Vonattal? Természetesen!

Régi vágyam volt, hogy ismét eljuthassak az olaszországi Velencébe! Bár a lagúnában épült városról a legtöbb embernek csak a gondolák és a hajók jutnak eszébe, azért akad itt más közlekedési eszköz is, sőt!

Hamarosan indul a vonat Bécsújhelyről Velencébe, még egy gyors fotó, majd ugrás fel a vonatra!

Velence vasútállomása, Venezia Santa Lucia beletartozik Olaszország 13 legforgalmasabb vasútállomásába, így rengeteg különböző helyi- és távolsági vonat megfordul itt. De nem csak olasz vonatok érkeznek ide, hanem a szomszédos országokból, Svájcból, Ausztriából, Franciaországból is. A következő hetekben, ahogy időm engedi, több érdekes poszt is fog Velence és környékének közlekedésével foglalkozni.

Ausztria már a monarchia idején is fejlett iparral rendelkező ország volt. Míg Magyarországnak elsősorban a mezőgazdaság jutott, addig a szomszédunk szédületes ipari fejlődésbe kezdett. Egyre-másra nyíltak meg a bányák és indult be a vaskohászat, majd ehhez kapcsolódóan az acél- és gépgyártás is. Bécs, Linz és a többi nagyváros fontos ipari központokká fejlődtek.

A múzeum épülete

Ausztria gépipara az elmúlt évszázadoktól napjainkig is jelentős maradt, számos járműgyár, fémipari- és kohászati üzem termel a mai napig is. Az ipar többszáz éves fejlődésének állít emléket a Bécsben található technikai múzeum, a  Technisches Museum Wien.

Magyarországon a legtöbb embernek a vonatozásról csak a rossz jut eszébe: régi vagonok, állandó késések, rossz pályaállapotok...

Pedig vonatozni jó is lehet, ehhez azonban megfelelően kiépített infrastruktúra és megfelelő járművek szükségesek.

A Bécsi főpályaudvar

A következő cikkemben párhuzamba állítok két általam már többször beutazott, hasonló adottságú vasútvonalat. Magyarországot a (Szeged)-Kecskemét-Cegléd-vasútvonal és folytatása a Cegléd-Budapest-vasútvonal, míg Ausztriát a Bécsújhely-Bécs közötti Südbahn képviseli.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a két ország gazdasági lehetőségei nagyon eltérőek, így a közlekedésre fordítható összegek is különbözőek. De mégis érdemes kicsit ábrándozni, hogy mit is lehetne megvalósítani Magyarországon, és egy kicsit irigykedni, hogy "bezzeg nyugaton..."

Szálljunk hát vonatra egyszerre Kecskeméten és Bécsújhelyen, majd induljunk el képzeletben a fővárosok irányába.

Prágai kirándulásunk utolsó napján látogattunk el a prágai Choco-Story museum čokolády nevezetű csokoládémúzeumba, a Celetná 10 házszám alatt.

A múzeum bejárata

Bár tudtunk róla, hogy létezik, felkeresése mégsem volt tervben, csupán egy véletlennek köszönhetően bukkantunk rá.

Choco-Story egyben ajándékbolt is, ahol bevásárolhatunk mindenféle édességből, fent az emeleten pedig megismerhetjük a kakaó és a csokoládékészítés történetét.

Nehéz feladat kiválasztani azokat a látványosságokat, aminek egy kétnapos müncheni városnézésbe mindenképp bele kell férnie. Novemberben már gyorsan sötétedik, sok minden zárva tart vagy kevesebb látnivalót kínál.

Barátnőmmel végül a Schlossanlage Schleißheim mellett döntöttünk, mely München belvárosától 19 km-re található. A szép barokk parkban felépített kastély igazi gyöngyszem, hatalmas méretei, pazaron díszített szobái és a körülötte elterülő gondozott park egész évben gyönyörű.

A Schlossanlage Schleißheim

Itt a blogon a kastélyt és történetét korábban már részletesen bemutattam, azonban akkor a kastély belseje kimaradt. A most következő képes összeállításban azonban bepillanthatunk a szobákba is és megláthatjuk, hogy hogyan is élhettek a bajor nemesek néhány száz évvel korábban.