A Linzer Lokalbahn, röviden a LILO egy helyiérdekű vasútvonal Linz és Neumarkt-Kallham között Felső Ausztriában. Az 59 kilométeres vonalon a forgalom 1908-ban indult meg, túlélt két világháborút és az autózás előretörését. Majd többször is feltámadva és megújulva, napjainkra modern és attraktív közlekedési lehetőséget biztosít az utazóknak.
A LILO Stadler GTW villamos motorkocsija Linzben (kép forrása: Wikimedia Commons)
Az 1987-es mélyponton sikeresen túljutva ma már ismét évente több, mint 2 millió utas választja a LILO vonatait, melyek 30 perces ütemben ingáznak a vonalon. A vasútvonal a linzi S-Bahn része, így nem csak a fennmaradása, de a továbbfejlesztése is biztosítva látszódik.
Egy korábbi cikkben bemutattam a LILO második világháborúig terjedő történetét, a mostani posztban pedig megismerjük a folytatást egészen napjainkig.
A második világháború után
Az amerikai csapatok elfoglalták az eferdingi igazgatóságot, és az állomáson ideiglenes hadifogolytábort létesítettek. Ezért ez a szakasz sem volt járható, és szükségmenetrendet kellett felállítani, amelyet csak a Linz - Untergaumberg szakasz átépítése után lehetett némileg meghosszabbítani. 1945 májusának közepén a személyvonatok ismét közlekedhettek, de a szükség szerint használt tehervonatokhoz hasonlóan csak katonai kísérettel. Ahogy az első világháború után, úgy az utazási idő is gyorsan nőtt.
A háború után Linz lakossága a Lokalbahnt használta az úgynevezett "gyűjtőutakra", hogy az Eferdinger Landl településein élelmiszert vásároljanak.
1946 és 1952 között a meglévő gördülőállomány javítási programját az eferdingi műhelyben végezték. A motorkocsik új fémlemezből készült karosszériát kaptak a korábbi fából készültek helyett. 1952-től kezdődően minden személyszállító vasúti kocsit pneumatikus biztonsági vezetőkörrel szereltek fel, ami lehetővé tette a vonatkísérő nélkülözését. A részleges egyszemélyes üzemeltetésnek köszönhetően az üzemeltetési költségek jelentősen csökkentek. A járművek és a vasúti létesítmények javítása után a teljes vonalon a menetidő ismét jelentősen csökkent. Megnövekedett a gyorsvonatok száma, amelyek elvileg már nem álltak meg minden megállóhelyen. Első ízben indítottak mozdonyvontatású személyvonatokat is.
Az 1950-es években számos fejlesztés is történt a vonalon. A teljes felépítményt kis lépésekben újították fel. Új, erősebb sínprofilú sínek és sínleerősítések beépítésével a tengelyterhelést 20 tonnára, a maximális sebességet pedig 50 km/h-ra lehetett növelni. Ezenkívül erősebb talpfákat építettek be, és megerősítették az ágyazatot. A fából készült várókat új, betonból és üvegből készült épületek váltották fel.
A fejlesztések mellett az üzemeltetők új járműveket is beszereztek. A Linzer Lokalbahn AG hat négytengelyes személykocsit és két új motorkocsit rendelt a Simmering-Graz-Pauker AG-tól, amelyek ET 22.106 és 107 néven kerültek a flottába. Az elektromos berendezéseket az ELIN AG szállította. E járművek üzembe állítására 1951. március 22-én került sor.
AZ ET 22 sorozatú motorkocsi 1973 körül (kép forrása: www.alpenbahnen.net)
Az avatóút minden résztvevője egyetértett abban, hogy ez jó ötlet volt, a négy 120 lóerős motorral hajtva 80 százalékos menetidő-javulást értek el 50 km/h maximális sebességgel.
