Vonattal? Természetesen!

Aki kicsit jobban ismeri a vasúti közlekedést, az már bizonyára találkozott egysínű vasúttal, talán már utazott is rajta. Az egysínű vonalakon közlekedő modern kinézetű, áramvonalas járművek mint ha a jövőből csöppentek volna ide, minden elemük egészen más, mint a hozzájuk képest "elavult", 200 éves  hagyományos vonatok.

A Disneylandben közlekedő monorail (kép forrása: Disney.com)

De nem csak a járművek mások, hanem maga a pálya is, mely többnyire oszlopokra emelt, mindenféle egyéb forgalmat nem keresztező betonpálya, vasúti sínek és zúzottkő ágyazat nélkül. Maga a megtestesült sci-fi! Ám néhány szigetüzemként létező vonalon kívül még sem terjedtek el ezek a rendszerek a világban. De vajon miért?

Mauritánia Afrika nyugati részén található fejletlen ország, melynek nagy része sivatag, mindössze 0,2%-a alkalmas a mezőgazdasági művelésre. Nagyon fejletlen, sok problémával és szegénységgel küzdő ország. Legnagyobb természeti kincse az ország közepén található jelentős vasércmennyiség, melyet vonattal szállítanak el a tengerparton található kikötőbe.

A vasércszállító vonat

A vonatok azonban nem csak vasércet szállítanak, szinte az egyetlen közlekedési lehetőség azoknak, akik a bányavidékről a fővárosba szeretnének jutni. Az utazás a teherkocsik tetején igen veszélyes, az út 16-18 órán át tart, nappal 40 fokban, éjjel pedig fagypont körüli hőmérséklet mellett. Ám mégis sokan választják ezt a veszélyes és kimerítő utazást, mivel más lehetőségük nincsen.

Miután kiépültek Európa-szerte a vasúti fővonalak, kiegészítésként számos HÉV-vonal is létrejött, hogy kiszolgálja azokat a településeket, melyek kimaradtak a nagyvasút által képviselt előnyökből. ezek a mellékvonalak alacsonyabb műszaki színvonallal épültek és egyszerűsített üzemmenet volt rajtuk. Később, az évek alatt a többségük vagy teljesen megszűnt vagy integrálódott a nagyvasúti rendszerekbe.

Megérkezés Fulpmesbe

A HÉV-vonalak egy speciális változata az Interurban, mely a városi villamoshálózat kiterjesztése a városhatárokon túlra, feltárva a vidéki településeket is. Az Interurbán-hálózatok Európában szinte kivétel nélkül megszűntek, egyedül Münchenben és Innsbruckban maradt hírmondónak egy-egy vonal.

Az Amerikai Egyesült Államok hatalmas ország, hatalmas távolságokkal és ezzel együtt járó hatalmas belső piaccal. Ehhez megfelelő méretű és hatékonyságú infrastruktúra is szükséges, mind a közút- mind a vasút területén.

Teherpályaudvar az USA-ban (kép forrása: Wikimedia Commons)

Az országban általánosak a hosszú, akár több mint 100 kocsibál álló tehervonatok, a többmozdonyos vontatás vagy éppen az egymásra helyezett konténerek látványa. Ennek a forgalomnak a lebonyolításához egy újfajta megközelítés is szükségessé vált, mely a precíziós vasúti közlekedés megjelenését hozta el.

Spanyolországban 2020-ban kezdődött a vasúti liberalizáció, melynek eredményeképpen új szolgáltatók jelenhettek meg az országban. A liberalizáció elsődleges nyertese az ADIF AV, a spanyol pályavasút tulajdonosa és üzemeltetője, mivel így több bevételt szerezhet a hozzáférési díjakból. A tartalék vonalkapacitás nyilvánvaló, bár a legfontosabb pályaudvarokon szűk keresztmetszetek vannak, ezt a problémát súlyosbítja a két különböző nyomtávolság és a két villamosítási rendszer.

Iryo vonatok indulásra készen (kép forrása: www.railtech.com)

2022. november 25-től az Iryo lett a harmadik üzemeltető a spanyol nagysebességű hálózaton a Madrid, Zaragoza és Barcelona közötti első járatával. A liberalizációnak hála az utasok immár három szolgáltató közül is választhatnak, ha utazni szeretnének, ráadásul a vasutak a jegyárakkal és az azokért nyújtott szolgáltatásokkal is le akarják nyűgözni utasaikat.

Az Iryo a másik újonc Ouigótól eltérően nem fapados szolgáltatóként pozícionálja magát. A magas minőségre összpontosít, és "új mércét kíván felállítani abban, hogy mit jelent nagy sebességgel utazni Spanyolországban".