Az Alsó-Bajorországban, az Isar folyó partján elterülő Landshut az azonos nevű önkormányzat székhelye, mérete alapján közepesnek mondható vidéki városka. A Münchentől 76 km-re található település a München-Regensburg-vasútvonalon közelíthető meg a sűrűn járó regionális vonatokkal, az autópályák közül a 92-es számú érinti. Látnivalói közül kiemelkedő a téglából épült Szent Martin bazilika, melynek tornya 130 méteres magasságával Bajorország legmagasabb templomtornya, a téglából épült tornyok között pedig világelső!
De megemlíthetjük még a Burg Trausnitz nevű várat is, mely a városközpont mellett magasodó dombtetőre épült.
Landshuti utcakép a téglából épült Szent Mártin bazilikával és a 130 méteres tornyával
Az óváros a főtérrel, színes házai, a világrekord tornya és a vár miatt mindenképp érdemes legalább átutaznunk rajta, ha már Bajorországban járunk.
Az ALEX magánvasút szerelvénye, a mozdony az oldalán a 65 eurós München-Prága-München jegyet reklámozza, a háttérben zárt autószállító vagonok várakoznak
A vasút liberalizációnak hála München és Landshut között már kialakult egyfajta verseny is a vasúttársaságok között, hiszen a Deutsche Bahn regionális vonatain kívül az ALEX magántársaság Regensburgon át Hofba vagy épp Prágába tartó vonatai is megállnak itt, lehetőséget teremtve a választásra.
Szerencsére a különbség a jegyárakban nem mindig jelentkezik, a közvetlen prágai vonatokat leszámítva minden vonaton elfogadják a BayernTickettet is. A mi utazásunk napján két lehetőség közül választhattunk: vagy a meglehetősen rövid, négyrészes, a DB Regiohoz tartozó Alstom motorvonattal vagy az ALEX társaság Hofba tartó, igencsak vegyes kocsiösszeállítású mozdonyos vonatával utazzunk. Végül az utóbbit választottuk: a vonatba sorozott emeletes kocsi és a bőséges ülőhelykínálat győzött a kék-fehér társaság javára.
Landshut állomásának váróterme
Bár a távolság csupán 70 km volt, de a sok megálló és a városon keresztüli döcögés igencsak megnyújtotta az utazási időt, de végül 45 perces utazás után megérkeztünk.
Landshut vasútállomása még fiatalnak mondható, pedig már régóta közlekedik ide vonat Münchenből. A vasút már 1858-ban elérte a várost München felől, a folytatásra pedig Regensburgig még további 15 évet kellett várni, 1873-ra készült el a teljes München-Regensburg-vasútvonal.
A legelső vasútállomás a mai belváros területén épült fel az Isar folyó partján. A kis téglából épült fejállomás azonban nem tudta sokáig ellátni a feladatát, hamarosan kicsinek bizonyult és fejállomás jellege is akadályozta a közlekedést. Eközben további vasútvonalak épültek országszerte, ezeknek a bekötése Landshutba így szintén nehézzé vált. Ezért már az 1870-es években világossá volt, hogy a városnak egy új, modern állomásra van szüksége. 1880 május 11-én nyílt meg az új, átmenő állomás a város szélén, ezzel egyidőben pedig a régit bezárták és az oda vezető síneket is hamarosan felszedték. Az épület azóta is áll, műemlékvédelem alatt.
Az előrelátás helyes volt, hiszen még ugyanezen év május 15-én megnyílt a Pilsting-Plattling-vasútvonal, majd ezt követően 1883. október 4-én a Landshut-Mühldorf vonal is. A forgalom növekedését jól mutatja, hogy 1892. szeptember 28-áig elkészült Münchentől Landshutig a második vágány.
1902. június 30-án egy 1000 mm-es nyomtávolságú, 2,45 km-es lóvasutat indítottak a belváros és a távolabbra került új főpályaudvar között. Ezt később, 1913 január 15-én villamossal váltották ki, mely egészen a második világháborúig közlekedett.
1925 október 3-án a bajor főváros és Landshut között kiépült a felsővezeték a villamos mozdonyok számára, 1926 október elsején már Neufahrnig utazhattak az utasok füstmentesen. 1927. május 10-én a drót elérte Regensburgot is.
A város a második világháború alatt súlyos károkat szenvedett, 1945 március 19-én az állomást is lebombázták a szövetségesek repülőgépei és elpusztították a villamos felsővezeték rendszerét is, és a közlekedés leállt. Az újjáépítés során az állomásépületet is helyreállították. 1946-ban, az újjáépítés során a város úgy döntött, hogy a villamost már nem indítják újra. Ezzel Landshut egyike lett azon német városoknak (Hanau, Hildesheim, Wilhelmshaven), mely a villamosüzemet már nem vette fel újra.
