Vonattal? Természetesen!

München 1966-ban nyerte el az 1972-es nyári olimpia rendezésének a jogát. A vesztes háborút maga mögött tudó, két részre szakadt Németország gazdagabbik fele jól bánt a háború után folyósított fejlesztési pénzekkel, az országrész újjáépült és a bajor főváros már az olimpiára készült.

Az S2-es S-Bahn szerelvénye

Ahhoz azonban, hogy a rendezvényt zavartalanul lebonyolítsák, szükséges volt a közlekedés fejlesztésére is. Az olimpia idejére készült el a város S-Bahn hálózata is, mely azóta is példaértékű és irigylésre méltó rendszer.

Azóta azonban eltelt 45 év, a korábban elegendőnek bizonyult rendszer pedig napjainkban folyamatosan a zsúfoltsággal küzd. Ma már a 442 km-es hálózaton 150 állomás található, az utasok száma munkanapokon eléri a 840 ezer főt, az éves forgalom pedig a MÁV-Start országos éves forgalmának a dupláját!

Spanyolország délnyugati részén, a Sierra Nevada hegység lábánál található a több mint 230 ezer lakosú Granada. A télen fagyos, nyáron forró város korábban kiterjedt városközi villamoshálózatot üzemeltetett, ám az autózás elterjedésével a hálózat lassan elsorvadt, a villamosüzemet pedig felszámolták. Az utolsó villamos 1974-ben ment el.

Granada metrószerelvényei (kép forrása: Wikimedia Commons)

1998-ban azonban újra felvetődött, hogy a városnak szüksége lenne egy új kötött pályás közlekedés eszközre. Néhány évvel később, 2004-ben egy tanulmány készült a villamos modernebb formában történő visszaépítésére. A tervet elfogadták 2005 januárjában, így Granada nekiállhatott az új városi vasút megépítésének. A 15,9 km hosszúságú, jelenleg egy vonalból álló új közlekedési eszköz mára már elkészült, jelenleg a tesztfutások zajlanak, hogy hamarosan utasokat is szállíthasson.

Még javában folyt a MÁV részére a MÁV V43 sorozatú mozdonyok gyártása, amikor is a Ganztól egy újabb, nagyobb teljesítményű típust rendeltek. Az első prototípus 1975-ben érkezett meg. A hattengelyes, tirisztoros szabályzással rendelkező mozdony a MÁV V63 nevet kapta, de a vasútbarátok között inkább a "Gigant" név honosodott meg.

Ha a valóságban nem is, de H0-s modell készült a V47-es mozdonyból (kép forrása: Flickr.com)

A becenév nem véletlen, sokáig ugyanis ez volt a MÁV legerősebb mozdonya a 3575 kW-os teljesítményével. Ezt a címet a 2002-ben megérkezett MÁV 1047 sorozat vette el a maga 6400 kW-jával. A mostani bejegyzés azonban nem a V63-ról és nem az 1047-esről, hanem egy, csak a rajzasztalon létező típusról, a Gigant négytengelyes változatáról, a MÁV V47 sorozatról szól.

Az utóbbi hónapokban nem volt lehetőségem saját utazásokhoz és kirándulásokhoz, így elsősorban más, számomra érdekes témákról írtam. Néhány napja azonban meglátogatott a barátnőm itt a messzi Tirolban, a kettő szabadnapot pedig a környék felfedezésével töltöttük el.

Innsbruck főutcája

Első napon Innsbruckba utaztunk, ahol én már többször is jártam, de a szép, hegyekkel körülvett várost mindenképpen meg akartam mutatni a barátnőmnek is.

Eredetileg villamosozást terveztem Ausztria utolsó fennmaradt interurbán vonalán (egy másik a közeli Münchenben található), ám a program máshogy alakult, és végül az Ambras kastély meglátogatás lett belőle.

Kína rekordsebességgel, pénzt nem kímélve hálózza be az országot újépítésű nagysebességű vasútvonalakkal. A szükséges technológiákat külföldről szerezte be, hogy azokat a saját igényeihez szabva kiépíthesse a világ legnagyobb, legkiterjedtebb nagysebességű vasúthálózatát.

Az új Pekingi Déli pályaudvar (kép forrása: Wikimedia Commons)

A mára már több mint 22 ezer km-esre nőtt hálózat a világ nagysebességű vonalainak kétharmadát teszi ki, mindezt valamivel több, mint tíz év alatt építették fel.

A kezdetben 220-szal közlekedő vonatok sebessége minden egyes új vonal átadásával tovább nőtt, először 250, majd 300, ezután 350 (2008 augusztusától Peking és Tiencsin között), végül a 380 km/h (Peking és Sanghaj között) sebességig.