2021 év végén egy rövid utazást tettem Egyiptomba. Sok ismerősöm járt már az országban, hallottam róla jót is rosszat is, így végül látni akartam a saját szemeimmel is. Igazából nem voltak nagy elvárásaim, kíváncsi voltam, ráadásul jó próbának tűnt a tervezett marokkói utam előtt. Én Európát még soha nem hagytam el, ez volt az első utam.
Egyiptom legismertebb látványosságai: a Piramisok
Egyiptomban természetesen megnéztem a "kötelező" látványosságokat, de közben kritikus szemmel figyeltem az ország közlekedését is. Budapest egykori főpolgármestere, Tarlós István bizonyára elégedetten csettintene Kairó közlekedése láttán, hiszen ő maga is efféle rendszert képzelt el a magyar fővárosba.
Megérkezve Kairóba még semmi nyugtalanítót nem tapasztaltam. Érdekes színfoltja volt az utazásnak, hogy az első osztályon valami fontos személyiség is utazott, ugyanis a kifutópálya szélére több fekete, elsötétített üvegű autó is érkezett, napszemüveges öltönyös kísérőkkel. A speciális utas az elsők között szállt le, ült be egy autóba, majd rendőri kísérettel, átugorva a teljes biztonsági ellenőrzést elhajtott a város felé. mi csak ezután kezdhettünk el készülődni és apránként leszállni a repülőről.
Már a repülőtéren szembe ötlő volt a sivatagi homok, mely mindenre rászállt és sárgás-barnássá varázsolt mindent a repülőktől kezdve az ablakokon keresztül az autókon át, egy nyomasztó, bágyadt fakó színt adva az országnak.
A kairói repülőtér utascsarnoka
Ezután jött a szigorú ellenőrzés, útlevél és csomagvizsgálat, na meg az első lehúzás: a vízum!
Imaszobák a repülőtéren
A muszlim valláshoz hozzá tartozik a rendszeres imádkozás is, és hogy a repülés ne akadályozhassa meg a hívőket ebben, a reptéren több helyen is imaszobák találhatóak. Az arab világban ez még vasútállomásokon is megszokott szolgáltatás.
A Kairó nemzetközi repülőtér Egyiptom legnagyobb és Afrika második legnagyobb forgalmú repülőtere a johannesburgi OR Tambo nemzetközi repülőtér után, 2018-ban, még a vírus előtti utolsó normális évben, 17 és fél millió utast fogadott. Ezzel szemben igencsak meglepő, hogy a repülőtérnek semmiféle tömegközlekedési kapcsolata nincs a 9 és fél milliós (vonzáskörzettel együtt 20 milliós) fővárossal! Mindössze reptéri busszal vagy taxival érhető el a városközpont. A jövőbeli tervek között azért már szerepel a kairói metró meghosszabbítása a repülőtérig. Szerencsére értem jött a hoteltől kisbusz, mely többedmagammal együtt a hotelbe szállított mindenkit.
Az út során minden nagyobb útkereszteződésben gépfegyveres katonák teljesítettek szolgálatot, akár csak a reptérre vezető út több pontján is. Vezetőm elmondása alapján Egyiptomban még mindig van sorkatonaság, mely az alacsonyabb iskolázottságúaknak 3 évig, az érettségiig jutóknak 2 évig, míg az egyetemi diplomát szerzőknek 1 évig kötelező. Így jut katona bőven a város minden nevezetesebb pontjára, bár jelenlétük inkább ijesztő, mintsem megnyugtató.
A piramis lábánál
Másnap jöttek a piramisok, melyet szintén kisbusszal értünk el. Hihetetlen, de ennek a felkapott látványosságnak szintén nincs valamire való tömegközlekedési kapcsolata, az emberek autóval vagy turistabuszokkal érkeznek ide. Kairóban ugyanis nincs villamos, van viszont több, mint 80 km-nyi metró, ami "csak" 20 km-rel rövidebb, mint az 1,5 milliós lakosú München metróhálózata! A katonai szigor és a mindent alulmúló közbiztonság miatt a metróhálózatot megtekinteni nem tudtam, de ha sikerült is volna eljutnom odáig, a fotózás még akkor is elmaradt volna.
Turistabuszok özöne a piramisok lábánál, háttérben Kairó, az előtér árnyéka egy piramistól származik
A legismertebb sivatagi állat a teve!
A piramisok szomszédságában, na meg persze Egyiptom-szerte lehetőségünk van a tevegelést is kipróbálni. De csak óvatosan, a fenti fotó is majdnem öt dolláromba került, a tevegelés sem olcsó program, mely vezetőm szerint egy egy órás program akár 100 euróra is rúghat!
A piramisok után következett a város, mely többnyire autókra és motorokra épül! A tömegközlekedés rendkívül alulfejlett, minden teret az autók foglalnak el. Az olcsó benzinnek hála mindenki járhat autóval, az útszélesítéseket pedig egyszerűen a házak eldózerolásával oldják meg. A szemre talán hatsávos út (útfelezők a legritkább esetben vannak) végig félbevágott házak mellett vezetett, melyek áldozatul estek a további két sáv építésének. Az építők nem sokat törődtek a házak további részével, csak a legszükségesebb mértékben bontottak el belőle.
