2022 augusztusa többek között egy munkahely-váltást is hozott, Söllből a Ziller folyó völgyébe költöztem át. Miután kicsit megmelegedtem, ideje volt a környéken is egy kicsit szétnézni. Az első célom a Speicher Durlaßboden, egy mesterséges tó, mely a környék kiterjedt vízierőmű-rendszerének egyik eleme.
Első pillantás a tározóra a 80 méter magas gátról
Ausztriának jelentős vízienergia-vagyona van, a Ziller-völgy környékén több tározós vízierőmű is található, a legérdekesebbekhez azonban nem egyszerű eljutni. A Speicher Durlaßboden azonban Zell am Zillerből könnyedén megközelíthető, így az egyik kollégámmal szabadnapunkon ellátogattunk ide.
Leszállás a buszról a végállomás előtt egy megállóval
Kirándulásunk napja kicsit borús, kicsit párás volt, de mire megérkeztünk a nap is kisütött és az idő is derűsebbé vált.
A 4094-es buszunk a közeli Mayrhofenből érkezett Zell am Zillerbe, majd a vasútállomási megálló után végiggurult a főutcán, hogy ezután a völgyet határoló hegyet egy meredek és kacskaringós szerpentinen keresztül megmássza. Az 573 méteres tenger szint feletti magasságról indulva percek alatt 1000 méter fölé kerültünk, majd ezután sípályák és hotelek végtelen sora mellett kapaszkodtunk tovább 1500 méteres magasságba. A kellemes őszi időjárás érezhetően lehűlt, a buszról leszállva még a leheletünk is meglátszott.
Leszállás a buszról, a 80 méter magas meredek domboldal már a gát maga, mögötte található a felduzzasztott víztömeg
A gátra egy meredek lépcső vitt fel, rajtunk kívül mások is nekivágtak a tó megkerülésének
Fent a gáton, Az autóút több hajtűkanyarral győzi le a még hátra lévő szintkülönbséget, hogy pár km után Almdorfba érjen
A gát másik oldala, a víz több 10 méter magasságig van felduzzasztva, a gát víz felőli oldalát hatalmas terméskövek védik az eróziótól
A környék víztározói és erőműveinek panorámaképe, amint látható, komoly rendszert alkotnak. Mi a kép bal oldalán látható Speicher Durlaßboden-t látogattuk meg, mely a Gerlosi erőműcsoport része. A víz 1405 méter magasságról 570 méter magasságig zuhan és végez munkát.
A tározó L alakú, a végét a gátról már nem is látni
A gát végénél egy hatalmas beton "túlfolyó található", ahol a szükségesnél több víz egy hatalmas betoncsövön át a völgy felé tud továbbfolyni. Szintén itt folyik le a víz a lentebb található erőmű turbinái felé is
A víztározó szívócsöve, 2,9 méter átmérőjű és 2,7 km hosszúságú. Mivel a tározón csónakázni is lehet, a szívócső környéke alaposan el van kerítve, hogy senki bele ne kerüljön
A Gerlosi erőműcsoportot a Zillertaler Verbund AG (korábban Tauernkraftwerke AG) üzemelteti, és a Funsingaui tárolóerőműből és a Durlaßbodeni tározóból, valamint a Gerlosbachi tárolóerőműből és a Gmündi tározóból áll.
A Gerlos erőmű felső szakasza a Durlaßboden tározóval, amelyet már a második világháború alatt terveztek, 1963 és 1967 között valósult meg. A Durlaßboden víztározó gátja egy földgátból áll, amely egy központi betonmaggal rendelkezik. A Salzach forrásvidékéről származó vizet a tározóba vezetik, ahonnan a lentebb található vízerőmű turbináit hajtja. Időközben az erőművet kibővítették, és 200 MW csúcsteljesítménnyel rendelkezik.
A Gerlostal-völgy bal oldalán fut az összesen 2,7 km hosszú, 2,9 m átmérőjű nyomócsőből és a 175 m hosszú, 2,4 m átmérőjű nyomócső álló vízvezeték, mely az erőműbe vezet. A Funsingau erőművet a Gerlosbach bal partján építették, Gerlos-tól kb. 2 km-re a völgyben. A függőlegesen telepített gépcsoport egy Francis-turbinából és egy 25 MW teljesítményű háromfázisú szinkrongenerátorból áll.
A hasznosított víz a Gerlosbachban továbbfolyik a Gmündi tározóba, ahonnan a Gerlosi vízerűműben ismét munkát végez.
A tározó 1405 m magasságban helyezkedik el, és 50,7 millió m3 víz tárolására alkalmas. A gátat 83 m magas és 450 m hosszú központi tömítőmaggal rendelkező töltésként építették. Az altalaj lezárására egy injektáló szitát telepítettek, amely 60 m mélységig terjed.
A mesterséges tározót egy jól kiépített gyalogút veszi körbe, a tó teljes megkerülése mintegy 12 km sétát jelent, jó pár méteres szintkülönbségeket legyőzve, hol közelebb, hol távolabb a tóhoz.
A tó partján futó gyalogút, ez még a kényelmesebb szakaszok egyike volt
Az út felénél kilátás a tározóra. A másik oldal már kevésbé lesz erdős és magas
Kiérve az erdőből, kaptatva felfelé a hegyoldalban
Néha egy-egy rugós kapu is elénk került, mely az emberek számára nem akadály, a háziállatokat viszont a legelőn tartja
A séta alatt, kb. a tározó felezővonalánál még Tirolt is elhagytuk, a gyalogút átvezet Salzburg tartományba
Elérve a tározó túlsó végét, elénk tárult a Tauern hegylánc. Az olvadó hó táplálja a tározókat, melyek tartalma a Salzacba, onnan az Inn-be, majd a Dunába kerül
Még ezen a vadregényes tájon is élnek emberek, kik legeltető állattartással foglalkoznak. Utunk során lovakkal és szarvasmarhákkal is találkoztunk
A tározó túlsó felét elérve átkeltünk a tározót tápláló patak gázlóján (hídra már nem futotta) és a már lankásabb északi oldalon folytattuk utunkat. Az út itt már jobban kiépített, autóval is járható
A tározó legvégén, hosszú még az út innen vissza gáthoz...
A tározó madártávlatból (kép forrása: Wikimédia Commons)
Az Almdorfba vezető út jóval hosszabb és fárasztóbb volt, mint amire számítottunk, de nem adtuk fel és megmásztuk az oda vezető utat is. Itt nem kis csalódás ért bennünket, ugyanis a falu, mely a síelőkből él, teljesen elhagyatott képet mutatott, bár hotelből több, volt mint lakóházból, egytől-egyig minden zárva tartott. Végül csak a legtávolabbi és legmagasabban fekvő, mely a sílift alsó állomásánál állt, találtuk nyitva.
Almdorf felé
A Speicher Durlaßboden a Google térképén
Összességében jó és érdekes volt ez a látogatás, amit egyedül bántunk, hogy nem a legnagyobb és legjelentősebb tározót és gátat tekinthettük meg, ahová csak hosszú és keserves hegyi túrával lehetne csak eljutni.
A Zillergründl-gát, mely Ausztria második legmagasabb gátja a maga 186 méterével, szintén a közelben található (kép forrása: Wikimedia Commons)
Utolsó kommentek