Stuttgartban 2010. február másodika óta zajlik a központi pályaudvar és a hozzá vezető vasútvonalak komplex megújítása. A nagyszabású terv keretében a város régi fejpályaudvarát egy három szintes földalatti átmenő állomásra cserélik ki, az így felszabaduló földterületeken pedig lakóüvezet, kulturális épületek és parkok létesülnek.
A vágányok föld alá költöztetésével a város hatalmas területeket nyert, aminek egy része park lesz (kép forrása: www.bahnprojekt-stuttgart-ulm.de)
2023. októberében egy újabb látványos szakaszához érkezett az összetett projekt: meg- kezdődtek a földalatti állomás tetőablakainak vagy inkább "fényszemeinek" a beépítése és készre szerelése.
A "Stuttgart 21" infrastrukturális projekthez, Stuttgart főpályaudvarának felújításához a Seele vállalkozás 27 komplex tetőablakot és négy lépésálló, járható üvegfelületet épít meg.
A 4,30 m magas, akár 21 m átmérőjű úgynevezett fényszemek a jövőben természetes fénnyel és friss levegővel látják el a földalatti állomáscsarnokot. Az Ingenhoven Architects által tervezett ablakok egyenletesen osztják el a napfényt a belső térben.
Az új főpályaudvar teljesen a föld alatt lesz majd (kép forrása: Seele.com)
A "szabályos fényszemek" technikailag különösen kifinomultak. Hegesztett acélprofilokból és ötszörös VSG rétegelt lemezekből álló tartószerkezetből állnak, amelyek a legmagasabb ponton szabályozható üveglapokként vannak kialakítva. Az acél-üvegszerkezetet csövekből és lemezekből álló, kétszeresen ívelt rozsdamentes acélburkolat, valamint a padlótérben egy körbefutó rács keretezi. A komplex kialakítás a 23 fényszemnél azonos. Ezenkívül négy további lapos, járható tetőablakot hoznak létre. A fényszemek zökkenőmentes felszerelésének garantálása érdekében minden egyes típus méretarányos prototípusát előzetesen teljesen összeszerelték.
Lent a peronoknál (kép forrása: Seele.com)
Így fog kinézni az állomás feletti terület az üvegszemekkel, ha 2025-ben befejeződik a projekt (kép forrása: Seele.com)
Stuttgart korábbi (fekete színnel jelölve) és a Stuttgart 21 (piros színnel jelölve) során megépült vágányai. Az alagutak szaggatott vonalakkal vannak jelölve (kép forrása: Wikiemdia Commons)
A 2010-ben kezdett projekt az előzetes tervek szerint már 2020-ban befejeződött volna, de mint látható, jelentős a csúszás. Nem csak időben, anyagilag is elcsúszott az építkezés, az eredeti tervek szerint a 4,5 milliárd euró értékű beruházás összköltsége mára már meghaladta a 9,15 milliárd eurót.
A jelenlegi tervek szerint az új állomás 2025. decemberében nyílik meg az utazóközönség számára, mely jelentősen átalakítja a Stuttgart és a környező települések közlekedését.
Videó az üvegszemek szereléséről a Youtube-on
Az Üvegszemek tervezője
A Stuttgart Hauptbahnhof látványos és egyedi üvegszemeinek tervezőke a német Frei Otto, aki már olyan különleges építményekkel bizonyította rendkívüli tudását, mint a Müncheni Olimpiapark uszodájának a tetőszerkezete.
Frei Otto, a háború utáni nagy német építészek egyike 2015-ben, nem sokkal 90. születésnapja előtt halt meg Warmbronnban - egykori tervének ellenlábasaként.
Frei Otto még az aktív éveiben
Nem tudta átvenni a Pritzker-díjat, ami az építészeti Nobel-díjhoz hasonló. Ottónak, aki a Müncheni Műszaki Egyetem Építészeti Múzeumának értékelése szerint "a háború utáni időszak egyetlen más német építészéhez sem hasonlóan nemzetközi elismerést szerzett", most posztumusz ítélik oda a rangos díjat. A világ összes többi jelentős építészeti díját - a Brit Királyi Építészeti Intézet (RIBA) díját, a japán Praemium Imperiale-t, az Aga Khan-díjat - már régen megkapta.