1954. május 11-én a 6922-es számú személyvonat a sárlavina miatt kisiklott, az ET 22.103-as kissé megsérült. Ugyanezen év augusztus 4-én a 6929-es számú személyvonat kisiklott. Az ET 22.103-as vontatójármű ezt a balesetet is nagyobb kár nélkül vészelte át. A 3. osztályt 1956. augusztus 1-jén Ausztriában megszüntették, az osztályok megnevezését vagy 2. osztályra változtatták, vagy eltörölték. Ugyanebben az évben az SGP Graz leszállított egy megrendelt tehervonatú mozdonyt, amely az E 20.006-os gépet váltotta fel. A mozdony a 20.007-es pályaszámot kapta.
Az 1960-as években több új beszerzést is terveztek, amelyeket azonban a szükséges pénzügyi eszközök hiánya miatt nem tudtak megvalósítani. Az 1970-es években azonban a Köln-Frechen-Benzelrath vasúttól hét kocsiszettet vásároltak, amelyeket egy általános vizsgálat után ET 22.130-136 és ES 22.230-236 pályaszámokkal láttak el. Az eferdingi műhely és a Voest Alpine újította fel a járműveket. Az első két járművet a vasút 60. évfordulójára mutatták be a nagyközönségnek. Ettől kezdve ezek a járművek jelentették a LILO zászlóshajóit, mivel sokkal modernebb felszereltséggel rendelkeztek, mint a többi motorvonat (automatikusan záródó ajtók, megállást kérő gomb és Scharfenberg-kuplung (vonatok közötti kapcsolókészülék). Mivel az 1950-es évekből származó motorkocsik továbbra is nélkülözhetetlenek voltak, és az új szerelvényekkel együtt vegyes forgalomban közlekedtek, a menetidő nem rövidült.
Az ET 22 sorozatú motorkocsi (kép forrása: www.alpenbahnen.net)
Az 1970-es években több súlyos baleset történt, köztük a vasút történetének legsúlyosabb balesete 1974. október 13-án, amikor a 26,3. kilométernél, Eferding közelében síntörés történt. A 21.151-es vasúti kocsi olyan súlyosan megsérült, hogy a járművet javíthatatlan sérülés miatt ki kellett vonni a forgalomból.
1971-ben a 219 282 tonna szállított áruval rekordot döntöttek, amikor a vasút az Ottensheim-Wilhering dunai erőmű építésénél besegített. 1973. december 1-jén megszűnt a Florianerbahn, amelyet szintén a Stern & Hafferl üzemeltetett. 1977 júliusában a Lufthansa egy reklámfogása okozott szenzációt, amelyben lovas indiánok "megtámadtak" egy LILO vonatot Kirchberg-Thürnau közelében.
1978-ban a Linzer Lokalbahn AG alaptőkéjét 4,75 millió shillingre (kb. 354 200 euró) emelték.
1980. május 17-én a Linzer Lokalbahn nagy visszhangot kiváltó különjáratot tartott az Üvegvonattal, amelyet a Stern & Hafferl E 22.001-es mozdonya vontatott. 1975-ben a Linz és Neumarkt közötti menetidőt 92 percre csökkentették. Ugyanebben az évben a járművek számára mosóhelyet építettek.
1987-ben a Linzer Lokalbahn AG nagyszabású ünnepséggel ünnepelte a vasút 75. évfordulóját. A jubileumi év elején a Köln-Bonner Eisenbahnen-től sikerült átvenni használt vasúti járműveket (eredeti számuk: ET 53, 55, 59, 60). Az ET 59 és az ET 60 február 25-én, az ET 53 és az ET 55 pedig március 29-én érkezett Eferding állomásra. Minden járművet felújítottak és az akkori biztonsági előírásokhoz igazítottak. A járművek ET 22.141-144 néven kerültek be a LILO flottába. Ezek az új motorkocsik a linzi helyi vasút 1987. szeptember 11-én és 12-én tartott 75. évfordulós ünnepségének egyik fő attrakciói voltak.
Ez az intézkedés lehetővé tette az összes régi vasúti jármű cseréjét, ami ismét lerövidítette a menetidőt. Ráadásul a motorkocsikhoz szükséges tolatási munkák is szükségtelenné váltak. 1998. január 1-jén a Neumarkt-Waizenkirchen-Peuerbach helyi vasút jogilag egyesült a linzi helyi vasúttal.
