Vonattal? Természetesen!

Szlovéniában töltött első napunk végén, miután már megnéztük a várost és elfoglaltuk a szállást, elindultunk megkeresni a főpályaudvar melletti vasúti múzeumot is, hivatalos nevén a Železniški muzej Slovenskih železnic-et.

A múzeum bejárata, szemben a körfűtőház épülete néhány régi, karos jelzővel

Sajnos mi már zárás után értünk oda, de szerencsére azért kint még szét tudtam nézni. Barátnőm bár elkísért, nem mutatott túl sok lelkesedést a hely iránt. Egyre türelmetlenebbül várta végig azt az időt, míg én nézelődtem és fotóztam. Megkegyelmeztem neki és a lehető legrövidebbre fogtam a nézelődést.

Akkor úgy gondoltam, hogy vasárnap majd megpróbálok megint visszajönni, de a programunk végül másképp alakult, így a második látogatás elmaradt.

A szlovéniai nyaralásom kezdete Ljubljanában kezdődött, ahová vonattal érkeztem München felől. A bajor fővárosból érkező vonat kocsikat továbbít az olaszországi Velencébe, a szlovén Ljubljanába, a horvát Zágrábba és a magyar fővárosba, Budapestre is. A szerelvény így kellően színes és hosszú mindig, melyet a német és osztrák szakaszon egy ÖBB 1116 sorozatú mozdony vontat. Salzburgig egyedül utaztam, majd csatlakozott hozzám a barátnőm is, aki Budapest felől érkezett a Zürichbe tartó EuroNight-tal.

A jegyeket már korábban megvettem, miközben elkövettem egy igen nagy amatőr hibát: véletlenül a Salzburg-Ljubljana szakasz háromszor is ki lett fizetve, kettőnknek. Ezzel buktam 29 eurót, de legalább kényelmesen utaztunk.

Nem úgy mint hazafelé, ahol a szabad helyekért folytatott harc kis híján verekedésbe torkollt az utasok között, de ezt a történetet majd az utolsó posztban mesélem el.

Ljubljana főpályaudvara

Salzburgba késve érkeztem, majd némi kocsitologatás után a MÁV Startos kocsik maradtak, mi meg továbbmentünk Schwarzach-St. Veit állomás felé a Salzburg-Tirol vasútvonalon.

Véget ért az egyhetes nyaralásom Szlovéniában, melyben volt egy egynapos kis kitérő az olaszországi Trieszt felé is. Több mint ezer fotó született és rengeteg új élményben volt részem. Az elkövetkező hetekben-hónapokban folyamatosan fogom a képeket feltölteni és az élménybeszámolót megírni!

Indulás München Hauptbahnhofról a Kálmán Imre Euronighttal Salzburg felé. Nem árt odafigyelni, hogy melyik kocsiba ülünk, ugyanis a kocsik egy része Budapestre, egy része az olaszországi Velencébe, a többi Ljubljanába és Zágrábba tart! A képet Helgának ajánlom, ő tudni fogja, hogy miért! :)

És hogy miről fogok írni a következő cikkekben? Utazási tippek a szlovén vonatozáshoz, Ljubljana főpályaudvara képekben, a ljubljanai vasúti múzeum, utazás vonattal Koperbe, hajókázás a tengeren, vonatozás cseppkőbarlangban, utazás Triesztbe és a trieszti olasz vasúti múzeum, és néhány vegyes kép Portorozról, Piranról és a tengerről!

Addig is következzen pár kép a jövőbeli cikkekről előzetes gyanánt!

A tavalyi olaszországi nyaralásom képeinek feltöltése meglehetősen lassan halad, mert mindig közbejött valami újabb, frissebb beszámoló. Most pedig nyakamon van a következő nagy utazás Szlovéniába és utána egy kis kitérő Olaszország felé.

Kilátás a városra

Így a következő cikk egy nagyon gyors, összecsapott munka lesz, ha visszaértem, és feltöltöttem a képeket (remélem nem tart megint egy teljes évig), akkor majd részletesen és pontosan megírom a részleteket is. Addig viszont csak pár kép, némi magyarázattal, hogy mi is lett a történet vége.

Barcelónából délután indultam tovább Zürich felé, meglehetősen kalandos úton! Érintettem Mulhouse-t is és az ott található francia vasúti múzeumot! Majd onnan irány Zürich és végül haza!

Spanyolország 2013 június 22-én újabb nagysebességű vonalszakaszt adott át, így már 2515 km-en száguldhatunk 250 km/h sebességgel vagy gyorsabban az országon át keresztül-kasul. Az új vonal Madrid és Alicante közötti utazást rövidíti le.

Alicante és a tengerpartja (kép forrása: http://myspanishadventure.com)

Lássuk, hogyan változik a közlekedés a spanyoloknál az új vonalnak hála.