Mikor Innsbruckban mentem Münchenből, többek között az ott közlekedő Stubaitalbahn-t is kipróbáltam! Akkor azonban főleg az odaútról írtam, de ez a keskeny nyomközű kis hegyi vasút/villamos kimarad. Ezt a kis hiányosságot pótolom be a következő kis cikkel és néhány képpel.
A Brenner-alagút és a Brenner vasútvonal leírása a magyar Wikipédiából való, ahová korábban én írtam és bővítettem ki az azonos nevű szócikkeket.
Megérkezés Fulpmesbe
A Stubaitalbahn egy 18,16 km hosszú, villamosított. keskeny nyomtávú vasútvonal Ausztriában, Innsbruck közelében. A méteres nyomtávolságú vonal Tirol fővárosának a főpályaudvarát köti össze Natters, Mutters, Kreith és Telfes településeken keresztül Fulpmes városkával. A városban az innsbrucki 1-es és 3-as villamos vágányait használja, melyek szintén 1000 mm-es nyomtávolságúak.
A vonal eredetileg 3 kV 50 Hz-es váltakozó árammal lett villamosítva, de 1983-ban áttértek a 900 volt egyenáramra. A pálya egyvágányú, kétvágányos állomásokkal, ahol a keresztezhetik egymást az egymással szemben haladó járatok. A végállomás viszont háromvágányú és található itt egy fűtőház is. A vasútvonal állomásain a vonatok a baloldali közlekedés szabályai alapján kerülik el egymást.
Az innsbrucki villamospályaudvar a Wiltener Basilika közelében található
A vonal keresztezi az Inntal autópályát és a Brenner autópályát is
A 18 km hosszú vonalon két jelentősebb híd található és szinte a teljes utazás során kitűnő panoráma tárul az utasok elé a környező hegyekről és a völgyben elterülő városról. Az út során a pálya kb. 346 métert emelkedik, a végállomás 936,25 méterrel van a tengerszint felett.
Rálátás Innsbruckra
A vonal nagy magasságokat küzd le, a kép közepén látható vonalon jöttünk fel
A vasútvonal megépítésének az ötlete már 1888-ban felmerült, de a finanszírozás kérdése és az építkezés nehézsége miatt végül csak 1903-ban fogtak neki az építkezésnek, A vonal 1904 júliusában nyílt meg. Már a kezdetektől villamos vontatással üzemelt.
Az Alpok
Tiroli táj, alpesi házakkal
Tovább emelkedünk
Az Europabrücke
Menet közben láthatjuk a Brenner autópályán (A13-as autópálya) található Europabrücke-t (magyarul Európa híd) is. Patsch és Schönberg közt hidalja át a Wipptalt (Wipp-völgyet). 1963. november 17-én adták át a forgalomnak.
190 méteres magasságával Európa legmagasabb hídja volt a Millau-i viadukt elkészültéig.
A híd építése 22 ember életét követelte.
Az épülő Brenner-bázisalagút
Valamivel feljebb pedig láthatjuk a Brenner-bázisalagút építését is, melyben egy kétvágányú, 25 kV 50 Hz-cel villamosított vasútvonal fog futni. Hossza 52 km, a kapcsolódó vonalakkal együtt 62,7 km lesz. Ezzel a világ második leghosszabb alagútja lesz a még szintén építés alatt tálló svájci Gotthard-alagút után.
Megépülése után jelentősen lerövidül Brenner és Bolzano között az eljutási idő, mely Észak- és Dél-Európa egyik legforgalmasabb áruszállító útvonala. Jelenleg a vonatok a Brenner-hágón át vezető, igen meredek Brenner-vasútvonalat használják, gyakran kettő villamos mozdonnyal. A vonatok sebessége alig haladja meg a 70 km/h-t. Megnyitása 2020-2026 között várható. Költsége 2006-os árakon kb. 6 milliárd euró. Ez az útvonal része a transzeurópai vasúthálózatnak. A megnyitás után a tervezett forgalom napi 80 személyszállító és 320 teherszállító vonat.
Az alagútról és az építéséről sok érdekességet tudtam meg később Innsbruckban, mikor az Arlbergbahnt utaztam be.
A vonalon közlekedő villamos
A vonalon a kanadai Bombardier vasúti járműgyár Flexity Outlook villamosai közlekednek menetrend szerint, de nosztalgiautazásokat is szerveznek a régebbi járművekkel.
