A „Vonattal Európában" - Minden ami vonatos utazás nevű Facebook csoportban találtam rá az Útrakelők FB-oldalra és egy szlovéniai buszos-vonatos élménybeszámolóra. Az Útrakelők írója elmeséli, milyen élmény volt Magyarországról Szlovéniába utazni busszal, majd a fővárosból, Ljulljanából hogyan jutott el Podhom megállóig és az ott található szurdokig.
Ljubljana, Főpályaudvar
Egy gyors kapcsolatfelvétel után hozzájárult, hogy a képeit és élményeit megosszam itt a blogomon is. Következzen hát a szlovéniai élménybeszámoló és a szlovéniai vonatozás!
"2023. június 25-én este 23 órakor egy szép zöld színű busszal elindultunk Budapestről Szlovénia fővárosába Ljubljanába, ahova másnap reggel 5 órakor szerencsésen meg is érkeztünk. Szerettünk volna aludni a hatórás út alatt, de sajnos ez nem igazán jött össze, így igencsak álmosan értünk célba. A csomagjainkat beraktuk a buszpályaudvar melletti vasútállomás csomagmegőrzőjébe, ittunk egy kávét és városnézésre indultunk."
Rövid pihenő egy benzinkúton
A vasútállomáson lévő csomagmegőrző szekrények négyféle méretben állnak rendelkezésre. A szolgáltatás ára mérettől függően 3 - 6 EUR egy napra, azaz 24 órára. Mi öten voltunk kisebb és nagyobb méretű csomagokkal és az összeset be tudtuk rakni a legnagyobb szekrénybe. Így ötünknek összesen 6 EUR- ba került a csomagmegőrző igénybevétele.
Ljubljanában a korai órákban nem sok ember volt az utcákon, nyugodtan, kellemesen sétálgattunk és fotóztunk, videóztunk az óvárosban is. Délelőtt 10 óra tájban viszont már elég nagy tömeg volt és ez az állapot a továbbiakban is tartott, illetve még erősödött is. Ekkor már kissé zavaró volt a turisták tömeges jelenléte.
Ljubljana óvárosa a kora reggeli órákban
A szállásunk, egy apartman a külső városrészben volt, amit délután 4 órakor foglalhattunk el. Előtte még csináltunk egy bevásárlást az egyik LIDL áruházban. Az árak valamivel a magyarországi árak felett voltak, de volt, amit olcsóbban árultak, mint itthon. Este korán lefeküdtünk, mert másnap korai kelés várt ránk, majd indulás a vasútállomásra és vonatozás Podhomba.
A vonatra várva
A második napon a Vintgar - szurdokhoz és a Bledi - tóhoz látogattunk el. Mivel a szállásunktól a vasútállomás jó háromnegyed óra járásra volt és a vonatunk 6:11- kor indult, így reggel 4 órakor keltünk. Miután összekészülődtünk, elindultunk az állomásra. Útközben csináltunk pár fotót szép épületekről. A vasútállomásra érve megvettük a jegyeket automatából. Először a Vintgar - szurdokba mentünk, így Podhomig vettük a jegyeket, melyeknek ára fejenként 6, 60 EUR volt.
A Szlovén Államvasutak távolsági Flirt szerelvénye indulás előtt a ljubljanai főpályaudvaron
A vonat Stadler FLIRT szerelvény volt (SŽ 510 sorozat) és menetrend szerint indult. Mivel nem volt közvetlen járat, így Jesenicében át kellett szállnunk, ahol közel egy óra volt a csatlakozásig. Az állomással szemben leültünk egy padra, ott töltöttük a várakozási idő nagyrészét.
>
Škofja Loka vasútállomáson
Kranj állomás
Jesenice következik, ott átszállás egy másik vonatra
Átszállás Jesenicében, az egyik vonattal érkeztünk, a másikkal pedig közel egy óra múlva indultunk tovább Podhomig
Jesenice vasútállomás utasforgalmi aluljárója egy gőzmozdonnyal...
...és egy Siemens Desiro motorvonattal
Jesenice állomás főbejárata
>
Vonatunk Jesenicéből Podhomig
A vonatunk, ami egy SŽ 814 sorozatú dízel motorvonat volt, Nova Goricáig közlekedett. Pár perc késéssel indult és ezt tartotta is Podhom megállóhelyig.
A vonatos út Ljubljanából Jesenicébe 1 óra és 14 perc, Jesenicéből Podhomig pedig 12 perc volt.
Podhom állomás peronja
Podhom állomás
Podhom megállónál leszállva, követtük a Vintgar táblát, sétáltunk és gyönyörködtünk a gyönyörű alpesi tájban. Aztán, amikor egy országúthoz értünk, észbe kaptunk, hogy rossz irányba indultunk. Tettük ezt annak ellenére, hogy előzetesen megnéztük a Google térképen, hogy merre kell majd indulnunk és az bizony más irány volt. Annyira megfogott a hegyek látványa az ellenkező irányban, hogy ösztönösen arra indultunk el. Az országútnál összefutottunk egy magányos osztrák utazóval, aki ugyancsak Ljubljanából jött és a Vintgar-szurdokba tartott. Innen visszafordulva együtt folytattuk utunkat a szurdok bejáratáig. Neki még sorba kellett állnia megvenni a belépőt, mi viszont online elővételes jegyekkel rendelkeztünk, így egyből mehettünk a szurdokba.