A LILO integrálása a Linz Hbf-be 2005-ben
Újra és újra felmerült, hogy a LILO-t integrálják a linzi főpályaudvarba. Az évforduló évében, 1987-ben Karl Zwirchmayr, a linzi Lokalbahn akkori üzemeltetési igazgatója beszédében kijelentette: "... a hatalmas költségek miatt jelenleg nem látható előre a projekt megvalósítása...". Ám 18 évvel később végre megvalósult: 2005. november 18. óta a LILO végállomása már nem a Coulinstraße régi ideiglenes állomásán van, hanem közvetlenül a linzi főpályaudvar helyi közlekedési vágányára érkezik. A linzi főpályaudvar 24 millió eurós, központi átszállási ponttá történő átalakítása miatt az új állomásépületet tíz méterrel az állomáspark irányába kellett áthelyezni, hogy helyet teremtsenek a helyi vasút vágányai számára. Az új peronokat felvonókkal és mozgólépcsőkkel szerelték fel, és akadálymentessé tették. A régi helyi állomást 2005. november 8-án búcsúztatták el, az ET 22.105-tel tett különjáratokkal. Ugyanezen év november 18-án került sor a linzi főpályaudvarral való integráció ünnepélyes megnyitására.
Az új linzi kiindulópont megnyitása a Linzer Lokalbahn utasai számára jelentős javulással járt. Azóta kényelmes csatlakozások vannak az ÖBB-hez, a linzi villamoshoz, a linzi trolibuszhoz és a városi buszjáratokhoz. A peronon és a gyalogosalagutakban dinamikus utastájékoztatás javította az utasok tájékozódását.
A LILO a Linzi főpályaudvaron. Közös peronos átszállási lehetőség az ÖBB járataira, kis sétával pedig a linzi villamosra vagy a linzi autóbuszjáratokra tudunk felszállni (kép forrása: www.bahnbilder.de)
A Linzer Lokalbahn linzi főpályaudvarba való integrálásának előfeltételei voltak az új motorkocsik, amelyek a Linz/Untergaumberg megállóhelyet elérve 750 V egyenáramról az ÖBB 15 kilovoltos váltóáramú hálózatára tudják átállítani üzemi feszültségüket.
2005-ben Linz és Eferding, Linz és Peuerbach, valamint Waizenkirchen és Neumarkt között ütemes menetrendet vezettek be. 2005 óta a vonalat 70 km/h maximális sebességre és 20 t tengelyterhelésre engedélyezték. 2006-ban és 2007-ben további intézkedéseket hajtottak végre a hozzáférhetőség érdekében.
Működés a jelenben
ET 22.106 a Lokalbahn nyugati szakaszán Kledt és Strasshof között.
A Linzer Lokalbahn AG az osztrák jog szerinti részvénytársaság, amelynek jegyzett tőkéje 690 391 euró. A részvények 54,3%-át Linz városa birtokolja. A másik fő részesedést, 35,3%-ot a Stern & Hafferl Verkehrs-GmbH birtokolja, amely az operatív irányításért is felelős. Eferding város részesedése 2,6%, Leonding és Peuerbach városoké 1,0%. A fennmaradó részvények több szomszédos önkormányzat között oszlanak meg (5,0%), vagy szabad forgalomban vannak (1,0%).
2005-ben a Linzer Lokalbahn több mint 1,6 millió utast szállított. A vonatok egy része ütemes menetrend szerint közlekedik. Az ausztriai menetrend 2013. december 15-i változása óta Linzből Neumarkt-Kallhamba átszállás nélkül is lehet utazni. Korábban ez nem volt lehetséges; Waizenkirchenben vagy Niederspachingban az utasoknak át kellett szállniuk egy másik vonatra. Magát a vonatforgalmat egy globális helymeghatározó rendszer kezeli vonatbefolyásolással. A vonatkereszteket 1987 óta rádión keresztül szabályozzák.
A vonatkereszteket lebonyolító megállókban személyzet nincs. A mozdonyvezetőket kék fényjelzés tájékoztatja, amely akkor világít, amikor a váltó normál helyzetben van. Az Eferding állomáson lévő kitérők kivételével, amelyek egy 5007-es reteszeléssel távvezérelhetők, ezeket kézzel kell beállítani.
