A tavalyi év karácsonyán szokatlanul nagy havazás köszöntött Németországra és Münchenre. Ekkor már javában terveztem a hazaköltözést, hiszen 2015 elején végleg otthagytam Németországot. Az utolsó ott töltött hetemen készültek az alábbi szép havas képek. Mert bár leesett a hó, azért se az élet, se a közlekedés nem állt le!
Planegg állomás december végén
Következzenek hát az utolsó képek Münchenből!
2015 január közepén hivatalos munkaügyben az ausztriai Puchberg am Schneebergbe kellett utaznom. Mivel saját autóm még mindig nincs, maradt a vonatozás. Rengeteg átszállással és vonatra várakozással jutottam el a magyar határ közelébe, Sopronba, hogy egy újabb átszállás után ismét külföldön lehessek. Az utazás célja most nem a kikapcsolódás volt, de azért a fényképezőgépem sem maradt otthon!
A Schneebergbahn vonalán utazva Puchberg am Schneeberg felé
Az otthoni menetrend-tervezgetés és információ gyűjtögetés közben akadtam rá arra, hogy itt bizony egy híres fogaskerekű vasút is működik, így egy újabb célom is lett az utazással: megörökíteni a Schneebergbahn különleges festésű vonatait.
A leggyorsabb vonatért vívott harc a vasúti közlekedés megindulásától fontos szerepet kapott a világ országai között zajló versenyben, mindig újabb és újabb sebességrekordokat megdöntve. Olaszországban 1907-ben kezdődött az első nagysebességű vasútvonal megépítése, melynek munkálatai egészen 1927-ig elhúzódtak. Az új, közvetlen vasútvonalon a vonatok 190 km/h sebességgel közlekedhettek, mégis a Japánokat tartjuk a nagysebességű vonatok szülőhazájának. A Sinkanszen technológia jól bevált, megmutatta a világnak, hogy a vasútnak van még jövője és bőven van tartalék a hagyományos acélkerék-acélsín meghajtásban.
TGV Duplex Párizsban
Franciaország a TGV-vel írta be magát a vasút történetébe, azonban a kezdetben narancssárga, később kék-szürke vonatok megszületéséhez nem volt egyenes az út. Számtalan koncepció, technológia és ötlet lett kipróbálva, míg végre megszületett Franciaország egyik meghatározó, világszerte ismert szimbóluma, a TGV!
Lássunk tehát néhány fejezetet a francia vasút próbálkozásaiból.
a mai posztban néhány 2013-as nyári fényképet szeretnék megosztani a Spanyolországban található Tarragonáról és Valenciáról, továbbá a közöttük húzódó vasúti fővonalról.,
A nyaralásom idején Tarragona városa volt a főhadiszállásom, ahonnan kisebb-nagyobb utakat tettem a közelbe és a távolba. Az egyik napon pedig egészen Valenciáig is eljutottam. A célállomáson sajnos sok időt nem tölthettem, mivel az odavezető út nagyon hosszú volt, de rövid látogatás is meggyőzött, hogy Valencia egy igazán csodálatos város, ahol akár heteket is el lehetne tölteni.
Kilépve az Estació del Nord állomás bejáratán, pár perc séta után ez a kép fogadja a turistát Valenciában
Katalónia fővárosától egészen Valenciáig a Földközi-tenger partján fut végig az ún. Mediterrán-Korridor. Ez a vonal a Spanyolországban megszokott 1668 mm-es nyomtávolsággal épült ki szakaszosan, Tarragona és Valencia között 1868-ban nyílt meg. Mára már szinte végig kétvágányúvá építették át, csak Tarragona és Cambrils között maradt meg az egyvágányú közlekedés.
2014 és 2015 tele az eddigiek alapján enyhének ígérkezik Magyarországon és Németországban is. Sorra dőlnek meg a melegrekordok, miközben a hó helyett csak az eső esik... De nem úgy az Alpokban, ahol még nyáron is megmarad a hó, decemberre pedig minden csúcs fehérbe burkolódzik.
A korábban bemutatott Garmish-Partenkirchen-Kempten-vasútvonalat legutóbb csak Reutte in Tirolig utaztam be, mely a vonal legmagasabb pontja. Az odavezető úton igazi télies hangulat köszöntött a vasútvonalra és környékére, hózáporokkal és vastag hótakaróval találkozhat már most is az arrafelé utazó.
Az Alpok havas csúcsai
A nap folyamán szinte az összes évszakkal összetalálkoztam, Garmishben tavaszias idő várt, melyből a kemény hóeséses télbe kerültem át, a Reutte in Tiroltól azonban megint enyhült az idő, Kemptenig csak a szomorú, szitáló esővel várt az időjárás, inkább őszt, mintsem telet mutatva decemberben.
Utolsó kommentek