A Vintgar-szurdok (kép forrása: Wikimedia Commons)
Maga a szurdok szép, de az élvezeti értékét nagyban rontja az embertömeg. Ha valahol valaki megáll fotózni, várni kell, mert nem tudsz elmenni mellette, vagy csak körülményesen. Időnként elég rendesen fel is torlódott a tömeg ezen okból. Vannak helyek, ahova időnként újra visszatérünk, de a Vintgar-szurdok valószínűleg nem fog ezek közé tartozni.
A Vintgar-szurdok (kép forrása: Wikimedia Commons)
Kiérve a szurdokból, elindultunk a jelzett úton Bled felé. Némi kezdeti emelkedő után már lefelé vezetett az út, ami kezdetben ösvény, aztán aszfaltos út. Útközben néhányszor megálltunk fotózni, többek közt a Szent Katarina templomnál is. Ez a hely és a környéke csodálatos. A templom közelében az erdő szélén található egy erdei étterem is. Mi csak bekukkantottunk, de mivel éhesek még nem voltunk, így tovább is álltunk. Innen már végig aszfaltúton lefelé mentünk Bled városáig, majd a tóhoz.
A Bledi-tó (kép forrása: Wikimedia Commons)
Végigsétáltunk a tóparton, a keleti part felső sarkától a déli parton át, a nyugati part felső részén lévő vasútállomásig. Útközben beültünk egy helyre ebédelni és megkóstolni a híres vaníliás krémest (kremšnita). A hely magasabb árkategóriába tartozott, levesek 8 - 9 EUR, főételek 15 - 30 EUR, esetleg szendvics 10 EUR. A híres krémes ára is 6,50 EUR volt. Talán vannak itt olcsóbb helyek is, mindenesetre itt a teraszon lévő asztalunktól szép kilátás volt a tóra. A krémes, amit ettem, pedig alulmúlja az itthonit. Máshol lehet finomabb, de mi pont erre a helyre ültünk be...
A tó nyugati partszakaszán lévő kis öbölben egy nagyon szép kis strand található. Tiszta és a kilátás pompás. A tó vizét csak kézzel teszteltük a part szélén. Kellemes volt, de beljebb és mélyebben valószínűleg jóval hidegebb lehetett. Egy fagyi elfogyasztása után tovább sétáltunk és innen már meg sem álltunk a vonatállomásig.
A tóparti séta jó 4 kilométer volt a vasútállomásig, a teljes legyalogolt útvonal pedig Podhom vasútállomástól a szurdokon át, a tóparton Bled - Jezero vasútállomásig 12 kilométer.
Az állomáson aztén szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a pénztár zárva és jegyautomata sincs. A pénztár ablakán kiplakátozva a lehetséges jegyvásárlási módok. Egyből eszembe jutott a közel két hónappal ezelőtti felvidéki szomolányi kalandunk, amikor vonat helyett busszal utaztunk vissza Nagyszombatra dupla áron.
Innen, Bled - Jezero vasútállomásról viszont nincs buszjárat, csak a vonat. Ellenben a Szlovén vasúttársaság mobil applikációjában, a Szlovákkal ellentétben, meg lehet venni a vonatjegyet személyes, irodai regisztráció nélkül is. Mivel itt sem tudtuk, hogy a vonaton a jegyvizsgálótól tudunk- e majd jegyet venni pótdíj nélkül, így megvettem a jegyeket az applikációban. Az appot még otthon letöltöttem, ebben néztük a menetrendeket is. Megvettem tehát az öt jegyet vissza Ljubljanáig. Simán ment a tranzakció, viszont nagyot néztem, amikor láttam, hogy nem 5, hanem 25 jegyünk van az appban. Ellenőrizetm mégegyszer a kártyás fizetést és néztem a számlám egyenlegét. 33 EUR az öt jegy ára és én ennyit fizettem, tehát megnyugodtam. Az pedig örök rejtély marad, miért kaptam ötszörös mennyiséget a jegyekből. Talán valami rendszerhiba lehetett...
A vonatnak menetrend szerint 17:47- kor kellett volna jönnie, de jó félórás késéssel érkezett meg. Jesenicében a csatlakozó vonat szerencsére megvárt minket, így azonnali átszállást követően már indultunk is és végül 25 perc késéssel érkeztünk meg Ljubljanába. A vonatról leszállva irány az állomásnál lévő LIDL, egy kisebb bevásárlás vacsorára és másnap reggelire és jó háromnegyed órás séta a szállásunkig.
Ha tetszett a bejegyzés, kövessd a Vonattal? Természetesen! blogot és az Útrakelők csoportot a Facebookon.
Utolsó kommentek