Vonattal? Természetesen!

Párizs, Franciaország fővárosa fontos közlekedési csomópont, továbbá a világ minden tájáról vonzza a turistákat. Becsült népessége elővárosait nem számítva 2006 januárjában 2 167 944 fő volt, ám agglomerációival a Párizsi „unité urbaine” (városi terület) populációja 2005-ben több volt mint 9 millió fő, míg a Párizs „aire urbaine” (fővárosi terület) 12 millió lakost számlált. Ehhez még hozzájön a rengeteg bejáró, átutazó, átszálló és persze a turisták hada is. A párizsi közlekedés és azon belül a tömegközlekedés megszervezése komoly kihívások elé állítják a szakembereket már hosszú évtizedek óta.

Modern villamos Párizsban az 1-es villamos vonalán (kép forrása: Wikimedia Commons)

1855 és 1938 között Párizsban kiterjedt villamoshálózat működött, amely közel fél évszázaddal megelőzte a párizsi metróhálózatot. 1925-ben a hálózat hossza 1111 km volt, 122 vonallal. 1930-ban az olaj- és autóipari lobbik nyomást gyakoroltak a párizsi rendőrprefektúrára, hogy távolítsák el a villamossíneket, és csináljanak helyet az autóknak. Az utolsó ilyen első generációs villamosvonalat Párizson belül, amely a Porte de Saint-Cloud és a Porte de Vincennes között közlekedett, 1937-ben bezárták, és az utolsó vonal az egész párizsi agglomerációban, amely Le Raincy és Montfermeil között közlekedett, 1938. augusztus 14-én szűnt meg.

Néhány évvel korábban Salzburgból Zell am See-be utaztam munkaügyben a Salzburg-Wörgl-vasútvonalon. A vonal Zell am See-n túli része akkor ismeretlen maradt számomra, melyet azonban néhány évvel később sikeresen bepótoltam.

A Salzburg-Tiroler-Bahn Ausztria egyik fő vasútvonala Salzburg és Tirol tartományokban Salzburgtól Wörglig vezet, érintve több jelentős síközpontot is. Az Osztrák Szövetségi Vasutak (ÖBB) törzshálózatának része, alternatíva vasútvonal Salzburg és Innsbruck között.

EC 163, vagy szebb nevén a Transalpin suhan Graz felé 2016 decemberében a Salzburg-Tirol vasútvonalon (kép forrása: Wikimedia Commons)

A vonal végig kétvágányú, és a jobb oldali normál vágány biztosítóberendezése lehetővé teszi a teljes értékű kétirányú forgalom megvalósításást korlátozások nélkül (vagyis mint egy teljes értékű egyvágányú vasútvonal). A vonal végig villamosított 15 kilovoltos váltakozó árammal, 16,7 Hz-es frekvenciával.

Különösen a salzburgi főpályaudvar és Schwarzach-St. Veit közötti szakaszon - a Tauernbahn és a salzburgi S-Bahn építése kapcsán - a vonalat nagymértékben korszerűsítették és helyenként új vonalvezetést alakítottak ki.

Elon Musk mérnök és üzletember, korunk Edisonja, mindig elképesztő kijelentéseket tesz és már több iparágat is a feje tetejére állított. Valahogyan mindig meglátja azt a rést, ami mindig is ott volt a szemünk előtt, ám mégse vettük észre.

A Las Vegas Convention Center Loop központi állomása

Egy dugóban ülve twittelte ki még 2016 decemberében, hogy kikészítik a dugók és alagutakat kellene ásni az autóknak. Míg a legtöbb autógyártó a repülő autókban látja a jövőt, Elon ehelyett inkább többszintes alagútrendszerekben gondolkozik.

A milliárdos most sem a levegőbe beszélt, Las Vegasban már üzemel a cége által kifúrt különleges alagút, a Las Vegas Convention Center Loop!

A DB 218 sorozat (1968 előtt DB V 164 sorozat) a Deutsche Bundesbahn által beszerzett 4 tengelyes, dízel-hidraulikus mozdonysorozat, amelyeket a nem villamosított németországi fő- és mellékvonalakon, személy- és tehervonatok vontatására egyaránt használnak.

Két DB 218 sorozatú mozdony pihen Köln főpályaudvarán 2013-ban (kép forrása: Wikimedia Commons)

A mozdonysorozat a DB V 160-as mozdonycsalád utolsó nagy átdolgozását képviseli; az elődök előnyös tulajdonságaival rendelkezik, beleértve a hidrodinamikus féket és az egyetlen motort, amely egy generátoron keresztül elektromos vonatfűtést és vonóerőt is biztosít. Ez a sorozat volt a család legnépesebb tagja is, amely az 1970-es évektől egészen Németország újraegyesítéséig a Deutsche Bundesbahn fővonali dízelmozdonyainak gerincét adta.

Az Arlbergtunnel egy kétvágányú vasúti alagút Ausztriában. A Sankt Anton am Arlberg és Langen am Arlberg közötti 10 648 m hosszúságú alagút az Arlbergbahn vasútvonal központi eleme, amely összeköti Tirol tartományi székhelyét, Innsbruckot a Vorarlberg tartomány központjával, Bludenzcel az Arlberg-hágón át, és vasúti kapcsolatot biztosít a Kufstein–Brenner-vasútvonal (Alsó-Inn-völgyi vasútvonal) és a Vorarlbergbahn között. Az Osztrák Szövetségi Vasutak törzshálózatának része.

Railjet érkezik az Arlberg-alagútból Langen am Arlberg állomásra 2015-ben (kép forrása: www.dokumentationszentrum-eisenbahnforschung.org)

Az Arlbergbahn építése 1880-ban kezdődött. A forgalom Innsbruck és Landeck között 1883. július 1-jén indult meg, a teljes vonalat 1884. szeptember 21-én nyitották meg. A vonal teljes hossza 136,72 km, melyből 105,77 km Tirolban, 30,95 Voralbergben található. Kelet felől számolva 729,2 m szintkülönbséget győz le. A meredekebb, mert rövidebb emelkedő nyugat–kelet irányú, melynek szintkülönbsége 752,3 m. Emellett a nyugat–keleti emelkedő részben az Arlberg-alagútban vezet.