A megállások 44 megállóhelyen történnek, amelyek közül 37 megállóhely feltételes. Ezeknél a megállóknál az utasnak kell jeleznie a leszállási vagy a felszállási szándékát.
A balesetek száma néhány környezeti tényezők okozta kisiklásra csökkent, de a járművek soha nem sérültek meg komolyabban. A közúti járművekkel való ütközések gyakoribbak, főként a csak stop táblákkal biztosított vasúti átjáróknál.
2022 decemberében Detlef Wimmert a felügyelőbizottság 2023 februárjától a Linzer Lokalbahn AG igazgatótanácsának tagjává választotta.
Képzés
Ahhoz, hogy a Linzer Lokalbahn mozdonyvezetője vagy motorvonat-vezetője lehessen, a jelentkezők általában belső képzésen vesznek részt, függetlenül attól, hogy korábban milyen szakmát tanultak vagy gyakoroltak. Ez a képzés körülbelül nyolc hónapig tart, és a következő tartalommal bír: jelzési és vezetési szabályok, az elektrotechnika alapjai, a járművek elektromos és mechanikai felépítése, fékrendszer, vontatási áramellátás és biztonsági berendezések. Ezt követi a gyakorlati rész, amely a vontatójárművek javításából (eferdingi műhely vagy vorchdorfi főműhely) és a gyakorlóutakból áll. Ezt követően az új munkatársakat körülbelül egy évig kalauzként és mozdonyvezetőként alkalmazzák, és felkészítik őket az ÖBB-vizsgára. Az ÖBB mozdonyvezetői vizsgájának sikeres letétele után a munkavállalók Linz állomásig vezethetnek.
Járműpark
Két "Kölner" Vorchdorfban (kép forrása: Wikimedia Commons)
A vonalon 2001 óta Stadler GTW típusú alacsonypadlós motorkocsik közlekednek, amelyek a Kölner Verkehrs-Betrieben 1970-ben és a Köln-Bonner Eisenbahnen 1987-ben átvett járműveit váltották fel. A GTW-t ET 22.151-164 néven vették fel a járműparkba. Minden jármű 15 kV 16,7 Hz-es rendszerhez szükséges kiegészítő felszereléssel rendelkezik, légkondicionált, akadálymentesített, 126 ülő- és 108 állóhellyel rendelkezik. A vasúti kocsik légrugós forgóvázakkal és automatikusan záródó ajtókkal rendelkeznek. Ezenkívül akár három egység többszörös vezérlése is lehetséges. A Stern & Hafferl minden egyes vontatóegységben leszállásjelző gombokat is felszerelt.
Peuerbach vagy Niederspaching és Neumarkt-Kallham között az 1951-es ET 22.106 vagy ET 22.107 járatokat használják hétközben az üzemkezdettől délig.
A LILO jelenleg négy villamos mozdonnyal és 18 villamos motorkocsival rendelkezik a vonalon. Két további egykori LILO vagon került kölcsönbe Vorchdorfba. Három történelmi járművet nosztalgiajárműként őriztek meg. Az 1. "Liesel" mozdonyt részben még ma is használják tolatási munkákra. A Stadler GTW-k a linzi helyiérdekű vasút látványosságai.
A járművek javítását és karbantartását az eferdingi járműtelep végzi. A nagyobb károkat a Stern & Hafferl vorchdorfi főműhelyében javítják. A Lokalbahnnak négy járműtelepe van, ahol a járműveket tárolják. A vasút egykori felvonulási járművei, a kölni kocsik közül csak a 22.137-es van még meg, amelyet munkakocsiként használnak, négy másik kocsi tartalékként van még az állományban, az összes többi "kölni" kocsit Lambachban selejtezték. 
