A karácsonyi nagybevásárlás közepette akadt a kezembe Bill Laws könyve: Ötven vasútvonal, amely megváltoztatta a történelmet címmel. Érdekesnek tűnt, és az ára sem volt vészes, ezért egyből a bevásárlókocsimban landolt, hogy majd az ünnepek alatt tüzetesebben átnézem.
A könyv borítója
A vasúti közlekedés megjelenése gyökeresen megváltoztatta a világot, hiszen korábban a közlekedés csak gyalogosan, vízi utakon vagy állati erő segítségével történhetett. Az új közlekedési eszköz azonban közelebb hozta egymáshoz a várost és a vidéket, a síkságot és a hegyvidéket, a szárazföldet és a tengerpartot...
Az olcsó és gyors szállítási lehetőség ipari-, gazdasági-, társadalmi- és politikai folyamatokat indított be, és rövid időn belül átalakította az egész világot.
A könyv ötven, elsősorban brit és Észak-amerikai vasútvonalon keresztül mutatja be a vasúti közlekedés fejlődését a fa nyompályákon közlekedő csilléktől egészen a Csatorna-alagútig. A témaválasztásra nincs panasz, valóban sok történelmi eseményt dolgoz fel, ráadásul több igazi klasszikust is sikerült beválogatni. Olvashatunk a Semmeringbahnról, a Sinkanszen és a TGV születéséről, Panama vasútjáról vagy épp a Valtellinai vasútvonalról...
De, és itt egy hatalmas De! Minden egyes fejezet szörnyen csapongó, sok mindenbe belekezd, de nem dolgozza ki a témát, hanem átvált másba, majd egy harmadikba, végül már egész másról ír, mint amit a cím ígért.
Jó példa rá a Párizs-Lyon vasútvonalat bemutató írás, mely az 1890-es években tevékenykedő mozis testvérpárral kezd, akik Párizs és Lyon között utaztak. Ezután olvashatunk a 2007-es sebességrekord-kísérletről, amikor egy TGV 574 km/h sebességgel száguldott (ráadásul ez a rekord nem is itt történt, hanem Párizs és Strassbourg között), egy kicsit az olajválságról, az 1829-es Rainhill-i mozdonyversenyről, London és Skócia között zajlott vonatversenyekről, egy westernhős Los Angeles és Chicago közötti vonatozásáról, Nigel Greslay Mallard mozdonyáról, majd említésre kerül a Big Boy gőzös is.
Végül, a negyedik oldal utolsó három sora a következő: "Aztán megérkezett a TGV. A francia példa rövidesen más nagy sebességű hálózatok kiépítése követte. Az adott pillanatban azonban ez képviselte az első merész lépést a modern kor felé."
Ennyit a TGV történetéről...
A többi fejezet is hasonló sajnos, sőt több hibát és pontatlanságot is találtam, így az olvasás során ezután minden mondatnál elmerengtem picit, hogy vajon ez most akkor valóban helyes vagy egy újabb félreértés/félrefordítás eredménye?
Páldául a Sinkanszen vonalán 6000 (sic!) férőhelyes vonatokról ír! Ennek valóságalapja valószínűleg az lehet, hogy a megnyitás évében még kevés vonat közlekedett rajta, és a napi kapacitása a vonalnak 6000 fő/nap/irány lehetett. De ebben nem vagyok biztos, de abban viszont igen, hogy 6000 férőhelyes vonatok sem akkor, sem most nem közlekedtek rajta.
Kiknek ajánlom
Akiket érdekel a történelem és kíváncsiak egy újabb nézőpontra is, amely nem a földrajzi és politikai okokra koncentrál, hanem a vasúton át mutatja be az események menetét.
Kiknek nem ajánlom
Akiket érdekel a vasúti közlekedés és már sok érdekességet tudnak a vonatok világáról. Nekik a könyv legtöbb fejezete csupán ismétlés lesz, a ténylegesen a vonatokról szóló rész pedig fájdalmasan kevés, sőt gyakran pontatlan is
Mivel egy vasútbarát mindent gyűjt, ami csak a vonatokkal kapcsolatos, a könyveket is beleértve, nem bánom, hogy a jelentős vasúti könyvgyűjteményem része lett ez a könyv is, a 4500 forintos árát azonban sokallom ehhez a szegényes tartalomhoz, ami a belsejében várt rám.
Utolsó kommentek