Vonattal? Természetesen!

Nehéz feladat kiválasztani azokat a látványosságokat, aminek egy kétnapos müncheni városnézésbe mindenképp bele kell férnie. Novemberben már gyorsan sötétedik, sok minden zárva tart vagy kevesebb látnivalót kínál.

Barátnőmmel végül a Schlossanlage Schleißheim mellett döntöttünk, mely München belvárosától 19 km-re található. A szép barokk parkban felépített kastély igazi gyöngyszem, hatalmas méretei, pazaron díszített szobái és a körülötte elterülő gondozott park egész évben gyönyörű.

A Schlossanlage Schleißheim

Itt a blogon a kastélyt és történetét korábban már részletesen bemutattam, azonban akkor a kastély belseje kimaradt. A most következő képes összeállításban azonban bepillanthatunk a szobákba is és megláthatjuk, hogy hogyan is élhettek a bajor nemesek néhány száz évvel korábban.

2014 tavaszán egyszer már megtettem a München-Prága vonatutat oda-vissza, 2015 végén, mikor egy hetet Prágában töltöttem a barátnőmmel, az ellenkező irányból utaztuk végig az útvonalat.

Az egyhetes prágai kirándulásunk alatt két napot szántunk arra, hogy ellátogassunk Münchenbe. Ennek több oka is volt: elintézni néhány függőben lévő papírmunkát, meglátogatni a volt kollégákat, továbbá megmutatni barátnőmnek, hogy hol is éltem négy és fél éven át, mielőtt megismerkedtünk volna.

Indulás a Prágai főpályaudvarról az ARRIVA EuroCity vonatával

A két város közötti utazáshoz természetesen a vonatot választottuk, igaz, hogy így az utazás egy órával hosszabb a buszozáshoz képest, viszont az ára kevesebb mint fele csupán. A bőségesen rendelkezésre álló tér pedig összehasonlíthatatlanul nagyobb kényelmet biztosított egy ilyen hosszú úton a vonat javára.

A cseh- és a német vasutak a vonattal utazóknak a két város között hatalmas kedvezményt biztosít, ezzel is próbálják ösztönözni az utazókat, hogy inkább a vonatokat válasszák. Mindkét városban vásárolható kirándulójegy, mely Prága és München között közlekedő bármely vonatra (kivéve az ICE vonatokat) érvényes a megadott időtartamon belül. A retúrjegy ára 65 euró (kb.: 20475 Ft), mely kilométerre lebontva annyira jön ki, mint egy magyarországi belföldi vonatút. Ennyi pénzért busszal mindössze az egyik irányt tehettük volna csak meg.

Bár a Németországban közlekedő nagysebességű vonatokról már volt korábban több cikk is, nem beszélve a balesetekről, Hitler szélesnyomtávolságú szupervasút hálózatáról vagy épp a meg nem valósult müncheni Transrapidról, a témakör szinte kimeríthetetlen nagysága még mindig újabb és újabb bejegyzések megírására ösztönöz.

ICE 3 Münchenben, háttérben a München Hauptbahnhof épülete

A mai bejegyzés megpróbál egy rövid összefoglalót nyújtani a németországi nagysebességű vonatokról és a nagysebességű vasúthálózatról, majd egy bekezdés erejéig a távoli jövőbe is tekintünk.

A karácsonyi nagybevásárlás közepette akadt a kezembe Bill Laws könyve: Ötven vasútvonal, amely megváltoztatta a történelmet címmel. Érdekesnek tűnt, és az ára sem volt vészes, ezért egyből a bevásárlókocsimban landolt, hogy majd az ünnepek alatt tüzetesebben átnézem.

A könyv borítója

A vasúti közlekedés megjelenése gyökeresen megváltoztatta a világot, hiszen korábban a közlekedés csak gyalogosan, vízi utakon vagy állati erő segítségével történhetett. Az új közlekedési eszköz azonban közelebb hozta egymáshoz a várost és a vidéket, a síkságot és a hegyvidéket, a szárazföldet és a tengerpartot...

Az olcsó és gyors szállítási lehetőség ipari-, gazdasági-, társadalmi- és politikai folyamatokat indított be, és rövid időn belül átalakította az egész világot.

Finnország vasúthálózatának hossza 5919 km, de ebből csupán 60 km alkalmas a 200 km/h vagy nagyobb sebességre. További több száz km-en viszont a vonatok 160-200 km/h sebességgel is közlekedhetnek.

Egy Allegro fantázianevű VR Sm3 sorozatú Pendolino Helsinkiben (kép forrása: Wikimedia Commons)

A Finn Államvasút, a VR 1992-ben rendelte meg az első két billenőszekrényes Pendolino motorvonatot az olasz FIAT-tól. 1997-ig a tesztüzem zajlott és csak ezután álltak forgalomba.

Finnország abban is különbözik a legtöbb európai országtól, hogy a nagysebességű vonatainak nem épült külön dedikált nagysebességű pálya, helyette a lassabb vonatok közösen közlekednek a nagysebességű vonatokkal a hagyományos pályákon.