A 22 db alacsonypadlós, egyenáramú Outlook villamosok a város vonalaira 2005-ben érkeztek meg.
Együttállás, a két jármű közti korkülönbség majdnem 100 év
Kreith állomásig csak néhány járat közlekedik, és az enyémnek is ez volt a végállomása. De fél óra múlva jött a következő, mellyel a vonal maradékát is sikerült beutaznom. A várakozással töltött időt fotózással töltöttem és nagy szerencsémre befutott egy pályafenntartó jármű is, mely talán még a vonal egyik eredeti motorkocsija volt. A gyári táblája szerint 1909-ben gyártották! De ennek ellenére jó állapotban volt, majd rövid várakozás után el is baktatott a város felé.
Rövid fotómegállás Kreithben
Öreg jármű nem vén jármű...
A Kreither Viadukt
A Stubaitalbahnnak az első világháború alatt szomorú feladat jutott: a vonal végén található Fulpmes katonai kórházába szállította a sebesült katonákat. A háború végéig a vasút igen elhasználódott, a járművek közül csak egy marad működőképes. Emiatt egy hegyi-gőzmozdony is kölcsön lett kérve.
1926-ban megnyílt Telfer Wiesen állomás is. Annak érdekében, hogy az Achensee erőmű álltal termelt áramot fel tudják használni a vontatáshoz, a feszültséget és a frekvenciát megváltoztatták 2500 V 42,5 Hz-ről 3000 V 50 Hz-re.
1928-ban, az első világháborúban a nagy igénybevételnek kitett motorkocsikat újabbak váltották le.
1929-ben meg akarták hosszabbítani a pályát, azonban közbeszólt a gazdasági válság.
1938-ban a Német Birodalom fejlesztette a közforgalmú közlekedést. Az eddig csak gyengén javított felépítményt fel kellett újítani 1941-ben, hogy megfeleljen a megnövekedett szállítási igényeknek. A következő két évben a pálya nagy részét felújították 1948-ra a régi síneket (profil XXX) végül teljesen a nehezebb és erősebb XXIVa sínekre cserélték.
1952-ben, egy újabb kereszteződés nyílt meg Hölltal-ben annak érdekében, hogy a vonatok 30 percenként járhassanak.
1996-ban a Stubaitalbahn AG összeolvadt a Innsbruck közlekedési vállalattal.
1998 óta kerékpárszállítás is lehetséges a vonalon.
Hamarosan megérkezünk, a völgyben látható a vonal kanyargása
A vonal végállomása
Fulpmes egy kicsi falu Ausztriában, mindössze kb. 4000 lakossal. A lakosság közül kb. 700 fő külföldi. A település legfontosabb bevételi forrása a turizmus.
Itt nem sok időt töltöttem, néhány fotó után a legelső járattal elindultam vissza Innsbruck felé.
Telfes állomás közelében található Pfarrkirche zum Hl. Pankratius
Telfes állomás közelében újabb templom mellett haladtunk el. A Pfarrkirche zum Hl. Pankratius 1754 és 1756 között épült. Franz de Paula Penz tiroli egyházi építész és pap építette. A templomnak vékony magas tornya van, mely jellemző az itteni kisebb egyházi épületekre. Az épület nagyon jó állapotban van, mind kívül, mind belül. Belsejében a falu védőszentjéről Szent Pancratiusról található freskó, melyet Anton Zoller festett.
A 63 méter magas toronyban hat harang található. Az épületet osztrák műemlék, melyet 1989-ben újítottak fel.
Visszaúton a város felé
Hazafelé a Mittenwaldbahnon
Aki ki szeretné próbálni, az Budapestről Zürichbe tartó vonatra vegyen jegyet. Reggel RailJet, este pedig EuroNight vonat közlekedik Innsbruckon át Svájcba. De bécsi átszállással további lehetőségeket is talál. München felől vagy Rosenheimen át EuroCityvel, vagy az én általam is kipróbált regionális vonattal lehet utazni.
A villamosok Fulpmes felé a főpályaudvar előtti megállóból indulnak. Jegyet bármelyik innsbrucki jegyautomatából vásárolhatunk rá.
Ha Innsbruckban járunk, mindenképp iktassuk be ezt a kis kitérőt is! Megéri!
Utolsó kommentek