A Le Mistral egy expresszvonat volt Franciaországban Párizs és Nizza között. Az 1950-ben elindított járat a Francia Államvasút (Société Nationale des Chemins de fer français, SNCF) zászlóshajója volt, a vonat utasai az elérhető legnagyobb sebességgel és a legnagyobb luxusban utazhattak.
A Le Mistral már villamos mozdonnyal és rozsdamentes acélból készült kocsijaival (kép forrása: dessinemoiuntrain.free.fr)
Nevét az erős, hideg és száraz helyi szélről, a mistralról kapta, mely Észak- és Északnyugat-Franciaországra csap le Camargua régió körül.
A járat olyan szolgáltatásokkal kényeztette az utasait, mint a két étkezőkocsi vagy a vonaton található fodrász. Sorsát az 1981-ben elinduló TGV pecsételte meg, mellyel sebességben már nem versenyezhetett.
A Le Mistral egykori vonógépe, az SNCF 141 R 1199 pályaszámú gőzmozdonya 2007-ben (kép forrása: Wikimedia Commons)
A szerelvény
A szerelvényt az első években több különböző mozdony is vontatta: Párizs és Lyon között már akkor is villamos vonatok közlekedtek, a Le Mistralt pedig egy hattengelyes SNCF CC 6500 sorozatú egyenáramú villamosmozdony továbbította.
Lyontól azonban elfogyott a pálya feletti felsővezeték, innen a vonat továbbítását egy az SNCF 241P sorozatba tartozó 4-8-2 (UIC: 2′D1′ h4v) tengelyelrendezésű hegyi-expressz gőzös vette át. A mozdonyokat kimondottan a nagy tömegű és gyors vonatok vontatására tervezték, mint amilyen a Mistral is volt. Az ország nagyfokú vasút-villamosítása miatt ez a típus lett az utolsó személyvonati forgalomra beszerzett gőzmozdony-sorozat Franciaországban.
A Le Mistral a Rhône folyó völgyében már a villamos vontatás korszakában(kép forrása: trains-worldexpresses.com)
Marseille-ben újabb mozdonycsere történt, innen egy olajtüzelésűre átalakított, SNCF 141 R sorozatba tartozó 2-8-2 tengelyelrendezésű (vagy az UIC jelölésével 1'D1' h2 tengelyelrendezésű), 1199 pályaszámú gőzmozdony továbbította az expressz-vonatot. Az 1945 és 1947 között gyártott mozdonysorozat a II. világháború végén érkezett Európába, enyhíteni a krónikus vontatójármű-hiányt. Az USA-ból a hadianyagon kívül rengeteg mozdony is érkezett a vén kontinensre, mivel a háború során rengeteg vasúti jármű megsérült vagy végleg megsemmisült. A hadimozdonyból összesen 1323 db készült Amerikában, melyek közül az utolsót az SNCF csak 1974-ben tudta leselejtezni (Hasonló körülmények között került Magyarországra a Truman becenevű, hivatalosan MÁV 411 sorozatú hadimozdony-sorozat is, szintén a tengeren túlról).
A szerelvény 1953-ban új rozsdamentes kocsikat kapott, melyek már ekkor is klímával voltak felszerelve, ez volt az első klimatizált kocsikat is továbbító járat Európában. A vonat összesen 13 kocsiból állt, melyek között megtalálható volt a termes és a fülkés vagon is. Ezen kívül volt még bár, kettő étkezőkocsi, fodrász és egy generátorkocsi is a vonat energiaellátásához.
Szerelvényösszeállítás
A TEE Le Mistral szerelvényösszeállítása 1969 és 1981 között:
| 1 | A4Dtux | generátor-kocsi, termes kocsi |
Párizs - Nizza |
| 1 | A8tu | termes kocsi |
Párizs - Nizza |
| 3 | A8u | fülkés kocsi |
Párizs - Nizza |
| 1 | Arux | bár, shop, titkárnő, fodrász |
Párizs - Nizza |
| 1 | Vru | étterem, konyha |
Párizs - Nizza |
| 1 | Vru | étterem, konyha | Párizs - Marseille |
| 1 | A8tu | termes kocsi |
Párizs - Marseille |
| 2 | A8u | fülkés kocsi |
Párizs - Marseille |
| 1 | A8tu | termes kocsi |
Párizs - Marseille |
| 1 | A4Dtux | generátor-kocsi, termes kocsi | Párizs - Marseille |
Vonógép: SNCF CC 6500 Párizs - Marseille között, SNCF BB 25000 Marseille - Nizza között.
Színek : rozsdamentes kocsik vörös felső csíkkal, CC 6500 mozdony ezüst/vörös festéssel és BB 25000 türkizkék festéssel.
Mint ahogyan a fenti táblázatban is látható, a Le Mistralnak csak egy része jutott el Nizzába, a vonat fele csak Marseille-ig közlekedett.
Sebesség és menetidő
1953-ig a menetidő pontosan 11 óra volt az 1088 km-es távon. 1956-ban a szerelvény maximális sebessége elérte a 150 km/h-t, Párizs és Dijon között az átlagsebessége pedig a 131 km/h-t, de Valence és Avignon között is a 129 km/h-t. Ezzel a Mistral lett a világ leggyorsabb olyan járata, amely több, mint 500 km-en vagy attól is hosszabb távon közlekedik.
1965-ben a szerelvényt integrálták az európai TEE hálózatba, továbbá erre az évre készült el a teljes szakasz villamosítása is, így ettől kezdve végig villamos vontatással közlekedett a járat.
1964-ben a menetidő 10 óra 21 percre, 1969-re pedig 9 óra körülire csökkent.
1969-től a járat új, expresszvonati villamosmozdonyokat kapott. Megszűnéséig a vonatot SNCF BB 9300 és SNCF CC 6500 sorozatú villamos mozdonyok továbbították.
A Le Mistral 1982. május 22-én közlekedett utoljára, helyét a francia szupervonat, a TGV vette át.
A Le Mistral útvonala Párizs és Nizza között 1965 nyarán (kép forrása: Wikimedia Commons)
Utóda
A járat végét a TGV elindulása hozta el. Miután elkészült a rövidebb nagysebességű vasútvonal Párizs és Lyon között, majd a folytatása Marseille és Nizza felé is, a leggyorsabb vonatok már a TGV járatok lettek. A szupergyors, ám belülről meglehetősen egyszerű motorvonatok jóval nagyobb menetrendi kínálatot nyújtanak, mint a korábban csak naponta járó Le Mistral.
A Le Mistral helyét a név nélküli TGV járatok és a hagyományos, régi útvonalon járó, szintén névtelen gyorsvonatok vették át. A TGV napjainkban 5 óra 35 perc alatt teljesíti a Párizs-Nizza távot Aix-en-Provence TGV állomást is érintve és kiszolgálva, de Marseille-t kihagyva. A vonatok óránként-kétóránként indulnak Párizsból Nizzába.
Párizsból csak Marseille-ig a menetidő mindössze 3 óra 18 perc a 774 km-es távon.
TGV szerelvény Nizzában (kép forrása: bahnbilder.de)
Ezzel lezárult a legendás TEE hálózat egy dicső fejezete Franciaországban.
Források
* Az angol Wikipédia Le Mistral szócikke
Lásd még
* Le Capitole: Franciaország leggyorsabb járata a TGV előtt
Utolsó kommentek