2014 tavaszán egyszer már megtettem a München-Prága vonatutat oda-vissza, 2015 végén, mikor egy hetet Prágában töltöttem a barátnőmmel, az ellenkező irányból utaztuk végig az útvonalat.

Az egyhetes prágai kirándulásunk alatt két napot szántunk arra, hogy ellátogassunk Münchenbe. Ennek több oka is volt: elintézni néhány függőben lévő papírmunkát, meglátogatni a volt kollégákat, továbbá megmutatni barátnőmnek, hogy hol is éltem négy és fél éven át, mielőtt megismerkedtünk volna.

Indulás a Prágai főpályaudvarról az ARRIVA EuroCity vonatával

A két város közötti utazáshoz természetesen a vonatot választottuk, igaz, hogy így az utazás egy órával hosszabb a buszozáshoz képest, viszont az ára kevesebb mint fele csupán. A bőségesen rendelkezésre álló tér pedig összehasonlíthatatlanul nagyobb kényelmet biztosított egy ilyen hosszú úton a vonat javára.

A cseh- és a német vasutak a vonattal utazóknak a két város között hatalmas kedvezményt biztosít, ezzel is próbálják ösztönözni az utazókat, hogy inkább a vonatokat válasszák. Mindkét városban vásárolható kirándulójegy, mely Prága és München között közlekedő bármely vonatra (kivéve az ICE vonatokat) érvényes a megadott időtartamon belül. A retúrjegy ára 65 euró (kb.: 20475 Ft), mely kilométerre lebontva annyira jön ki, mint egy magyarországi belföldi vonatút. Ennyi pénzért busszal mindössze az egyik irányt tehettük volna csak meg.

Első nagyobb állomás: Beroun

A két város közötti vonatút rendkívül változatos, hiszen nincs közöttük közvetlen vasútvonal. A hat és fél óra alatt mindent átélhetünk, ami egy vonatút során csak lehetséges: áramrendszer-váltás, közvetlen kocsi, mozdonycsere kétszer is, sőt még egy irányváltást is. Háromféle áramrendszert, továbbá egy hosszabb, egyvágányú villamosítatlan szakaszt is érintünk. A pályasebességek is ennek megfelelően váltakoznak a 90 és a 160 km/h közötti tartományban bármi lehetséges.

Emellett a változatosságot még a régi, felújított és építés alatt álló szakaszok váltakozása is növeli.

Röviden összefoglalva: vasútbarátként egyáltalán nem unalmas az utazás.

Elhagyatott állomás a vasútvonal mentén: a kis állomásépület a nyomvonal-korrekció egyik áldozata

Csehország hatalmas összegeket áldoz a gördülőállomány és az infrastruktúra modernizálására, melynek az eredménye meg is látszik. A felújított fővonalakon 160 km/h-val suhannak a felújított kocsikból álló személyszállító vonatok, a főváros környékén pedig az új elővárosi szerelvények. A nagy építkezések azonban áldozatokkal is járnak: elbontott tárolóvágányok, kiegyenesített ívek és bezárt állomások szegélyezik a nyílegyenes vonalakat.

De nem csak a kicsi, hanem az egészen nagy állomásokat is elkerüli az új vonal

Rokycany állomás

A felújított állomások viszont gyönyörűek, megfelelnek a 21 század követelményeinek és elvárásainak: magasperon, esőbeálló, aluljáró, felújított felvételi épület, minden, ami csak elvárható.

A felújítással együtt pedig a sebesség is növekszik, ami a menetidők csökkenését hozza magával.

Közeledünk Csehország egyik legnagyobb iparvárosába, a Škoda központjába: Plzeňbe

Mire a vonatunk Plzeňbe ér, már túl vagyunk egy áramrendszer-váltáson is. Ideje hát, hogy leakasszuk a két csehországi belföldi kocsit is és a cseh kétáramnemű mozdonyt egy Siemens Hercules dízelmozdonyra cseréljük. A következő kilométereken, egészen Regensburgig nem lesz villamosított felsővezeték.

