Vonattal? Természetesen!

Velencét felfedezhetjük gyalogosan, a kis utcácskákon keresztülbolyongva, vagy bérelhetünk gondolát, hogy egy romantikus hajóút keretében fedezzük fel a lagúnák városát.

Velencei utcakép

Ha azonban sétálni nem szeretnénk, a gondolát pedig nem éreznénk biztonságosnak, még mindig van egy lehetőségünk: felszállhatunk valamelyik megállóban egy vízibuszra. Egy jeggyel, akár két órán át is élvezhetjük a hajó ringását, miközben gyalogosan megközelíthetetlen helyekre is eljuthatunk.

A most következő képek a Velencei 1-es vízibusz útján készültek, miközben végighajóztunk a Grand Canale-n.

Az 1997-ben megnyitott Csatorna-alagút gyors és kényelmes vasúti kapcsolatot létesített Anglia és az európai kontinens között.

A nagysebességű személyszállítás már a kezdetektől megindult rajta, a külön ehhez kifejlesztett nagysebességű Eurostar vonatokkal London és Párizs, továbbá London és Brüsszel között. A TGV többáramnemű változata kimondottan az alagút biztonsági szabályaihoz lett kifejlesztve, és megfelelt a kisebb angliai űrszelvénynek is.

A Csalagút vége: Folkestone terminál, Anglia (kép forrása: Wikimedia Commons)

A személyszállításon kívül az alagutat a teherszállításhoz is igénybe veszik, és tervezték az éjszakai hálóvonatok indítását is. Ám ebből végül nem lett semmi, több egymástól független esemény is ellehetetlenítette a szolgáltatást.

Mikor először jártam Velencében, akkor Münchenből indultam és a híres Brenner-hágón át jutottam el az "Adria királynőjéhez". Azóta azonban már más idők vannak, nem Münchenben élek, hanem Ausztriában, így a kiindulási állomás is (Puchberg am Schneeberg -) Bécsújhely lett.

Időben megváltva a jegyet, egy útra mindössze 29 eurót kér az ÖBB, amiért cserébe 7 óra 10 perc alatt, kényelmesen, minőségi IC kocsikban ülhetjük végig az utat. Ez mind árban, mind időben versenyképes az egyéni autózással, ráadásul az autót Velencében még csak használni sem tudnánk.

Érkezik a hosszú szerelvény Venezia Santa Lucia állomásra

De nem csak az idő és a pénz miatt érdemes a vonatot választani, hanem a gyönyörű út miatt is, melyen a vonat végighalad, miközben szinte folyamatosan ereszkedik lefelé a 900 méteres tenger szint feletti magasságból majdnem egészen a nulláig.

Régi vágyam volt, hogy ismét eljuthassak az olaszországi Velencébe! Bár a lagúnában épült városról a legtöbb embernek csak a gondolák és a hajók jutnak eszébe, azért akad itt más közlekedési eszköz is, sőt!

Hamarosan indul a vonat Bécsújhelyről Velencébe, még egy gyors fotó, majd ugrás fel a vonatra!

Velence vasútállomása, Venezia Santa Lucia beletartozik Olaszország 13 legforgalmasabb vasútállomásába, így rengeteg különböző helyi- és távolsági vonat megfordul itt. De nem csak olasz vonatok érkeznek ide, hanem a szomszédos országokból, Svájcból, Ausztriából, Franciaországból is. A következő hetekben, ahogy időm engedi, több érdekes poszt is fog Velence és környékének közlekedésével foglalkozni.

Ausztria már a monarchia idején is fejlett iparral rendelkező ország volt. Míg Magyarországnak elsősorban a mezőgazdaság jutott, addig a szomszédunk szédületes ipari fejlődésbe kezdett. Egyre-másra nyíltak meg a bányák és indult be a vaskohászat, majd ehhez kapcsolódóan az acél- és gépgyártás is. Bécs, Linz és a többi nagyváros fontos ipari központokká fejlődtek.

A múzeum épülete

Ausztria gépipara az elmúlt évszázadoktól napjainkig is jelentős maradt, számos járműgyár, fémipari- és kohászati üzem termel a mai napig is. Az ipar többszáz éves fejlődésének állít emléket a Bécsben található technikai múzeum, a  Technisches Museum Wien.