Vonattal? Természetesen!

A leggyorsabb vonatért vívott harc a vasúti közlekedés megindulásától fontos szerepet kapott a világ országai között zajló versenyben, mindig újabb és újabb sebességrekordokat megdöntve. Olaszországban 1907-ben kezdődött az első nagysebességű vasútvonal megépítése, melynek munkálatai egészen 1927-ig elhúzódtak. Az új, közvetlen vasútvonalon a vonatok 190 km/h sebességgel közlekedhettek, mégis a Japánokat tartjuk a nagysebességű vonatok szülőhazájának. A Sinkanszen technológia jól bevált, megmutatta a világnak, hogy a vasútnak van még jövője és bőven van tartalék a hagyományos acélkerék-acélsín meghajtásban.

TGV Duplex Párizsban

Franciaország a TGV-vel írta be magát a vasút történetébe, azonban a kezdetben narancssárga, később kék-szürke vonatok megszületéséhez nem volt egyenes az út. Számtalan koncepció, technológia és ötlet lett kipróbálva, míg végre megszületett Franciaország egyik meghatározó, világszerte ismert szimbóluma, a TGV!

Lássunk tehát néhány fejezetet a francia vasút próbálkozásaiból.

a mai posztban néhány 2013-as nyári fényképet szeretnék megosztani a Spanyolországban található Tarragonáról és Valenciáról, továbbá a közöttük húzódó vasúti fővonalról.,

A nyaralásom idején Tarragona városa volt a főhadiszállásom, ahonnan kisebb-nagyobb utakat tettem a közelbe és a távolba. Az egyik napon pedig egészen Valenciáig is eljutottam. A célállomáson sajnos sok időt nem tölthettem, mivel az odavezető út nagyon hosszú volt, de rövid látogatás is meggyőzött, hogy Valencia egy igazán csodálatos város, ahol akár heteket is el lehetne tölteni.

Kilépve az Estació del Nord állomás bejáratán, pár perc séta után ez a kép fogadja a turistát Valenciában

Katalónia fővárosától egészen Valenciáig a Földközi-tenger partján fut végig az ún. Mediterrán-Korridor. Ez a vonal a Spanyolországban megszokott 1668 mm-es nyomtávolsággal épült ki szakaszosan, Tarragona és Valencia között 1868-ban nyílt meg. Mára már szinte végig kétvágányúvá építették át, csak Tarragona és Cambrils között maradt meg az egyvágányú közlekedés.

2014 és 2015 tele az eddigiek alapján enyhének ígérkezik Magyarországon és Németországban is. Sorra dőlnek meg a melegrekordok, miközben a hó helyett csak az eső esik... De nem úgy az Alpokban, ahol még nyáron is megmarad a hó, decemberre pedig minden csúcs fehérbe burkolódzik.

A korábban bemutatott Garmish-Partenkirchen-Kempten-vasútvonalat legutóbb csak Reutte in Tirolig utaztam be, mely a vonal legmagasabb pontja. Az odavezető úton igazi télies hangulat köszöntött a vasútvonalra és környékére, hózáporokkal és vastag hótakaróval találkozhat már most is az arrafelé utazó.

Az Alpok havas csúcsai

A nap folyamán szinte az összes évszakkal összetalálkoztam, Garmishben tavaszias idő várt, melyből a kemény hóeséses télbe kerültem át, a Reutte in Tiroltól azonban megint enyhült az idő, Kemptenig csak a szomorú, szitáló esővel várt az időjárás, inkább őszt, mintsem telet mutatva decemberben.

Ahogy minden autógyártó országnak megvolt a maga olcsó, egyszerű "népautója" (Németország: VW Bogár, Franciaország: Citroen Kacsa, USA :Ford T-modell...), úgy a brit ipar is kifejlesztette a maga típusát. A British Motor Corporation 1959-ben mutatta be a Mini fantázianevű, kicsi autóját, mely mind a mai napig nagy népszerűségnek örvend. Az elmúlt évtizedekben nagy változások történtek, a több millió eladott autó mellett a gyártó mégis válságba került, hogy ezután a német BMW csoport vesse ki rá a hálóját.

Variációk Minire

Napjainkban a Mini újra virágzik, bár már jelentősen eltávolodott az eredeti 1959-es koncepciójától, hiszen mérete és teljesítménye megnőtt, az áráról nem is beszélve.

A Mini ötven éves történelme előtt tiszteleg 2014. november 27-től egészen 2016. január 31-ig a Münchenben található BMW múzeum. Ennek apropóján (na meg persze a BMW-k miatt is) tettünk egy rövid látogatást az autók birodalmában.

2014-ben ünnepelte az ötvenedik születésnapját a Japán nagysebességű vasút, a Sinkanszen. Megkésve bár, de nem elfeledve a Vonattal? Természetesen! blog is megemlékezik róla egy poszt erejéig.

Több mint ötven évvel ezelőtt kezdődött a világ első nagysebességű vasútvonalának tervezése. A tét óriási volt, hiszen 200 km/h-s nagysebességű, rendszeres személyszállítás akkoriban még nem volt a világon. Új, normál nyomtávolságú vasútvonal épült új állomásokkal, új biztosítóberendezésekkel, hidakkal, alagutakkal rekordgyorsaságú idő alatt.

Sinkanszen 0 sorozat, a világ első nagysebességű vonata, mely átlépte a 200 km/h sebességet menetrend szerinti forgalomban (kép forrása: Wikimedia Commons)

És mindehhez természetesen új szerelvények is kellettek. Kudarc esetén az 1964-es Tokiói olimpia megrendezése is veszélybe került volna, nem beszélve az elszenvedett presztisveszteségről.

Ám a merész terveket siker koronázta, a japán nép pedig megmutatta a világnak ismét, hogy mire képes. Egy új nemzeti szimbólum született, mely azóta is a világ legpontosabb, legnagyobb kapacitású, legszervezettebb vasúti szolgáltatása az egész világon.