Kétáramnemű Stadler GTW a vonalon (kép forrása: Wikimedia Commons)
Menetrend koncepció
2005 novembere óta a Linzer Lokalbahn vonatai a nap bizonyos időszakaiban, főként délutánonként, ütemes menetrend szerint közlekednek. Így Linzbe érkezéskor pontosan 30 perces intervallum van, az ellenkező irányban általában 28-32 perces váltakozó intervallum. A közlekedési igényektől függően a járatok sűrűsége hétköznapokon a Linz-Eferding útvonalon 30 és 60 perc között, a Linz-Peuerbach útvonalon 30 és 90 perc között, a Waizenkirchen-Neumarkt útvonalon pedig 120 perc között van, rövid átszállási idővel az ÖBB-járatokra Neumarktban. Csúcsidőben (reggel Linz irányában, valamint 14:00 és 17:00 órakor Eferding irányában) 15 perces ütemet kínálnak. A megadott időközök a Neumarkt-Waizenkirchen, Peuerbach-Linz és Eferding-Linz útvonalakra is vonatkoznak.
A menetidő Linzből Eferdingbe 40 perc, Peuerbachba 82 perc, Niederspaching Bahnhofban (Waizenkirchen település) történő átszállással pedig Neumarktba 92 perc. Így a Linz-Neumarkt útvonalon 35 km/h átlagsebesség érhető el. A 2013-as menetrendváltás előtt az átszállás Waizenkirchenben vagy Niederspachingben még 20 percet vett igénybe, de azóta már nem kell ezt az időt számolni, mivel a vonatok vagy ugyanabban az időben indulnak, vagy egyáltalán nem kell átszállni.
A 2013-as menetrendváltás óta a LILO vonatok mindig a 19. és a 49. percben, 2014 óta pedig mindig a 20. és az 50. percben indulnak a linzi főpályaudvarról. Ezt a menetrendet mindig betartják, kivéve csúcsidőn kívül, hétvégén csak az 50. percben indulnak, így csak órás ütemben járnak. 11:50 és 18:20 között Linz és Peuerbach között 30 perces ütemet biztosítanak: A 20. percben induló vonatok Peuerbachba, az 50. percben induló vonatok Neumarkt-Kallhamba mennek, a Niederspachingban pedig át lehet szállni a Peuerbachba tartó vonatra. A REX vonatok (korábbi indulás 13:32/15:32/17:32) a 2013-as átállás óta már nem léteznek; a LILO minden megállóhelyen megáll, amennyiben az utasok ezt kérik (feltételes megállások).
2016 decemberében, az S-Bahn Felső-Ausztria indulásakor az ütemes menetrendet az S-Bahn rendszerhez igazították, hogy az átszállások megkönnyítése érdekében lehetőleg minden S-Bahn-vonal egy időben érje el vagy hagyja el Linz főpályaudvarát.
2019-ben bejelentették, hogy az Aschacher Bahn 2021. január 1-jén Felső-Ausztria tartomány tulajdonába kerül. 2019-ben felmerült egy közvetlen összeköttetés Linzből Eferdingen keresztül Aschachba, amely a LILO és az Aschacher Bahn segítségével közlekedne. 2021-ben az Aschacher Bahn még megtalálható az ÖBB útvonalkatalógusában a 2021-es és 2022-es évekre vonatkozóan.
Gazdasági hatékonyság
Szállított áruk (1978-2005)
A Linzer Lokalbahn fő bevételi forrása jelenleg a személyszállítás. Árut csak ritkán szállítanak, csak a cukorrépa szállítása hoz többletbevételt. Mivel a vasútnak már nincsenek saját tehervagonjai, minden évben bérelnek kocsikat a répavonatokhoz. A történelmi vontatójárművekkel rendszeresen végeznek különleges utakat is. Az ET 22.105 bármikor bérelhető különleges utakra, kísérőprogrammal, fotómegállókkal és üzemlátogatással.
A Linz-Waizenkirchen útvonalon továbbra is vonatvezetőket használnak, és kísérleti jelleggel egyszemélyes üzemet is alkalmaznak. A vonal felső szakaszán (Waizenkirchen, Neumarkt, Peuerbach) rendszeres egyszemélyes üzem van.
A LILO üzemképes mozdonya (kép forrása: Wikimedia Commons)
2007-ben a LILO összesen 103 főt foglalkoztatott. A vasút 1999 óta a Linzer Verkehrsverbund (LVV) tagja (2005 óta az Oberösterreichischer Verkehrsverbund (OÖVV) tagja), így megfelelő költségtérítésben részesül.
