk mégis más! Mi összesen egy megállónyit utaztunk a városban villamossal, a főpályaudvartól a vasútmúzeum irányába, mégis sikerült belefutnunk egy jegyellenőrzésbe. A méregdrágán vett kombinált jegyünk mégsem volt annyira univerzális, mint ahogy a kalauz korábban állította. Bár érvényes volt Ausztria összes regionális vonatára, beleértve a Stubaitalba vezető villamosvonalat is,sőt még a GySEV vonataira is, a városi villamosra már nem! Hiába ugyanaz a jármű, ugyanaz a sín, hiába használja ugyanazt az infrastruktúrát, az utazásnak mégis majdnem bírság lett a vége. Kétségbeesett magyarázkodásom, továbbá az arra a napra vásárolt összes jegy lobogtatása győzte csak meg a két ellenőrt, hogy nem bliccelünk, hanem csak félreértés áldozatai vagyunk.

A szituációhoz hasonló lehetne, ha a budapesti "négyeshatos" villamosnál külön jegy kellene a négyesre és a hatosra, még ha a jármű és az üzemeltető azonos is.

A kisebb kaland után tíz percet várakoztunk, hogy jöjjön egy ugyanolyan villamos, melynek a kijelzőjén az "STB" felirat virított a járatszám helyett. Ezzel végül elérhettünk a város szélére, a villamosok telephelyére.

A Tiroli vasútmúzeum bezárt épülete

A vasútbarátokat egy kicsiny múzeum várja a villamosok üzemi pályaudvaránál. Sajnos ottjártunkkor zárva volt, nyitva tartása nem épp turistabarát, a hét legtöbb napján zárva tart. Így nem tudhattuk meg, mit is állítottak itt ki.

A későbbiekben inkább csak gyalogoltunk, nem kísértettük a sorsot tovább. Innsbruck nem nagy város, talán 15 perc is elég volt, hogy visszajussunk a pályaudvarra.

Élő-szobor és a város híres arany tetője, a Goldenes Dachl

Innsbruck egyik legjellegzetesebb, legismertebb és legegyedibb látványossága az óváros főterén. Az 1500-ban elkészült 2738 aranyozott réz cseréppel borított balkon I. Miksa császár parancsára készült el, hogy így tegye emlékezetessé esküvőjét Sforza Bianka Mária német-római császárnéval. Később a balkon a császári család kedvelt tartózkodási helye volt rendezvények, fesztiválok alatt, hiszen innen az egész főtérre rá lehetett látni.

2003 januárja óta ez az épület ad otthont az évente megrendezett Nemzetközi Alpesi Egyezmény Hivatalnak, mely a térség jövőjével és fejlődésével foglalkozik.

A Wilteni bazilika

A Wilteni apátság

A városnak több szép állapotú, színes temploma is van, aki hosszabb időt tölt itt, szánjon rá minél több időt, hogy belülről is megcsodálhassa őket!

Séta a városban, korábban itt a villamos helyett trolibusz közlekedett

Az Alpok vonulatai

A várost teljesen körülölelik a hegyek, bármerre is nézzünk, mindig tudjuk, hogy egy völgyben vagyunk

Az idő gyorsan eltelt és sajnos sietni is kellett hazafelé. A visszaúthoz már nem vártuk meg az utolsó közvetlen járatot, így egy órával korábban egy Talenttel indultunk vissza, hogy majd Garmisch-Partenkirchenben átszálljunk a müncheni vonatunkra.

Indulás visszafelé az ÖBB egyik Talentjével

A bajorországi szakaszon a hazaúton szerencsénk volt, itt még a jó öreg emeletes ingát fogtuk ki, melyet egy öreg DB 111-es sorozatú mozdony tolt München felé.

Emeletes vonattal Bajorországban

Aki Bajorországban jár, annak bármikor érdemes kipróbálnia ezt az igazi hegyvidéki jellegű vonalat. Még ha nem is utazik el Innsbruckig, akkor is rengeteg természeti és épített szépséget láthat a vonatablakból. Ha pedig megszakítja az utazást, felfedezheti Mittenwaldot, Murnaut, Garmisch-Partenkirchent, sétahajózhat a Starnbergi tavon vagy felvonatozhat a legmagasabb csúcsra, a Zugspitze-re!