Az amerikai Transzkontinentális -vasútvonal megynitása után megindultak a fiatal országot átszelő vasúti járatok, melyek Chicagot és a nyugati part nagyvárosait kapcsolták össze. Egy ilyen hosszú és kalandos útra megfelelő minőségű távolsági járatokra is szükség volt, hogy elszállítsák a a módosabb utasokat. Az Overland Route nevet kapó útvonalon kezdetben az Overland Limited expresszek közlekedtek gőzvontatásal.
Challengernek nevezték el a Union Pacific Railroad és a Chicago and North Western Railway (amelyet 1955-ben a Milwaukee Road váltott fel) személyszállító távolsági vonatait. A szolgáltatás az Illinois állambeli Chicago és az Egyesült Államok nyugati partvidéke között közlekedett. A vonatok teljes Pullman-szolgáltatással és ülésekkel rendelkeztek, és kísérletet tettek arra, hogy a nagy gazdasági világválság korszakában utazókat visszacsábítsák a sínekre. A két végállomás közt a távolság 3581 km volt, ami az akkori technikával többnapos utazást jelentett! Az étkeztetést úgy hirdették, hogy "három étkezés napi egy dollár alatt".
A Challenger 1954 január 10-én (kép forrása: Wikimedia Commons)
Az 1930-as évek végén a Challenger-flotta az amerikai vonatok közül a legkihasználtabbak közé tartozott, és az UP személyszállító flottájának legjobb bevételtermelői voltak. A Challenger nevet 1947-ben megszüntették, de 1954-ben egy áramvonalas vonaton újra megjelent. Amikor 1971-ben az Amtrak átvette az országos személyszállítást, a Challenger márka egyszer és mindenkorra megszűnt.
Utolsó kommentek