A legutóbbi bajorországi élménybeszámolómat a Wendelstein hegycsúcson hagytam abba, ahová kötélvasúttal jutottam fel. A visszaút a hegy másik oldalán volt, mégpedig egy rövid, de annál látványosabb fogaskerekű vasúttal!
A Wendelsteinbahn apró szerelvénye ereszkedik lefelé a völgybe
A csúcsról a Wendelsteinbahn szerelvényével lehet lejutni, mely egy 1 000 mm-es nyomtávolságú, 1500 V egyenárammal villamosított fogaskerekű vasút. A vonal hossza 7,66 km, melyből 6,15 km fogasléccel ellátott.
A Wendelsteinbahn a Stuttgarti fogas, a Zugspitzebahn, és a Drachenfelsbahn mellett a negyedik, üzemelő fogaskerekű vasút Németországban. Hihetetlen, hogy egy ekkora országban, ahol ennyi hegy és ilyen hosszú vonalhálózat van üzemben, mindössze négy ilyen vonal működjön! De aki nem éri be ennyivel, az még mindig elmehet a közeli Svájcba, ahol rengeteg különleges és szép vonalat láthat.
A hegy csúcsáról már látható a fogaskerekű alagútja
Miután feljutottam a csúcsra, és letekintettem a völgybe, egyből észrevettem a vasút hét alagútja közül az elsőt.
A Wendelsteinbahn megépítésének ötlete Otto von Steinbeis iparostól származik, akinek már kiterjedt keskeny nyomtávú vasúthálózata volt Boszniában. Ott a vonatok az erdőgazdálkodást és a fakitermelést segítették elő.
A lefelé ereszkedő vonal, a hegy oldalában pedig egy túraútvonal halad
A tervek 1908-ban jelentek meg, a koncessziós szerződést 1910 februárjában, Luitpold bajor királyi herceg írta alá. Ezzel az építkezés is megindulhatott. Az eredeti 9,95 km hosszú vonal Brannenburg felé a hegy keleti oldalán indult meg. A vonal hét alagutat, nyolc galériát és tizenkét hidat tartalmazott.
A túraútvonalról egyszerre akár három alagutat is láthatunk
Nem is kellett sokat várni ahhoz, hogy vonatot is láthassak
Lassan, csikorogva ereszkedik lefelé a völgybe
Még egy alagút és el is tűnt a szemem elől
A munka 1910 március 29-én kezdődött, az építkezés teljes költsége hárommillió arany márkába került, melyet az építtető saját pénzéből fedezett. Két év alatt, mintegy 800 horvát és olasz munkás dolgozott a vonalon, a legnehezebb körülmények között. Az úgynevezett ''magas fal'' (Hohe Mauer) a fenti végállomás előtt 127 méter hosszú és 17 méter magas lett, melyhez 10 ezer köbméter faragott terméskövet használtak fel. A robbantásokhoz 35 tonna robbanóanyagra volt szükség.
A vonal ennek a szakaszának az építéséhez 10 ezer köbméter faragott terméskövet használtak fel
A másik oldala már sokkal kevésbé látványos, az alagút pedig már a földalatti állomáshoz vezet
Az első vonat a vonalon 1912 május 12-én haladt végig, majd március 25-én a vonalat hivatalosan is megnyitották. A Wendelsteinbahn a legidősebb aktív fogaskerekű vasút Bajorországban.
További hegycsúcsok is a túrázók rendelkezésére állnak
Már a kezdetektől villamos vontatást használtak, de mivel akkoriban ez még hatalmas újdonság volt, főleg vidéken, a hegyekben, ezért a vonal kiszolgálásához előbb vízierőművet is kellett építeni. Kezdetektől fogva két motorkocsi üzemelt a vonalon, és már 100 évvel ezelőtt is kihasználták az energiavisszatáplálás lehetőségét. A völgybe lefelé haladó vonat motorjai ilyenkor generátorként működtek, és az így termelt villamos energia a vízierőmű energiájával közösen segítette fel a csúcsra a másik motorkocsit.
A fent látható túraútvonalon érkeztem
Baleset összesen egyszer fordult elő: 1922-ben kisiklott az egyik kocsi, majd a mélybe zuhant. Több, mint 30-an sérültek meg az utasok közül.