1948. november 27-én az egykori villamos helyébe trolibusz került, de ez már nem lett hosszú életű, 1966 május 22-én a troli helyét átvették a hagyományos autóbuszok.
Az új, jelenlegi modern állomásépületet 1954-ben adták át.
A főtér egy jellegzetes kék-fehér helyi járatú autóbusszal
A piros muskátlik szinte nélkülönözhetetlen kellékei bármely német utcának
A nyári szezon utolsó hetei, még megtelnek a kerthelyiségek
Látogatásunk igazi célja a város téglából épült temploma, a Szent Martin bazilika volt. Mint már korábban is említettem a bazilika 130 méteres magasságával a világ legmagasabb téglából épült temploma, a téglaépítmények közül pedig csak az amerikai Anaconda Smelter Stack tégla-kéménye előzni meg.
Az építkezés 1385-ben kezdődött a korábban itt álló kisebb templom helyén. A hatalmas templom gótikus stílusban épült és felépítése közel 125 évig tartott, végül 1500-ban szentelték fel. Csak maga a torony építése 55 évbe tellett!
Bár még nem készült el teljesen, mégis egy fontos esemény résztvevőjévé vált, ugyanis 1475-ben Gazdag György bajor herceg és Jagelló Hedvig, IV. Jagelló Kázmér lengyel király leánya közötti esküvőt itt tartották. A politikai okokból létrejött frigy jelentőségét jól mutatja, hogy a feljegyzések szerint 10 ezer embert láttak vendégül, a rendezvény több napig tartott, lovagi tornákkal kiegészítve. Az eseményt még a korabeli krónikák is feljegyezték.
A Német Birodalom idején felébredő nemzeti öntudat hatására a landshuti városháza dísztermét felújították, és falaira müncheni művészek az 1475-ös landshuti lakodalom jeleneteit festették. Ezek a motívumok kedveltek lettek, és ötletet adtak a polgároknak ahhoz, hogy a történelmi eseményt felelevenítsék. Ebből a célból 1902-ben egyesületet alapítottak (Die Förderer e. V.), ami egy év múlva már az első menyegzői felvonulást rendezte meg.
Azóta ez a városban hagyománnyá vált, napjainkban már 2300 korhű ruhákba öltözött landshuti lakos vesz részt a négyévente megrendezett felvonuláson az óvároson keresztül (további részletek a magyar Wikipédia Landshuti esküvő című szócikkében).
Landshut másik nevezetessége az óvárostól nem messze elhelyezkedő Burg Trausnitz vár. A város felől egy hosszú lépcsőn át lehet feljutni a kisebb magaslaton található építménybe. Mind a lépcső, mind a vár szintén téglából épült, különleges hangulatot adva ezzel a helynek. A különböző szinteket kanyargós lépcsők kötik össze, melyek tégla-boltívek alatt és vakolatlan téglafalak között vezetnek. A tornyok, a várfal, a város falai és az épületek szintén piros kisméretű téglákból épültek, egyedül a legbelül található palotát vakolták be.
A vár területén emberek is laknak, a kis házak lakói ruhákat teregettek épp ottjártunkkor
Fentről csodálatos kilátás nyílik a városra és a városképet egyértelműen uraló Szent Martin bazilikára. A 130 méteres téglatornya messze kiemelkedik az összes környező épület közül.
A vár is téglából épült annak idején
A jelenleg látható vár 1150 körül épült, de már az őskorban is erődítmény állt a helyén. Innen belátható az egész alatta elterülő város, egészen az Isar folyóig, a másik oldalról erdőségek határolják. Az 15. századtól lett kedvelt tartózkodási helye a bajor hercegeknek, többek között a fentebb is említett Gazdag Györgynek és feleségének.
A Szent Martin bazilika a várból fotózva
A vár területén több kisebb kiállítás is megtekinthető, továbbá óránként indul egy szervezett körút a palotában. Mi azonban egyenlőre kihagytuk ezt a lehetőséget, de később, ha több időnk lesz majd, mindenképpen körbejárjuk.
Landshut látványosságai közül érdemes még felkeresni a Szent Jodok templomot és a szintén téglából épült Ländtor-t.
Landshut a Google térképén
Landshut bár annyira nem ismert és látnivalókban annyira nem gazdag város, mint mondjuk München vagy Nürnberg, ám ha több időt töltünk Németországban, ide is érdemes ellátogatni, hiszen vidékies, szerethető középkori hangulatot árasztó csendes város, melyet megközelíteni sem nehéz.
Utolsó kommentek