A Le Capitole (vagy röviden Capitole) egy nagysebességű vasúti járat volt Franciaországban Párizs és Toulouse között. A járat 1960-ban indult, ez volt az SNCF első nagysebességű járata, mely 160 km/h sebességgel közlekedett. Nevét a Toulousben található Capitole de Toulouse épületről kapta, mely a 18. században épült.
A Le Capitole mozdonya a mulhousei vasúti múzeumban kiállítva
A járat 1960 és 1991 között közlekedett, majd 31 év után átadta a helyét utódjának, a TGV-nek!
A Le Capitole Párizsból a Paris Austerlitz pályaudvarról indult, majd a Párizs-Bordeaux-vasútvonalon, az Orléans–Montauban-vasútvonalon, és végül a Bordeaux–Sète vasútvonalon érte el Toulouse állomást. A vonatnak összesen hat megállója volt: Paris-Austerlitz – Limoges-Bénédictins – Brive-la-Gaillarde – Cahors – Montauban-Ville-Bourbon – Toulouse-Matabiau.
Az első járat 1960 november 15-én indult, és napi egy pár közlekedett csak a 713 km-es szakaszon. A vonat csak első osztályú Dev-Inox kocsikkal közlekedett, a vonóerőt egy hagyományos SNCF BB 9200 sorozatú egyenáramú villamosmozdony adta. A teljes szerelvényt a mozdonnyal együtt feltűnő vörös színre festették át.
1964 októberében Japánban az Olimpiai játékokkal egy időben elindultak a Sinkanszen vonatok, melyek 210 km/h sebességgel száguldottak.
1965 júniusában Németországban München és Augsburg között is megindult a nagysebességű közlekedés. A német vasút DB 103 sorozatú mozdonya 200 km/h sebességgel továbbította az expresszvonatokat a két város között.
Még ugyanebben az évben a francia Jean Bertin megépítette az Aerotrain prototípusát, mely egy légpárnás nagysebességű vonat volt.
Ezeket az eredményeket a franciák sem nézhették tétlenül, a francia-német rivalizálás miatt a világ ekkor már két világháborún is túl volt. Így a francia mérnökök is munkához láttak.
1966-ban Edgard Pisani, a francia infrastruktúra-miniszter tárgyalásokba kezdett a mérnökökkel, hogy egy éven belül sikerüljön nekik is elérniük a 200 km/h sebességet. Ehhez a már akkor közlekedő Le Capitole kiváló kiindulási alap lett.
A hagyományos építésű Párizs-Toulouse-vasútvonalat elkezdték átépíteni a nagyobb sebesség elérése érdekében. A munkálatok során néhány ívet átépítettek, új biztosítóberendezéseket telepítettek.
A következő évben, 1967 májusában elindult a világ első 200 km/h sebességű járata,a megújult Le Capitole, mely hagyományos pályán közlekedett (a japánok a Sinkanszen vonatoknak teljesen különálló pályát építettek). A mozdony egy átalakított SNCF BB 9200 sorozatú, 3850 kW teljesítményű, B'B' tengelyelrendezésű egyenáramú villamosmozdony volt, mely alkalmas volt a 250 km/h sebességre is. A kocsik helyett pedig UIC-Y kocsik álltak szolgálatba.
Ugyanebben az időben az Aerotrain prototípusa 345 km/h sebességet ért el, majd 1969-ben ezt is megdöntve 422 km/h lett az új rekord. 1974-ben pedig ezt is megdöntötte: az új csúcs 430 km/h lett!
Azonban a francia államvasút (SNCF) inkább a hagyományos vasúti közlekedés fejlesztése irányába indult el, az Aerotrain programot pedig törölték.
1968 őszén a napi egy pár esti járat mellett egy újabb pár állt szolgálatba, így már reggel is volt nagysebességű kapcsolat a két város között.
1970-ben a Le Capitole járatokat integrálták az európai TEE rendszerbe, új Voiture Gran Confort személykocsik váltották le a korábbi UIC-Y kocsikat és étkezőkocsit is kapott a Wagon-Lits Company-tól. A járat új neve TEE Le Capitole lett
1982-től megjelentek a másodosztályú kocsik is a vonatban, ezzel a járat presztise csökkent.
Párizs Austerlitz állomás, a vonatom TALGO kocsikkal hamarosan indul Madrid felé
Végül 1991-ben a járat teljese egészében megszűnt, helyettük eltérő útvonalon TGV motorvonatok álltak szolgálatba. Az új útvonal a korábbi 713 km helyett 827 km-t tett ki, ám mégis több, mint egy órával csökkent a menetidő. A Le Capitole menetideje 6 óra 2-20 perc között változott, míg a TGV-nek mindössze 5 óra 10-13 perc is elég a két végállomás között.
És végül néhány szót az SNCF BB 9200-as mozdonysorozatról is: A mozdonyokat a Schneider-Jeumont/CEM gyártotta 1958 és 1964 között. Összesen 92 db került az SNCF-hez. A 160 km/h sebességű mozdonyok expresszvonatokat továbbítottak.
A sorozat két tagját, a 9291-est és a 9292-est átalakították, hogy akár 250 km/h sebességgel is haladhassanak.
Később, ahogy nőtt a járatok száma, további négy mozdonyt is átépítettek (9278, 9281, 9282 és 9288), de ezeket már "csak" 200 km/h sebességre. Napjainkban már csak kevés maradt üzemben, melyek interregionális járatokat és néha tehervonatokat továbbítanak.
A 9291-es pályaszámú pedig a franciaországi Cité du Train nemzeti vasúti múzeumban lett kiállítva.
Nagysebességű TGV motorvonat Marseille St. Charles állomáson (a kép illusztráció)
Irodalom:
- Malaspina, Jean-Pierre; Mertens, Maurice (2007). TEE: la légende des Trans-Europ-Express [TEE: The Legend of the Trans Europ Express]. Auray: LR Presse. ISBN 978-29-03651-45-9. (francia nyelven)
- Malaspina, Jean-Pierre; Mertens, Maurice (2008). TEE: la leggenda dei Trans-Europ-Express [TEE: The Legend of the Trans Europ Express]. Salò: ETR – Editrice Trasporti su Rotaie. ISBN 978-88-85068-31-5. (olasz nyelven)
- Mertens, Maurice; Malaspina, Jean-Pierre; von Mitzlaff, Berndt (2009). TEE - Die Geschichte des Trans-Europ-Express [TEE - The History of the Trans Europ Express]. Düsseldorf: Alba Publikation. ISBN 978-3-87094-199-4. (német nyelven)
- Meunier, Jacob (2001). On the Fast Track: French Railway Modernization and the Origins of the TGV, 1944-1983. London; Westport (Connecticut): Praeger. ISBN 0275973778.
Utolsó kommentek