2022-ben ismét egy újabb Ausztriai szezon vette kezdetét, számomra ráadásul egy új helyen, a Ziller-völgyi Zell am Zillerben. Túlélve a karácsony és a szilveszter fáradalmait, az első szabadnapomon az egyik kollégámmal tettünk egy rövid kirándulást a közelben lévő sípályákhoz, ami egyúttal a völgy legnagyobb síközpontja is. Az egész évben közlekedő Rosenalmbahn-kötélvasút a hotel közeléből indult, így nem igényelt nagy szervezést sem a felfelé tartó rövid út.

A felső állomáson

A település télen szinte csak a síelőké, így minden szolgáltatás a síeléshez kapcsolódik vagy azt egészíti ki. Csak télen közlekedő síbuszok járnak a hotelek és a sípfelvonók között, minden sportbolt kinyit rövid időre és a faluban szinte csak síruhát és sífelszerelést lehet kapni. A síruhás, síléces emberek közül mi így igen csak kilógtunk a sorból egyszerű hétköznapi ruhánkkal.

A kötélpálya

A Rosenalmbahn egyike a sok hasonló kötélpályának a Kitzbüheli Alpokban, amely a Zillertal-völgy aljáról a Zillertal Arena síterepre vezetnek fel. A mi általunk igénybe vett felvonó egy egykötélpályás kabinos felvonó, amelynek kabinjai nyolc személyt tudnak szállítani. A felvonó alsó állomása Zell am Ziller településen található 529 méteres magasságban, míg a felső állomás Rosenalm területén található 1744 méteres magasságban. A völgyállomás és a hegyállomás közötti távolság 3655 méter, a felvonó középső állomása pedig 1310 méter magasan van.

A Rosenalmbahn két szakaszból áll, amelyeket Rosenalmbahn I-nek és Rosenalmbahn II-nek neveznek. Az első szakasz a középső állomáson ér véget, ahol a kabinokat először lecsatlakoztatják, majd lassú sebességgel áthaladnak ezen az állomáson a fel- és leszálláshoz. Ezután a kabinokat visszakapcsolják a következő drótkötélre, és az emelkedés a második szakaszon folytatódik a felső állomás felé. Különlegesség a középső állomáson történő enyhe irányváltás. A kötélvasutak útja többnyire egyenes, legyen alatta bármilyen terep is, melyet áthidal. Itt azonban, mivel épült egy középső állomás is és két drótkötélpályából áll, lehetővé vált egy enyhe töréspont. Míg a völgyállomástól a középső állomásig kelet-nyugati irányban halad a felvonó, addig a felső állomásig tartó további útvonal kelet-északkeleti irányban kanyarodik.

Az 1995-ben épült felvonón összesen 86 kabin közlekedik, a menetidő 318 másodperc, maximális kapacitása 2880 utas/óra.

Még lent a völgyben, a hóágyúval kezelt sípályát belepi a hó, ám a völgyben ezen kívül nem látni belőle egy maréknyit sem. A piros kabinok a közeli Karspitzbahn kabinjai

Beszállás az alsó állomáson. Mivel mi délelőtt indultunk, tömeg sem volt

A völgyállomás fordító kereke. A mechanika lehetővé teszi, hogy a kabinok lassan haladjanak, miközben az utasok beszállnak, miközben a "nyílt pályán" közlekedő kabinok normál sebességgel haladnak

Emelkedés felfelé, az alattunk látható parkolóban a síelők autói láthatóak 

A középső állomás, ahol a kabinokat áthelyezik az egyik drótkötélről a másikra

Kiszállás a felső állomáson

A síközpont, itt már azért színes a forgatag

A Hütte

Mivel a síelés egész napi program, továbbá meglehetősen furcsa lenne hátizsákkal és ebéddel együtt síelni, ezért sok sípálya kezdeténél üzemel egy vendégház, az ún. hütte. Itt tudnak a vendégek ebédelni vagy csak inni, ha megszomjaztak. A látogatói csúcs kb. délelőtt 11-től délután kettőig tart, a legtöbb hütte délutánra már be is zár, a sílift leállásával egyszerre. Az itt dolgozók éjszakára is itt maradnak vagy az utolsó lifttel utaznak le a völgybe, esetleg az üzemeltető saját speciális járművével jutnak haza.

