Vonattal? Természetesen!

A technika fejlődésével a gőzmozdonyok is egyre gyorsabbak és erősebbek lettek. A legtöbb vasúttársaság a sebességgel és a kényelemmel próbált kitűnni, ezért újabbnál újabb gőzösöket állítottak forgalomba. Bár a villamos vontatás is elszigetelten jelen volt már, mégis az igazi zászlóshajók az áramvonalas gőzmozdonyok voltak.

Talán minden idők legszebb, és biztosan a leggyorsabb áramvonalas gőzöse volt az LNER A4 sorozat (kép forrása: Wikimedia Commons)

Az 1930-as és az 1940-es évek voltak eme vontatási nem csúcspontja, ekkor születtek a legnagyobb és leggyorsabb gőzmozdonyok, hogy azután lassan de biztosan átadják a helyüket a modernebb, tisztább és gyorsabb dízel- és  villamosmozdony utódoknak.

Gőzmozdonyokkal vontatott vonatokkal közlekedni a világűrben a bolygók és a holdak között? Micsoda képtelenség ez, nem igaz? Én is felkaptam rá a fejemet, mikor véletlenül rátaláltam a The Galaxy Railways című japán anime sorozatra.

Egy képkocka a filmsorozatból

A film egy alternatív jövőben játszódik, melyben a világűr több pontja is lakott már. A Föld bolygó vasútállomásairól pedig már nem csak a földi városokba, hanem akár a világűrbe is utazhatunk! A filmelőzetesbe belepillantva láthatjuk, hogy a vonatok létrehoznak maguk körül egyfajta energia-alagutat, melyben aztán roboghatnak a bolygók felé, veszélyes vidékeket átszelve és néha kisebb-nagyobb bonyodalmakba is beleesve.

Mivel én már igencsak idős vagyok a mesefilmek nézéséhez, én csak az előzetest tekintettem meg, továbbá elolvastam a cselekmény kezdetét, mely kifejti, miről is lesz majd szó a részekben.

Olaszország vasúti fővonalai a 19 században épültek ki, melyek vonalvezetése a gőzmozdonyok igényeinek még megfelelőek voltak, ám a 20. században már a sebesség további emelésének az útjában álltak. Ahhoz, hogy a vonatok sebességét tovább emelhessék, a meglévő vasútvonalak komoly átalakításra lett volna szükség, elsősorban az éles, kis sugarú ívek átépítésre. Ám az olasz vasúti mérnökök egy olcsóbb megoldást találtak ki: a billenőszekrényes vonatokat. 

Egy ETR 450 sorozatú villamos motorvonat (kép forrása: Wikimedia Commons)

Az ETR 450 (az olasz Elettro Treno Rapido rövidítéseként, magyarul Villamos Expressz Vonat) volt az első billenő kocsiszekrényű sorozat, mely kereskedelmi forgalomban közlekedett. Az olasz Fiat Ferroviaria (ma az Alstom Csoport része) és Ercole Marelli gyártotta a Trenitalia (az FS, az Olasz Államvasutak része) részére. Először 1984-ben közlekedett, majd az 1988-as nyári menetrenddel a Róma–Milánó útvonalon állt forgalomba.

2017 jelentős mérföldkő volt a francia nagysebességű vasút számára, hiszen két helyszínen is befejeződtek a munkák és 514 km-rel bővült a hálózat. Egy évre rá elkészült a Nimes-Montpellier nagysebességű vasútvonal is 140 km hosszúságban. Jelenleg épül egy leágazás Torino felé, ám ez még nagyon messze jár a befejezéstől és nem is "igazi" TGV vonal lesz, mert a vonatok legnagyobb sebessége nem fogja elérni a 300 km/h-t.

TGV motorvonat robog valahol Franciaországban

A közeljövő tervei között szerepel a Bordeaux-Toulouse és a Montpellier-Perpignan közötti szakaszok megépítése.

Az első nyilvános konzultációk már folyamatban vannak a Montpellier és Perpignan közötti nagysebességű vasútvonal megépítésére vonatkozó hosszú távú javaslatokról, miután Jean-Baptiste Djébbari francia közlekedési miniszter létrehozta a projekt irányítóbizottságát és megkezdte a 150 km-es vonal engedélyezéséhez szükséges folyamatot.

Egykoron egész Európát keresztül-kasul behálózták az éjszakai vasúti járatok, ám az autópálya-hálózat kiépülésével, a személyautók elterjedésével, na meg az olcsó repülőjáratok beindulásával ez a szolgáltatási szegmens lassan leépült. néhány ország néhány járattal még kitartott, de csak idő kérdése volt, hogy ezek is elsorvadjanak.

Az SNCF éjszakai kocsijainak felújítása folyamatban van

Aztán az Osztrák Államvasút, az ÖBB gondolt egy merészet, és nem hogy a meglévő járatokat üzemeltette tovább, de még a szomszédos Németország kocsiparkját is átvette és terjeszkedni kezdett. Sokan a fejüket csóválták, de az idő őket igazolta. Amíg a járvány meg nem akasztotta az utazási kedvet, az utasszám folyamatosan növekedett.

Az osztrák példa után pedig több ország is jelezte, hogy újragondolja az éjszakai vonatok ügyét, Svájc és Németország után Franciaország is ambíciózus terveket jelentett be!

Jean-Baptiste Djébbari francia közlekedési miniszter elmondta, hogy az a célja, hogy „2030-ban körülbelül 10 éjszakai járat közlekedjen”.