Korábban a teljes utazási idő 75 perc volt. Ahogy az egyéni közlekedés egyre inkább erősödött, úgy lett útban a vasút a gépkocsiforgalomnak. Emiatt 1961-ben a városba vezető szakaszt, mely keresztezte a közúti forgalmat, felszámolták, így a vonal 2,29 km-mel lett rövidebb. Ezzel elveszítette a közvetlen kapcsolatát Brannenburg vasútállomásával és az akkori Német Szövetségi Vasúttal is. Az új végállomás Talbahnhof lett. A 7,66 km-es vonalon a menetidő 55 percre csökkent.
A sziklaomlások ellen néhány helyen lavinafogó tető védi a vonalat
A következő években világossá vált, hogy a vasút nem üzemeltethető gazdaságosan, ezért a hegy másik oldalán egy új kötélvasút épült, hogy majd idővel kiváltsa a Wendelsteinbahnt. De a fogaskerekű vasút népszerűsége és hírneve segített elkerülni a felszámolást, így mint turista attrakció megmaradhatott.
Bajorország, a szomszédos önkormányzatok és a Lechwerke AG energiaipari cég segítségével és anyagi hozzájárulásával 1987-ben 17 millió német márka költséggel felújították és modernizálták. A felújítás 1991-re lett kész, a kapacitás pedig 100%-kal nőtt.
Még egy utolsó fotó a visszaindulás előtt a völgybe ereszkedő motorvonatról
Az utazási idő csökkent a két új modern motorkocsinak hála, napjainkban 20 perc alatt másszák meg a hegyet és 30 perc alatt ereszkednek le a völgybe. A teljes vonal műemlék.
A csúcs az egyik legnépszerűbb kirándulóhely volt már 100 évvel ezelőtt is. A kirándulók kiszolgálására fogadó épült fent a magasban, mely még mind a mai napig nyitva áll a vendégek részére.
Az állomás, fent pedig a meterológiai állomás és csillagvizsgáló
A Wendelstein a Bajor Alpok egyik legmagasabb hegycsúcsa, igy a tetején meteorológiai állomás, csillagvizsgáló és rádióantenna is működik. Az itt található rádióadó van a legmagasabban egész Dél-Bajorországban, így innen sugározzák a TV és rádióműsorokat is.
A kétvágányos állomás belülről
A vonalon összesen két kétrészes szerelvény ingázik.
A már korábban bemutatott kőgát és lavinafogó
Alpesi gazdaságok a hegyen egy tisztáson...
...melyet hamarosan sűrű fenyőerdő vált fel
Nem a fényképező volt ferde, a vonat tényleg meredeken ereszkedett lefelé
Aki szeretne, gyalog is le tud jutni
Visszatekintés a Wendelsteinra
Végállomás 1217 méter ereszkedés után
A Wendelsteinbahn szerelvénye...
... és a korábbi modellje egy vitrinbe zárva a váróteremben
Természetesen a két régi motorkocsi is megőrzésre került, az egyik Freilassingban van a Lokweltben kiállítva, a másikat pedig különleges alkalmakkor, nosztalgiamenethez használják az eredeti vonalon.
Ma a fogaskerekű működtetését kb. 20 ember végzi.
Érkezés után nem sokkal egy helyi busz érkezett az állomás felé, melyről naívan azt gondoltam, hogy a városközpontba visz az állomáshoz. Nos vagy elment mellette, vagy egész másfelé ment, de állomás az nem volt sehol, a buszsofőr pedig valami helyi beugrós alkalmazott lehetett, mert semmilyen kérdésemre nem tudott válaszolni.
Az egyik megálló neve Bahnhof platz volt, így gyorsan le is szálltam, mert azt gondoltam, megérkeztem. A vágányokat megtaláltam, de egy hosszú zajvédő fal választotta el a várostól, alatta pedig gyalogos aluljáró volt. Átmentem a túloldalra, de ott sem találtam mást, mint a hosszú-hosszú falat. A helyieket kérdezgetve kiderült, hogy az állomás már évtizedekkel korábban bezárt, a legközelebbi visszafelé, kb 2 km-re van.
Megérkezik a regionális vonatom
Így visszaindulva végül eljutottam ismét Brannenburgba, ahol végre az állomást is megtaláltam. Fél óra múlva jött is egy regionális vonat Ausztria felől Rosenheim felé. Más lehetőség nem maradt, elmentem Rosenheimba, ami már ismerős terep volt, hiszen kb félúton van a München és Salzburg között. Majd onnan még egy átszállással visszatértem a bajor fővárosba.
A Wendelstein csúcsa Nagyobb térképre váltás
Szép nagy kerülő volt, előre tervezéssel ráadásul egyszerűbb is, kevesebb meglepetéssel, de szerencsére így is jól sikerült minden!
Utolsó kommentek