Vonattal? Természetesen!

A Mont Cenis hegység Savoyában (Franciaország) a Pointe de Ronce-nál található, legmagasabb pontja 3612 méter, a rajta keresztülvezető hágó 2085 m magasan vezet át rajta. A masszívum a Cotti és a Graiai-Alpok közötti határt képezi, és természetes határa Franciaországnak Olaszország felé.

A Fréjus-alagút bejárata (kép forrása: www.railtech.com)

A "Mont Cenis" kifejezés a mont des cendres ("hamu hegye") kifejezésből származhat. A hagyomány szerint egy erdőtűz után nagy mennyiségű hamu halmozódott fel a földön, ezért kapta ezt a nevet.

A hegység komoly gátja volt a 19. században a közlekedésnek. Mikor felmerült, hogy a két oldalán elterülő vidékeket vasúttal kapcsolják össze, az a kor legnagyobb építészeti kihívásának bizonyult. Az itt található átkelés a mai napig fontos és a vasút hőskorában épült alagutat a jövőben egy sokkal modernebb és ambíciózusabb fogja felváltani.

2024. március 4-én elhatároztuk, hogy meglátogatjuk a Schwazban található ezüstbányát. Az oda való utazás során végig autóbusszzal utaztunk, a vonat+ busz alternatíva helyett. A Strass in Zillertal állomáson való átszállás során egy igazi különlegességet sikerült lencsevégre kapni: egy vonatot szállító vonatot!

A vonatot szállító vonat Strass in Zillertal állomáson

Ezzel a szerelvénnyel már korábban is találkoztam, így ritkaságnak nem nevezném, de csak most sikerült az, hogy ez a vonat jól fotózható helyen találkozzon velem. Ismerjük meg ezt a különleges és érdekes szállítási módot, amikor a vonat viszi a vonatot!

Még 2015-ben jelent meg egy jelentés, mely a TGV-hálózat jövőjével és lehetséges fejlesztéseivel foglalkozik. Bár azóta eltelt lassan 10 év, a jelentés nem veszített jelentőségéből, hiszen a vasúti infrastruktúra tervezése és kivitelezése több évet vagy akár évtizedet is átölelő folyamat. A 2015-ben meghozott döntések a 2020-as és 2030-as évek fejlesztésének irányát határozzák meg.

TGV 2N2 motorvonat Zürich főpályaudvarán 2013-ban

Ahhoz, hogy megértsük napjaink hálózatfejlesztési törekvéseit, érdemes az akár tíz évvel korábbi álláspontokat és irányokat megismerni.

A 2023-2024-es téli szezon lassan a végéhez közeledik, ezért egy régi tervet váltottam valóra egy borúsan kezdődő hétfői szabadnapon. A cél Zillertal Arena második kabinos felvonójának a kipróbálása volt, mely a Karspitzbahn névre hallgat, bár mi egyszerűen csak a "piros" liftként hivatkozunk rá.

A Karspitzbahn alsó állomása

A Karspitzbahn a síelők kiszolgálására épült, a Karspitz nevű csúcson kezdődő sípálya a végállomása. A felvonó a Zillertal Arénánál található alsó állomásról egészen 2100 méteres magasságig repíti az utasait, miközben hegyi patakok, fenyvesek, faházak, sziklák maradnak el a kabinok mögött. A felvonónak közös köztes állomása van a Rosenalmbahn egyik állomásával, melyet tavaly próbáltunk ki.

Az ausztriai Tirolban található Ziller-völgyben egyre tarthatatlanabb a helyzet. A völgy a turizmus áldozatává válik, egyre több és több turista érkezik, sorra épülnek és bővülnek a hotelek és a vendégházak, télen a síelők, nyáron pedig a túrázók jelentik a vendégeket. A nagy fejlődésben azonban egyvalamiről úgy tűnik megfeledkeztek: a közlekedési lehetőségek nem változtak, a közlekedés egyre nehezebb, nem csak az idelátogatóknak, hanem a helyi lakosok számára is!

Vonatkereszt a Zillertalbahn vonalán 2017-ben

A völgyet egy autóút és a Zillertalbahn magánvasút keskeny nyomtávolságú vonatai szolgálják ki, ám úgy tűnik, mindkettő elérte kapacitásának felső korlátját.