A mintegy 2 millió fizető utas (2016-tól) és a 70 000 tonna szállított áru (2005-től) bevételei közel sem fedezik a működési költségeket. Az útvonal menti települések, mindenekelőtt Linz és Eferding városai évek óta jelentős mértékben hozzájárulnak a LILO üzemeltetéséhez. Sajtóértesülések szerint más szomszédos települések nem teljesítik minden évben teljes mértékben ezt a kötelezettséget, ami folyamatos politikai vitákhoz és nehézségekhez vezet a szükséges beruházások tekintetében. Ennek ellenére a vasút működése évről évre biztosított a nyújtott támogatásoknak köszönhetően.
Az elszállított teheráru mennyiségének változása (kép forrása: Wikimedia Commons)
A 2004. március 31-i önkormányzati ülésen Linz városa a 2004-2006-os évekre 290 690 eurós támogatást nyújtott a Linzer Lokalbahn AG-nak a jelenlegi üzem fenntartására, továbbá a 2004-2007-es évekre évi 1 125 000 eurót további hat vasúti kocsi beszerzésére, valamint a 2004-es évre 109 310 eurót a járművek előfinanszírozására. Ugyanezen az ülésen Linz városa beleegyezett abba, hogy a Felső-Ausztria tartomány által 2007-re és 2008-ra biztosított évi 545 000 eurós várható szükséglet-keretet biztosítja.
Szállított utasok (1978-2005)
1978-ban a Linzer Lokalbahn valamivel több mint 1,6 millió utast szállított a Linz-Eferding-Waizenkirchen vonalon, de a következő tíz évben az utasok száma folyamatosan kevesebb mint a felére csökkent, elsősorban az elavult járműállomány és a nem vonzó menetidő miatt. Csak 1987-ben, amikor a Köln-Bonner Eisenbahnen kényelmesebb vasúti kocsijai megérkeztek és ezzel együtt a menetidő is csökkent, kezdett újra emelkedni az utasok száma. Azonban újabb tizenkét évnek kellett eltelnie, mire 1998-ban majdnem elérték a korábbi számokat. Az ezredfordulóra a közlekedési teljesítmény ismét kiegyenlítődött, évi 1,6 millió utasra. Ezt követően az utasszámok ismét emelkedtek, és 2016-ban sikerült átlépni a kétmilliós határt.
Az utasszám alakulása 1980 és 2005 között (kép forrása: Wikimedia Commons)
A jövő
A vasútvonal finanszírozása jelenleg biztosított, az utasszámok alapján sem fenyegeti a bezárás veszélye. A járműállomány korszerűnek mondható, a menetidő elfogadható.
A közeli jövőben, amikor a Linz és Wels közötti vasúti pályát a jelenlegi két vágányról négy vágányosra bővítik, a LILO nyomvonalát is áthelyezik. Jelenleg Linzet elhagyva meglehetősen kacskaringósan vezet, ezt fogják kiegyenesíteni és a Westbahn vágányai mellé helyezni, így Linz városát elhagyva egy ötvágányos szakasz jön létre, melyből egyet a LILO fog használni.
Források
* A német Wikipédia Linzer Lokalbahn cikke
Irodalom
* Karl Zwirchmayr: 75 Jahre Linzer Lokalbahn, Linzer Lokalbahn AG, 1987.
* Helmut Weis: Die Unternehmung Stern & Hafferl II. Bahn im Bild, Band 26, 1982.
* Ludger Kenning: Eisenbahnhandbuch Österreich. Verlag Kenning, Nordhorn 1992, ISBN 3-927587-08-7, Seiten 77–78.
* Helmut Marchetti: Stern & Hafferl – Visionen mit Tradition. GEG Werbung, Gmunden 2003, ISBN 3-9501763-0-6.
* Andreas Christopher, Gunter Mackinger, Peter Wegenstein: Privatbahnen in Österreich. Motorbuch Verlag, 1997, ISBN 3-613-71052-8.
Utolsó kommentek