Egy félbevágott emeletes ház az út mellett, a két forgalmi sávot betontömbök választják el egymástól
Épül az új út, a meglévő házak feláldozhatóak...A bal oldali ház színes oldala mutatja, hogy itt régen szobák voltak
További érdekesség, hogy az útkereszteződésekben nincsenek lámpák, egész Kairóban talán egy lámpás kereszteződést láttam. Az autósok "aki mer az nyer" alapon vezetnek, teljesen ép autó ezért igen csak ritka. zebrákra sincs szükség, bárhol át lehet menni az úton, akár egy egész tevecsordával együtt. További nehezítés a közlekedésben a sok-sok kóbor kutya, melyekkel bárhol találkozhatunk.
A bonyolultabb csomópontok többszintesek, a felüljárók akár négy szint magasra is felnyúlhatnak, a kisebb csomópontoknál körforgalom található. Megfigyelésem szerint az úttestek dinamikusan alkalmazkodnak a forgalomhoz: ha kell a körforgalom előtt hatsávossá is bővítik az autósok és motorosok, ha viszont szabad az út, jó, ha két autó tartósan elfér egymás mellett.
Egyiptom jelentős olajtartalékokkal rendelkezik, így jut olcsó benzin a lakosság számára is...
Kilátás egy felüljáróról: ilyen, mikor egy város nem "szélsőségesen tömegközlekedés-orientált"!
Találós kérdés: Hány sávos az út?
Valamilyen furcsa szabály folytán a motoron utazó második személy soha nem terpeszben ül az ülésen, hanem féloldalasan. talán a muszlim nők erkölcsét védik ezzel?
A motorozás is tartogat meglepetéseket egy európai látogató számára: az index természetesen felesleges, minek, ha van duda is? Egy hosszabb dudaszóval akár három sávot is lehet biztonsággal váltani, természetesen mindezt bukósisak nélkül, vagy még valami teheráruval megpakolva vagy 2-3 gyereket szorongatva. A rekordom: egy motoron két felnőtt és három kisgyerek. Annyira elképesztő volt, hogy még fotózni is elfelejtettem...
Elhagyva a fővárost, a településeket négysávos, kivilágított utak kapcsolják össze
Kirándulás a Szaharában
Másik fontos közlekedési eszköz a quad, mellyel a turistáknak lehet a sivatagban ész nélkül száguldozni. A sivatagban bár látszólag vannak utak, mégis az autósok ahogy épp kedvük tartja közlekednek.
Sivatagi kirándulás dzsippel. A fotó egy homokdűne tetejéről készült
Mások is ellátogattak ide, a beduin falu közelébe, ahol szembesülhettünk az igazi nyomor látványával. Vagy mindez csak megrendezett volt?
Fotózás az autó üvegén át az őszi napsütésben: fél marhák lógnak a hentes kampójáról, a vér a járdára csurog, miközben egy talán 4 sávos út halad el mellette...
Miután többször is hangot adtam kételyeimnek, vezetőm megnyugtatott: itt nem olyan idegesek az emberek, mint Európában, ha valaki véletlenül szembe hajt az autópályán, itt nem háborognak úgy az emberek, mint az én országomban.. és a sok jó vezető miatt nincs is sok baleset...
Talán még igaza is van: a 100 milliós Egyiptomban évente kb 7000-en halnak meg közúti balesetben, miközben Magyarországon ez 2015-ben 644 fő volt.
A szabályokat azonban valóban meglehetősen lazán értelmezik. mikor mi terepjáróval jöttünk a sivatagi túráról és nem volt felhajtó az autópályára abba az irányba, amerre menni szerettünk volna, a vezetőnk, kihasználva az autó terepjáró képességét, simán átgázolt az autópálya két forgalmi sávját elválasztó csenevész növényzeten, majd egy gyors mozdulattal be is sorolt a forgalomba.
Kairó a Google térképén. Street view-vel gyorsan ellenőrizhetjük, tényleg minden úgy van-e, mint ahogy írom
Még néhány szóban a vasútról: Egyiptom vasúthálózata igen fejletlen, én ott tartózkodásom alatt még vonattal sem találkoztam. Kairónak van némi elővárosi hálózata, ám az ország nagy részén egyáltalán nem jár vonat. Az országban mindössze 5500 km a vasúthálózat hossza, ebből 65 km villamosított. Tervben van több új vasútvonal építése összesen 1800 km hosszúságban, melyen nagysebességű Talgo vonatok fognak futni dízelvontatással. Meglehetősen szokatlan kombináció ez napjainkban, de ne ítélkezzünk előre, várjuk meg a végét!
Kairó vasútállomása 2005-ben (kép forrása: Wikimedia Commons)
A közbiztonságról pedig zárásképpen: egyszer sikerült legalább 30 méterre eltávolodnom a szállodától egyedül, kalandom azonban gyorsan véget is ért, ahogy egy taxis-hiéna egyből meglátta bennem az üzleti lehetőséget. Miután megszabadultam karmaiból, többet nem próbálkoztam turistáskodni Egyiptomban.
Utolsó kommentek