Vonattal? Természetesen!

A Ziller völgye számos víztározónak és vízierőműnek ad otthont, melyek egy bonyolult és komplex rendszert alkotnak. A vízierőmű-rendszer nem csak szimplán energiát termel Ausztriának, hanem tározós erőműként segít kiegyenlíteni az áramfelhasználás kilengéseit: ha felesleges energia van, a szivattyúk a tározókba szivattyúzzák a vizet, ha pedig szükséges, energiatermelés céljából ismételten leengedik azt.

A víztározó völgyzáró gátjánál

2023. július 10-én egy újabb tározós erőművet látogattam meg barátommal és kollégámmal. Az erőműhöz egy több alagútból álló kacskaringós és igen meredek buszút vezet, mely csak nyáron járható. A jó időt kihasználva útra keltünk, a cél ezúttal a Zillergründli víztározó volt.

Kína vasútjáról már többször is szó esett a blogon, de a korábbi bejegyzésekben leginkább csak a nagysebességű vasútvonalakról esett szó. Érdemes azonban a teljes hálózatot szemügyre venni, ugyanis az elmúlt közel 20 év alatt a vasúthálózat hossza megduplázódott az országban. Ez többek között azt is jelenti, hogy Kína a 4. helyről a második helyre lépett azon a listán, mely az összes országot felsorolja a vasúthálózat hossza szerint.

Hagyományos személyvonat hagyja el Sanghaj főpályaudvarát (kép forrása: Wikimedia Commons)

2000-ben 68 700 km, 2010-ben 90 510 km, 2013-ban 103 000 km, 2022-ben pedig már 155 000 km hosszúságú vasút volt az országban.

És a fejlődés ezzel még koránt sem ért véget, a jövő is legalább annyira ambíciózus, mint az edidgi elért eredmények: 2035-ig további 45 ezer km-nyi vasútvonalat terveznek építeni az országban.

Az Osztrák Államvasutak, az ÖBB még 2005-ben írt ki pályázatot zárt nagysebességű ingavonatok beszerzéséhez, melyeket a már időközben beszerzett "Taurus" mozdonyokkal kívánt vontatni. A több részletben megrendelt járművekből végül összesen 60 szerelvény került az ÖBB-hez, melyek közül az elsők lassan 15 éve álltak forgalomba a München-Bécs-Budapest tengelyen.

Az új emeletes Railjet látványterve (kép forrása: Stadler Rail)

A Railjet egy jól ismert márkanévvé vált, egyet jelent az ÖBB magas minőségű, távolsági járataival. A szolgáltatás bővítéséhez további szerelvények beszerzése vált szükségessé, ám az új vonatok már nem a Siemenstől, hanem a svájci Stadlertől fognak érkezni.

Az Osztrák Szövetségi Vasutak 35 új KISS emeletes motorvonatot rendelt a Stadlertől. A távolsági forgalomban közlekedő (Railjet) 14 vonat mellett 21 a helyi járatokhoz (Cityjet) érkezik. A megrendelés a 2022-ben aláírt, legfeljebb 186 emeletes motorvonatra vonatkozó keretmegállapodás részeként történik. Az első lehívással együtt így 76 járművet rendeltek meg.

Régi barátom Tibenszky Tibor, akivel sok-sok évvel ezelőtt ismerkedtem meg még az interneten. Hatalmas vonatrajongó, akár csak én, és több németországi és magyarországi utazáson is részt vettünk már közösen, külön-külön pedig már megszámlálhatatlan menniységűn. Míg én többnyire az írással foglalkozom az utazások mellett, addig ő vasútmodellek gyűjtésében, a terepasztala építésében és Youtube-videók készítésében jeleskedik.

Többek között ő is szerepet játszott a blog elindításában, sok tartalmat küldött és ajánlott, így megérdemli, hogy ő is szerepeljen itt az oldalamon. Néhány kérdés erejéig egy interjúra is vállalkozott, melyet alább olvashattok (képek: Tibenszky Tibor).

A 19 és a 20. században a legtöbb iparosodott ország féktelen vasútépítésekbe fektetett, abban bízva, hogy minden egyes megépített vasútvonal a jövőben nélkülönözhetetlen lesz és hozzájárul a gazdaság növekedéséhez. A fák azonban nem nőnek az égig, tartja a mondás, és a legtöbb esetben a hálózat túlnött a gazdaságosság határán. Ilyenkor elkerülhetetléen, még ha fájdalmas is, a feleslegesen megépített vasútvonalak bezárása, a vasúti közlekedés racionalizálása.

Egykori vasútvonal Nagy-Britanniában, mely ma már csak bicikliút... (kép forrása: Wikimedia Commons)

Nagy Britannia hasonló gondokkal küzdött az 1960-es években, az átszervezéseket és a bezárásokat megszervező majd végrehajtó politikus Richard Beeching volt, aki akkoriban a British Railways Board elnökeként dolgozott. Ez a korszak pedig a vasúttörténelembe mint "Beeching cutoff" (magyarul talán Beeching-levágásnak vagy nyesésnek lehetne fordítani) vagy Beeching-Axe (Beeching-fejsze) került be.

Richard Beeching két jelentés - a The Reshaping of British Railways (1963) és a The Development of the Major Railway Trunk Routes (1965) - szerzője, amelyek felvázolták a vasút hatékonyságának javításának szükségességét és az ennek szerkezetátalakítással való elérésére irányuló tervet.