Egy tiroli hütte

A téli szezonok kezdetén az osztrák álláshirdetések tele vannak olyan pozíciókkal, amiben hüttékbe keresnek kiszolgáló személyzetet akár szakmai gyakorlat vagy nyelvtudás nélkül is (ez mondjuk sejteti, hogy milyen rabszolgamunka is ez). A bér bár nem rossz, a szezon viszont rövid és nehéz. Heti egy vagy kevesebb szabadnap jár, a munkaidő reggeltől délutánig tart, ha pedig a szállás is a hüttében van, akkor elhagyni sem érdemes, mert az esti visszajutás közel lehetetlen. Így szinte a teljes szezont a munkahelyén tölti a személyzet, még ha nem is a teljes napot munkával töltik. Kikapcsolódási lehetőség nem sok van, a síelés pl. kizárt, hiszen a lecsúszás után visszajutni már nem lehetséges. A hüttékben dolgozóktól én még csak negatívumokat hallottam, így ez a munka nem leányálom.

A kis helyen összezsúfolódó személyzet, továbbá a rengeteg kiszolgált vendég párosítva a minimális higiéniával gyorsan lehetővé teszi a betegségek átadását, ami a közelmúltban kapott nagyobb nyílvánosságot a koronavírus apropóján.

Hóágyúk készenlétben

Fent további lehetőségek várnak a felfelé tartóknak

Egy különleges jármű, melyet a kiszolgáló személyzet használ

Mivel mi nem a síelés miatt érkeztünk, tettünk egy nagyobb sétát arrafelé, merre nem a síelők csúsztak. Az út kihalt volt, alig néhány hozzánk hasonló látogatóval találkoztunk még. Célunk a Fichtensee nevű tó volt, mely nyáron kedvelt kirándulóhely, ám most kihalt volt és a vízszint is alacsonyan állt. Az időjárás és a kilátás azonban kárpótolt mindenért.

A Fichtensee, vagy inkább csak a helye

Kilátás a tópartról

A felső állomáson

A sípálya

A felső állomás

Letekintés a völgybe, a települések egymást érik, melyeket egy autóút és a Ziller-völgyi kisvasút kapcsol össze

Már úton lefelé, a kép közepén látható icike-picikében a Ziller völgyi kisvasút legjelentősebb műtárgya, a Zelli patakot átívelő híd, attól balra pedig a Mayrhofenbe tartó kisvonat

A középső állomás, ahonnan párhuzamosan haladunk lefelé a Karspitzbahnnal

A völgy felé közeledve a hó is egyre kevesebbé vált, majd teljesen el is tűnt

Árak

A síelés nem olcsó sport, különösen akkor, ha még a további költségeket is hozzászámoljuk. Szobát bár már kaphatunk 33 eurótól is, a jól felszereltek és reggelit is adók már 100 eurótól indulnak, ami vacsorával együtt elérheti a 150-200 eurót is személyenként és éjszakánként. A felső határ pedig már 500 eurón is túl van.

A síbérlet ára 70 euró naponta, mely tartalmazza a sílift korlátlan használatát és a hoteltől a sípályákig közlekedő buszok árát is. Hosszabb időt kifizetve jobb napi díjat kaphatunk.

Az étkezés a hüttében 13-20 euró, ami nem tartalmazza még az italt, ami további 3-5 euró is lehet személyenként.

Saját felszerelés esetén nem számít, de ha nincs megfelelő öltözetünk és felszerelésünk, az további költségeket jelent.

Óvatos becslésem szerint így minimum 200 eurót számolhatunk személyenként és éjszakánként, ha úgy döntünk, hogy a téli szabadságunkat az ausztriai Tirolban síeléssel kívánjuk eltölteni.

A kötélvasút völgyállomása a Google térképén

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon is!