Szakmai továbbképzés céljából két napot Pécsen töltöttem, visszaúton pedig meglátogattam az egyik régi kaposvári barátomat és kollégámat, aki számos meglepetéssel is készült nekem.
Kaposvár vasútállomás egy hideg, ködös decemberi reggelen
Mivel tudta, hogy rajongok a vonatokért, ezért két helyszínen is megnéztük Kaposvár terepasztalait. Kaposvár kicsi város, és mint tudjuk, kis pénz, kis foci vasút. Ez azonban nem szegte kedvemet, érdemes minél több dolgot megnézni és megismerni, és meglátni a lelkesedést, a tenni akarást és az alkotói munkát.
Lássuk hát sorban a kaposvári asztalokat!
Utunk szerda reggel a kaposvári vasútállomáson kezdődött, ahol ismerősi kapcsolatoknak hála egy olyan terepasztalt tekintettünk meg, ami jelenleg még el van zárva a látogatók elől. Az állomás teljeskörű felújítása során egy új családbarát váróterem is kialakításra került, ahol egy a MÁV-nak adományozott TT építési nagyságú terepasztalt is kiállítottak. De aztán jött a COVID, és mint oly sok egyéb más is, a terv egyelőre zátonyra futott.
A felújított állomás gyönyörű és modern váróterme, a megyeszékhely büszkesége!
A terepasztal azóta is ott áll magára hagyva, várva a szebb jövőt.
A vonalvezetés ötletes, nem túl zsúfolt, mégis sok különböző motívumot sikerült megvalósítani
A terepasztal, mint ahogy már korábban is említettem, TT építési nagyságú, vagyis minden 120-szor kisebb, mint az igazi. Ebben a méretben kevesebb terepasztal épül, a H0 sokkal népszerűbb, ezért is volt érdekes,hogy megnézhettük.
Az vasúti átjáró az alagútkapu közvetlen szomszédságában nem biztos, hogy megkapná a közlekedési főfelügyelet engedélyét!
A terepasztal a másik oldalról
Az asztal nem mai darab, a 80-as, 90-es években épült, így az akkori technikai megoldások tükröződnek rajta. Még nincsenek LED-es utcai lámpák és vasúti átjárók, helyette mindenhol izzókat használtak. A sínanyag is a korabeli BTTB sínrendszer, a járművek pedig többnyire az egykori NDK járművei és nagy mennyiségben elérhető modelljei, úgy mint a DR VT 2.09 motorkocsik, DR 110 sorozatú dízelmozdony és a hozzájuk passzoló, többnyire kéttengelyes teherkocsik.
Kicsit közelebbről a bontás eredménye. Számomra nem tűnik túl biztatónak...
A középső nagyállomás DR VT 2.09-es motorkocsikkal és mellékkocsikkal
Sajnos a szállítása az asztalnak nem volt túl szakszerű, több helyen sérült a domborzat és a világítás, a kapcsolópultok és a trafók teljesen hiányoztak, bár az asztal alatti vezetékrendszer szerencsére még épnek volt mondható. Ez azonban már nem volt igaz az utakra, melyek az eltelt idő miatt felhólyagosodtak, a terepfű pedig szintén rossz állapotba került.
A kisállomás egy gőzmozdonyos vonattal
A középső állomás közelebbről, az épületek többsége az akkoriban és most is beszerezhető kommersz makettek, a legtöbbel korábban már találkoztam
Vendéglátónk tudomása szerint a teljes helyreállítása tervben van, kérdés, hogy mikorra készülnek el vele és hogy megfelelő kezek által történik-e?
Az asztal helyreállítása már elkezdődött, az asztal szélén futó vasútvonal elbontásával, mely nem tűnt túl szakszerűnek a bontott sínek látványa alapján.
Ha már üzembe nem is helyezik, szépen letakarítva, az eltört dolgokat megragasztva, az utakat helyreállítva nagyon szép emléke lehetne a 80-as évek vasútmodellezésének. Felügyelet nélkül hagyva valószínűleg nem sokáig működne egy forgalmas váróteremben, de diorámaként a vasútállomás szép látványossága lehetne!
Ezután még szétnéztünk az állomáson, a sok osztrák vasúti jármű után kimondottan érdekes volt a hazai ipar több remekét is megpillantani a síneken, egy V63-ast, néhány V43-ast (természetesen ha lúd, akkor már legyen kövér: 3000-es sorozat, tandemben! :) ), a hanyatló nyugatot a halbi-kocsik és a Desirók képviselték.
De akadt még érdekesség az állomáson: A hátsó tárolóvágányokon a teherkocsik között megbújt egy BCmot motorkocsi is. Miután kaptunk a szolgálatot teljesítő vasutasoktól erre engedélyt, ezt is körbejártuk.
Kaposvár másik látványossága a hátsó vágányokon elbújt BCmot motorkocsi, melyet 1928-ban gyártottak Magyarországon, közel 100 éve!