Hosszabb várakozás az állomáson...

...miközben a Škoda mozdonyunkat egy Siemens Herculesre cserélik

A mozdonycsere lehetőséget ad arra, hogy a lábaimat kicsit kinyújtóztassam és néhány fotót is készítsek az állomáson. Pilzeň fontos vasúti csomópont, több vonal is összefut itt, ezért a cseh járműállomány színe-java megfordul itt. Akár több órát is el lehetne tölteni nézelődéssel, nekem azonban azonnal indul a vonatom...

A felújítás nem sokat haladt előre az elmúlt egy évben

Az állomás felvételi épületét gyönyörűen felújították, és épülgetnek a tárolóvágányok is, azonban a munka itt is lassan halad. Már van szép aluljáró, de a peronok burkolata még mindig felújításért kiállt.

Érkezik az új mozdonyunk

Bajorország és Prága között bizony csak ez az egyvágányú, nem-villamosított vonal jelenti a kapcsolatot

Pilzeňt elhagyva már csak egy egyvágányú vasútvonal maradt egészen a német határig. A két ország közötti sáv nem túl sűrűn lakott, nincsenek nagyvárosok és nagy állomások. Könnyedén száguldunk a síneken, a megmaradt pár kocsi nem kihívás a dízelmozdonyunknak.

Egy RegioShark, a cseh vasutak regionális szerelvénye

Csehország nem csak a fővonalakra és a fővárosra koncentrál, ha a vasúti fejlesztésekről van szó: számos mellékvonal is új vasúti járműveket kapott az elmúlt években. Közülük is kiemelkedő a hazai gyártású RegioShark, mely merész formáival hívja fel magára a figyelmet.

Domazlice állomás

Bár a vonal egyvágányú, mégis fontos kapcsolat a két ország között, ezért a megfelelő karbantartása sem maradhat el. A nagyobb teherpályaudvarokon rengeteg teherkocsi várt arra, hogy átléphesse a német-cseh határt, ehhez pedig a megfelelő sínek is nélkülönözhetetlenek.

Minimalista vasúti átjáró Csehországban

Keresztül Csehország erdőségein

Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat...

Teherkocsik végeláthatatlan sora példás rendben tartott állomáson

A határátmenet észrevétlenül zajlik Furth im Wald állomáson, már itt sincs hosszas ellenőrzés vagy mozdonycsere. Az egyvágányú szakasz marad még egészen Schwandorfig, ahol egy hosszabb megállás következik. Itt a mozdony körbejár, majd irány Regensburg a másik irányba. Bár felsővezeték még mindig nincs, viszont a pálya már kétvágányú. Villamosítása tervben van, bár az ebben az esetben nem sok időnyereséget ad majd, hiszen a körüljárást akkor sem spóroljuk majd meg.

Következik Regensburg, az első nagyobb bajor város. Itt ismét irányt váltunk, a dízelmozdonyunkat pedig egy Siemens Eurosprinter (hasonló típus, mint pl. a Railjetek mozdonya) váltja le. Innen pedig már irány egyenesen München!

Ez pedig már Németország, Regensburg után már csak kétvágányú, villamosított vonalakon vonatoztunk

Megérkezés Münchenbe

A városban gyorsan ránk sötétedett, így miután elintéztem a hivatalos ügyeket, már csak a főteret nézhettük meg. Kipróbáltuk az S-Bahnt, és elmentünk Planeggbe, a volt munkahelyemre és a régi otthonomba.

Másnap pedig várt minket München és milliónyi látványossága, de ez már egy másik történet lesz!

A hazautat pedig a második nap este és az azt követő éjszaka alatt tettük meg, csak fordított sorrendben.  Az utazás során végig vaksötét volt, így se nézelődni, se fotózni nem maradt már lehetőségünk.

Végállomás: Prága, a visszautat teljes egészében sötétben tettük meg, így csak a megérkezésről készült fénykép