Vonattal? Természetesen!

Az előző cikkemet a Nápolyi Vasúti Múzeum bejáratánál hagytam abba. Most pedig lépjük át a kaput és nézzük meg Olaszország legnagyobb vasútijármű gyűjteményét a Pietrarsa vasúttörténeti múzeumban (Museo nazionale ferroviario di Pietrarsa).

A képek nagyobb felbontású változatait vagy még további képeket a Wikimedia Commons weboldalon találhattok.

A múzeum udvara

Mivel rengeteg képről van szó, ezért ebben a részben csak a villamosmozdonyokat, dízelmotorvonatokat és az egyéb kiállított tárgyakat mutatom be, a gőzmozdonyokról egy teljesen önálló cikk fog szólni.

Egy korábbi cikkemben írtam, hogy a Deutsche Bahn és a Kinder-tojásokat gyártó Ferrero édességgyártó cég együttműködik, így a Kinder-tojásokban öt különböző, a német vasút különleges járművét rejtették el. Én Németország első gőzmozdonyát, az Adlert kaptam meg kicsiben egyik kollégámtól.

A különleges, négy csokitojást tartalmazó limitált doboz, elején a három garantált "meglepetéssel"

Később még láttam a munkahelyemen a DB 81 sorozatú gőzmozdonyt is, de sajnos az a szemétben landolt, mielőtt elkérhettem volna...

Németországi utazásaim során feltűnt, hogy bár sok-sok nagyváros van, és fejlett a tömegközlekedés, trolibusz még sincsen... A kollégák között kérdezősködve további érdekességbe botlottam, sokan még csak nem is tudják mi az a a trolibusz!

Egykori müncheni trolibusz a müncheni Verkherscentrumban kiállítva

Talán sehol sincs ilyen rendszer ebben az országban? És nem is volt soha?

Némi kutatás után az interneten azért választ kaptam ezekre a kérdésekre, sőt még más dolgokra is!

A Müncheni S-Bahn München legfontosabb tömegközlekedési eszköze a metró (U-Bahn) után. Az 1972-ben megnyitott hálózaton közlekedő piros motorvonatokat naponta már 850 ezer utas veszi igénybe.

Érthető tehát, hogy ha fejlesztik vagy meghibásodik, akkor egyből az újságok címlapjára kerül. Ezekből pedig nincs hiány, szinte minden héten megjelenik egy cikk a helyi újságokban, mely a Müncheni S-Banról szól.

A müncheni Donnersbergerbrücke alatt egy regionális ingavonat halad át, a fotó az azonos nevű S-Bahn megállóból készült

2013-ban folytatódik a tavaly megkezdett pályafelújítás. 2012-ben hat héten át volt forgalomkorlátozás az S-Bahnon, ami idén, 2013-ban is folytatódik. Ebben az évben összesen 101 napon keresztül számíthatunk leállásokra vagy buszos pótlásra az úgynevezettt Stammstreckén (törzsvonalon) Pasing és Ostbahnhof között.

De lássuk pontosan, hogy mikor és miért!

A Circumvesuviana egy nápolyi vasúttársaság neve, mely a Vezúv körüli településéket összekötő vasúthálózatot üzemelteti. A vonalak a teljes Vezúv vulkánt megkerülik. A 950 mm-es nyomtávolságú villamosított vasúthálózat összesen 138 km hosszú, melyen 96 állomás található, köztük Pompei is. A vonatok legnagyobb sebessége 90 km/h. Az összes vonal végállomása nápolyi Porta Nolana pályaudvar.

Sarno, a Circumvesuviana piros vonalának végállomása

Az olaszországi utam során csak két napot töltöttem Nápolyban, így a hálózatból csak a piros és a zöld vonalat sikerült beutazni, ami a 138 km-es hálózatból 73 km. De ezzel eljutottam Sarno-ig és megkerültem a teljes Vezúvot. Az út során remek kilátás nyílt a vulkánra és talán egy kicsit jobban megismertem az olasz vidéket is.

Ezekből a képekből mutatnék be most néhányat.