Ezután következett Kapostüskevár állomás, ahol a Verebély László Vasúttörténeti Egyesület egy kis múzeumot tart fent. Itt számos vasúttal kapcsolatos tárgyat, egyenruhát, sapkát, szerszámot, táblát... láthatunk, melyek többnyire felajánlásokkal kerültek be a gyűjteménybe.
Sajnos ez a múzeum inkább hasonlít raktárhoz, mint múzeumra, a tárgyak többsége nincs feliratozva, nincs egy tematika, inkább csak kiragadott tárgyak a vasút világából. Pozitívum viszont, hogy tisztességes idegenvezetést kaptunk, a gyűjtemény kezelője jól felkészült volt és sok információt megosztott velünk.
Mechanikus számológép és néhány síndarab a múltból
Egy autógyűjtemény, mely csak ideiglenes kiállítási elem...
...akárcsak az Ikarus autóbuszok
Szolgálati telefonok és...? Na ezért kellenének az információs táblák!
Kapostüskeváron két terepasztal is található, mindkettő H0-s.
Bevallom őszintén, ha már pénzért mutogatják és kimondottan vasúti témájú múzeumban, én több szakszerűségre számítottam.
A kisebbik terepasztal egy DR 119 sorozatú dízelmozdonnyal és egy TEE expresszel, egy olajtüzelésű, talán DR gőzmozdonnyal és egy Mehano által gyártott amerikai!!! tehervonattal. Ritka együttállás!
A másik, nagyobb H0-s asztal
Az épület rossz állapota miatt egyszer még a mennyezet egy része is ráomlott a belső nagy asztalra, miközben a modellek is rajta voltak. Ennek nyoma sajnos meg is látszott a járműveken.
A múzeum gyűjteményében mozdony pályaszámtáblák és vasúti iránytáblák is tartoznak. A hely úgy tűnik, kevés, elég csak a vitrinben tárolt vasúti személykocsik halmára tekinteni.
MÁV 1047 sorozatú villamosmozdony két by kocsival és egy Bdt poggyászteres kocsival. A piros kocsi igazából az MDmot motorvonat betétkocsija, eben a formában szvsz soha nem közlekedett.
De lássuk sorba, mi minden közlekedett még az asztalon:
* MÁV M49 sorozatú dízelmozdony (ez a DB 218 sorozat fantáziafestése, a valóságban soha nem létezett) amerikai kamion-félpótkocsikat szállító tehervonattal;
* MÁV M41 sorozat tehervonattal, némi Kinder-tojás autó rakománnyal;
* MÁV V43 sorozat kétengelyes Ep 3-as korszakú teherkocsikkal és egy DB Cargo ponyvás kocsival az ötös korszakból;
* Egy GySEV M41 sorozat kék és zöld by kocsikból álló ingavonattal;
* egy NOHAB nemzetközi expresszvonattal.
Meg kell hagyni, a kiállító rendkívül változatos szerelvényekkel dobta fel az asztalt, de azért modellezőként nem árt fejben tartani: "mindig tartsd szem előtt: nem minden ajánlott, ami technikailag lehetséges".
Minden vonatot meg is járatott a kedvünkért és némi háttérinformációt is közölt a vontatójárművekről. A lelkesedése és barátságossága csillagos ötös volt!
A múzeum és a vasúti terepasztalok bárki számára elérhetőek és megtekinthetőek, Kapostüskevár állomás gyalogosan is elérhető, de a Fonyód és Kaposvár között közlekedő személyvonatok is megállnak itt. A belépőjegy 600 Ft/fő.
Kapostüskevár peronja és a felújított Kaposvár-Fonyód vasúti mellékvonal
Kapostüskevár korábban állomás volt, ahonnan elérhetőek voltak a környékbeli üzemek, sőt a környéken kiterjedt iparvágány-hálózat is üzemelt. Az üzemek leállásával és a forgalom megszűnésével az állomás is megállóvá alacsonyodott le.
A 30. sz. vasútvonal Lepsény Balatonszentgyörgy közötti szakaszának korszerűsítésének kertében került sor a Kapostüskevárt is érintő 36. számú vasútvonal állapotjavítására 2016-2018 között.
A Székesfehérvár-Gyékényes-vasútvonal felújítása után 2016-2018 között a kinyert bontott anyagokból jutott az itt áthaladó Kaposvár-Fonyód-vasútvonal rendbetételére is, az elhasználódott felépítményt korszerűbbre cserélték.
Itt komplett ágyazatcsere történt, síneket cseréletek és hegesztett hézagnélküli vágányzat lett, magasperonok, kerékpártárolók, parkolók, kerethidak épültek, négy épület kapott felújítást, villamos váltók létesültek két helyen komplett megállóhely áthelyezés történt, egy helyen új fénysorompó létesült. A pálya engedélyezett sebessége a korábbi 40-60 km/h-ról 80 km/h-ra változott.
Most jártam harmadjára Kaposváron és ez a látogatás sikerült a legjobbra és legtartalmasabbra, még úgy is, hogy nem ez volt a leghosszabb itt tartózkodásom. Köszönöm Bettinek és Bencének a vendéglátást és hogy nekem való programokkal kedveskedtek nekem!
Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon is!
Utolsó kommentek