Vonattal? Természetesen!

A München-Nürnberg nagysebességű vasútvonalat 2006. december 10-én adták át a forgalomnak. Segítségével jelentősen lerövidült az utazási idő a két névadó bajor város között, de a vonalnak országos jelentősége is van: Nem csak további kapacitást nyújt a forgalom számára, hanem lehetővé teszi a személy- és a teherforgalom szétválasztását is. A Münchenből északra tartó távolsági vonatok szinte mindig ezen a szakaszon közlekednek, így Berlin, Hamburg, Lipcse és Dortmund felé is közel egy órát csökkent a menetidő az átadás óta. Nem csak hogy rövidebb, mint a Regensburgon át vezető régebbi vonal, de Ingolstadt és Nürnberg között a vonatok akár 300 km/h sebességgel is száguldhatnak.

Allersberg vasúti megállója

Ám egy új, közvetlen távolsági vasútvonal a legtöbb esetben nem segít a vonal által érintett kisebb településeken. Akárcsak az autópályáknál, ahol nem épül le - és felhajtó minden faluhoz, úgy a nagysebességű vasútvonal is a nagyvárosoknak kedvez.

Azonban ellenpélda is akad, hiszen Ingolstadt és Nürnberg között a nagysebességű pályán lassabb, sűrűbben megálló regionális vonatok is közlekednek, mint például a korábban már bemutatott München-Nürnberg Express vagy az Allersberg-express.

A regionális vonatoknak a pálya mentén új vasútállomásokra is szükség volt, melyet bizony nem a városközpontba, hanem a település mellé építettek fel.

A mai cikkben Allersberg vasúti megállót mutatom be, mely a névadó Allersberg településtől kettő kilométerre, északnyugatra épült fel, Altenfelden közvetlen szomszédságában.

Ismét egy autós vendégposzt következik, ezúttal Wolfsburgból, a Volkswagen főhadiszállásáról. Tibor barátom rendületlenül járja a német nagyvárosokat, így München, Kassel, Stuttgart, Hamburg után Wolfsburgba is eljutott.

A VW gyár és az Autostadt (Kép forrása: Wikimedia Commons)

A város élete a közelben található VW gyártól függ, a gyáróriás egymaga foglalja el a város területének felét. Emellett más figyelemreméltó építészeti emlék vagy nevezetesség nincs is már a városba, a település fő munkaadója egyértelműen az autógyár.

Ezzel a cikkemmel egy régi adósságomat törlesztem az egyik igen kedves barátom, Tibor felé. Tibor még a nyáron járt Hamburgban, ahonnan rengeteg szép élménnyel és sok-sok fotóval tért vissza. Többek között felkereste a világ legnagyobb terepasztalát is a kikötőben, a 2004 óta folyamatosan épülő és szépülő csodát.

Tehervonat halad a völgy felett (kép: Tibenszky Tibor)

Lássuk hát Hamburg leglátogatottabb nevezetességét, a terepasztalok királyát, melynek neve röviden csupán: Miniatur Wunderland.

Már az előző Hollandiáról szóló posztom is erről a vasúti múzeumról akart szólni, de annyi érdekes képet találtam az országról és vasútjáról, hogy végül csak a bevezető lett egy külön cikk. De a mai napon sorra kerül Hollandia legnagyobb vasúti múzeuma is, mely Utrecht városában található egy régi vasútállomás területén.

Bent a múzeumban

A múzeumban megcsodálhatjuk a Holland Államvasutak és elődeinek vasúti járműveit az 1850-es évektől napjainkig.

Az előző két cikkemben bemutattam a Németországban közlekedő ICE motorvonatokat, majd tettem egy kis kitérőt az Amerikai Egyesült Államokba is, ahol szintén közlekedett ICE egy rövid ideig. A befejező részben pedig bemutatom, hogy hol futhatunk még össze ICE motorvonatokkal a világban, majd a sorozatot egy meg nem valósult különleges terv fogja zárja, az ICE vonatok teherszállító-változatának ötlete.

Velaro D a berlini Innotrans közlekedési kiállításon 2010-ben. A négy csinos lány azt a négy országot szimbolizálja (balról jobbra: Spanyolország, Oroszország, Kína, Németország), ahol az ICE már közlekedik (kép forrása: Wikimedia Commons)

AZ ICE motorvonatok sikere arra ösztökélte a gyártókat, hogy a technológiát megpróbálják külföldön is értékesíteni. A sikertelen amerikai export után legközelebb Európában próbálkoztak, kézenfekvő ötlet volt, hogy legelőször a szomszédos országokban engedélyeztessék a típust.