A világ legnagyobb svájci betongyártója által alapított, magasan dotált díj esetében a zsűri - más díjakkal ellentétben - nem saját kezdeményezésére választja ki a győzteseket, hanem a pályázatokra és javaslatokra reagál. 2005-ben, amikor a díjat először hirdették meg, Christoph Ingenhoven a stuttgarti főpályaudvar koncepciójával a második helyet és 50 000 dollár pénzjutalmat nyert. És mindezt egyedül kapta meg, pedig a fényszemeket, a projekt egyetlen építészetileg szokatlan elemét Frei Otto tervezte: 128 modellt készített a warmbronni műtermében 1997 és 2008 között, amelyeket aztán lánya, Christa Kanstinger adott ki. A győztes Ingenhoven azonban nem tartotta szükségesnek, hogy Frei Otto nevét egyáltalán megemlítse.
A stuttgarti pályaudvar fényszemeinek fából készült modellje
Miután Frei Otto azt tapasztalta, hogy a stuttgarti polgárok nagy része nem elégedett a tervvel, ő is a nyilvánosság elé állt. Az, aki kezdetben támogatta a projektet, most arra figyelmeztetett, hogy az altalajban található kőzet (Gipskeuper) megduzzadhat, hogy az állomás eredeti tornya egyensúlyát veszítheti, vagy hogy a talajvízben fekvő hatalmas, betonból kiöntött vályút, melyben maga az állomás lesz, egy olyan altalajban kell majd lehorgonyozni, amelynek összetétele és reakciója nem ismert, ha több mint 500 000 tonna építőanyag kerül bele. Minden bizonnyal több szakértelemmel rendelkezett, mint Ingenhoven, még ha ezt tagadta is. De persze azt is tudta, hogy a mérnökök minden bizonnyal minden problémára találnak megoldást, még ha az enyhén szólva is az előírások rendkívül kreatív értelmezése mellett sikerül csak. "A vasút továbbra is át fog rajta vergődni, ahogyan eddig is vergődött" - mondta Frei Otto egy 2010 őszi interjúban.
Elfordulás a Stuttgarttól 21-től
Már ekkor egy új ötlete támadt: ahelyett, hogy a föld alá temetnénk az állomást, egy kombinált megoldást tervezett, amely egy végállomásból és egy átmenő állomásból állt: hasonlóan ahhoz, amit később az SMA iroda csinált, azzal a különbséggel, hogy az ő elképzelésében a távolsági forgalom számára az átmenő állomás az LBBW székházának és a déli szárnynak a tetején, a medencén átívelő hídon futott volna át. Erről már készített egy működő modellt, és a javaslatot Heiner Geißler egyeztetésén akarta bemutatni.
Amikor Winfried Kretschmann, a Zöldek akkori frakcióvezetője és az egyeztetés résztvevője egy esslingeni választási kampányrendezvényen hallott Otto koncepciójáról, spontán azt mondta: "Ennek be kell kerülnie az egyeztetésbe". Otto papírját Kretschmann is megkapta, irodája megerősítette annak átvételét. De a javaslat aztán nem került elő az egyeztetésen.
Frei Otto azt mondta, úgy érezte, hogy ezzel felszabadult a nyomás és a kötelezettségek alól. A nyugodt Warmbronnban élvezte nyugdíjas éveit, már amennyire a szinte teljesen vak építész egészségügyi problémái ezt megengedték. Bosszanthatta azonban, hogy a projektet, amelynek meg kellett volna koronáznia életművét, a stuttgartiak nem csodálták, hanem évekre megosztotta a város társadalmát. De ez ellen már nem tehetett semmit.
Források
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon is!
Utolsó kommentek