Vonattal? Természetesen!

Velencei hosszú hétvégénk során egy rövid kirándulás erejéig átugrottunk a közelben található Padovába is, hogy kipróbáljuk az ottani gumikerekű villamost is (na meg egyúttal az FS regionális vonatait).

Gumikerekű villamos Padovában

A Translohr rendszerű, sínen futó, de mégis gumikerekű jármű egyesíti a villamosok és a buszok előnyeit. Vagy éppen hátrányait? Nézőpont kérdése.

Ismerkedjünk meg ezzel a furcsa járművel, mely Padován kívül már más városokban is elkezdett terjedni, egy újabb közlekedési lehetőséget jelentve a városok számára.

Velence vasútállomása Venezia Santa Lucia, ahová Európa több országából is érkeznek a nemzetközi-, továbbá az olaszországi belföldi vonatok. Az állomáson színes kavalkád és járműparádé várja az erre fogékony utasokat.

FS ETR és NVT AGV nagysebességű motorvonatok az állomáson

Velencét felfedezhetjük gyalogosan, a kis utcácskákon keresztülbolyongva, vagy bérelhetünk gondolát, hogy egy romantikus hajóút keretében fedezzük fel a lagúnák városát.

Velencei utcakép

Ha azonban sétálni nem szeretnénk, a gondolát pedig nem éreznénk biztonságosnak, még mindig van egy lehetőségünk: felszállhatunk valamelyik megállóban egy vízibuszra. Egy jeggyel, akár két órán át is élvezhetjük a hajó ringását, miközben gyalogosan megközelíthetetlen helyekre is eljuthatunk.

A most következő képek a Velencei 1-es vízibusz útján készültek, miközben végighajóztunk a Grand Canale-n.

Az 1997-ben megnyitott Csatorna-alagút gyors és kényelmes vasúti kapcsolatot létesített Anglia és az európai kontinens között.

A nagysebességű személyszállítás már a kezdetektől megindult rajta, a külön ehhez kifejlesztett nagysebességű Eurostar vonatokkal London és Párizs, továbbá London és Brüsszel között. A TGV többáramnemű változata kimondottan az alagút biztonsági szabályaihoz lett kifejlesztve, és megfelelt a kisebb angliai űrszelvénynek is.

A Csalagút vége: Folkestone terminál, Anglia (kép forrása: Wikimedia Commons)

A személyszállításon kívül az alagutat a teherszállításhoz is igénybe veszik, és tervezték az éjszakai hálóvonatok indítását is. Ám ebből végül nem lett semmi, több egymástól független esemény is ellehetetlenítette a szolgáltatást.

Mikor először jártam Velencében, akkor Münchenből indultam és a híres Brenner-hágón át jutottam el az "Adria királynőjéhez". Azóta azonban már más idők vannak, nem Münchenben élek, hanem Ausztriában, így a kiindulási állomás is (Puchberg am Schneeberg -) Bécsújhely lett.

Időben megváltva a jegyet, egy útra mindössze 29 eurót kér az ÖBB, amiért cserébe 7 óra 10 perc alatt, kényelmesen, minőségi IC kocsikban ülhetjük végig az utat. Ez mind árban, mind időben versenyképes az egyéni autózással, ráadásul az autót Velencében még csak használni sem tudnánk.

Érkezik a hosszú szerelvény Venezia Santa Lucia állomásra

De nem csak az idő és a pénz miatt érdemes a vonatot választani, hanem a gyönyörű út miatt is, melyen a vonat végighalad, miközben szinte folyamatosan ereszkedik lefelé a 900 méteres tenger szint feletti magasságból majdnem egészen a nulláig.