Nemzedékek óta az ablakok előtt elsuhanó városok, falvak és a táj képe elválaszthatatlan a vasúti utazástól.
A vasút történetét átlapozva magától érthetődõ, hogy a vasúti közlekedés a város és a táj részei közé tartozik. A városok a vasútvonalak mellé és köré épültek, a vasút a környezetünk szerves része lett. A Rajna völgye, beleértve a vasútvonalakat is, a világ kulturális örökségei közé tartozik, de megemlíthetjük még itt a Semmering hágót és a tájba illeszkedő gyönyörű Semmeringbahn nevű vonalat is.
Élvezzük a kilátást! (kép forrása: Wikimedia Commons)
A lakosok egymást követő nemzedékeit nem zavarta a vonatok zaja. A vasút legtöbbször már régebb óta jelen volt, mint ahogy a mellette élő emberek.
A vasútnak ez a saját magától értetődő természete, és az, hogy a környezetünk része és mindenki közlekedési eszköze, egyre inkább megkérdőjeleződik: egyre több vasúti pálya tűnik el a több méter magas falak mögött. Úgy tűnik, hogy ma már nem játszik szerepet a városi vagy a tájképi környezetben, és a környezetbarát közlekedési eszköz használóinak sem adnak lehetőséget a környék megismerésére.
A Le Mistral már villamos mozdonnyal és rozsdamentes acélból készült kocsijaival (kép forrása:
Terepasztal Spitalban, a modellezés "klasszikus" formája
Maschen Rangierbahnhof, Európa legnagyobb rendező-pályaudvara (kép forrása:
Utolsó kommentek