Az Odakyu Electric Railway Company, Ltd. (japán írásjegyekkel: 小田急電鉄株式会社, latin betűs átírással Odakyū Dentetsu kabushiki gaisha), közismert nevén Odakyū, Japán fővárosában, Tokióban székelő nagy vasúttársaság, amely leginkább a Tokióból Odawara, Enoshima, Tama New Town és Hakone felé közlekedő Romancecar járatairól ismert.
A japán Odakyu Electric Railway Company három különböző motorvonat-sorozata
Az Odakyu Electric Railway Company képezi az Odakyu Group magját, amely 101 vállalatot foglal magában (2017. július 14-én), és amelyhez tartozik az Enoshima Electric Railway, a Hakone Tozan Railway, az Odakyu Bus, az Odakyu Department Store és a Hyatt Regency Tokyo szálloda. A vállalatot a tokiói tőzsdén jegyzik, és a Nikkei 225-ös tőzsdeindexben is szerepel.
A társaság szokatlan formavilágú vasúti járműveiről ismert, mellyel még a Microsoft Train Simulator nevű játékprogramba is bekerült, mint alapértelmezetten rendelkezésre álló vezethető jármű.
Hozzájuk köthető az ún. Romancecar (japán írásjegyekkel: ロマンスカー, latin betűs átírással: Romansukā) nevű vasúti járatok is, melyek Tokiótól délnyugatra, a hegyi üdülőhelyekre, például Hakone és Gotemba (Fudzsi-hegy), valamint olyan strandokra, mint Odawara és Enoshima, közlekednek, korlátozott számban expressz luxus turistajáratként.
Amikor a szolgáltatás 1957-ben a 3000-es sorozatú SE motorvonattal elindult, megdöntötte a keskeny nyomtávú vonatok sebességi világrekordját, mikor 145 km/h sebességgel száguldottak 1067 mm-en. Ez a rekord adott lendületet az első Sinkanszen, a 0-sorozat megtervezéséhez. A Romancecar keskeny nyomtávú világrekordjának 50. évfordulóját 2007. szeptember 28-án ünnepelték. A legújabb konstrukciók némelyike regeneratív fékezést is ismer már.
A Romancecar név a romantikus ülésektől származik, a kétszemélyes ülésektől, amelyeknek nem volt elválasztó kartámlájuk, azokban az időkben, amikor az egyszemélyes ülések voltak a megszokottak. Egyes Romancecars kocsik alapfelszereltségként karfával ellátott ülésekkel vannak felszerelve. Más vasúttársaságok is használták a "romantikus kocsikat" vagy "romantikus üléseket" (a "loveseat" japán szóösszetétele) a különleges elhelyezésű személykocsikra, de az Odakyu birtokolja a "Romancecar" kifejezés védjegyét.
A 3000-es sorozat 1957-ből kívülről... (kép forrása: Wikimedia Commons)
...és belülről! A zárkózott Japánban ez az üléselrendezés újszerű és szokatlan volt! (kép forrása: Wikimedia Commons)
A 3000-es sorozatú motorvonatokat 1968-ban nyolc kocsiról ötre rövidítették, és a 3000-es sorozatú SSE (Short Super Express) lett belőlük.
Az SE vonatok 1957-től 1968-ig, az SSE vonatok pedig 1968-tól 1991-ig voltak forgalomban. Összesen négy nyolcrészes motorvonat készült.
A 3100-as sorozat (kép forrása: Wikimedia Commons)
A következő a 3100-as sorozat lett, mely egy kisebb púpot kapott a tetejére. Ennem szerepe, hogy a vezetőállás a motorvonatban nem közvetlenül legelöl, hanem kicsit hátrébb és magasabban van. Így a motorvonat legelejéből az utasok közvetlenül előre nézhetnek, akár csak a vezető. Ezt az elrendezést Európában is használták, például az olasz Settebello (Gyönyörű hetes) motorvonaton.
A 7000-es sorozat (kép forrása: Wikimedia Commons)
A 7000-es sorozat kialakításában még az elődjén is túltesz. Áramvonalasabb orr-részt, beépített lámpákat és hatalmas üvegablakokat kapott.
Ezek voltak az első új "Romancecars" vonatok, amelyeket a 17 évvel korábbi Odakyu 3100-as sorozatú NSE óta beszereztek. Az általános kialakítás a 3100-as sorozat továbbfejlesztése volt, 11 csuklós kocsival, amelyeket közös forgóvázakra szereltek. A narancssárga-szürke, szürke és fehér színű külső festés is megegyezett a 3100-as sorozatéval. Az utasajtók továbbra is felhajtható stílusúak voltak, de a 3100-as sorozat kézi működtetésű ajtajai helyett automatikusan működtetett ajtókat kapott. Szintén négy motorvonat készült ebből a sorozatból.
Ez a jármű szerepelt a 2001-ben megjelent Microsoft Train Simulatorban is, mint vezethető motorvonat.
A 10000-es sorozat (kép forrása: Wikimedia Commons)
A következő generáció, a 10000-es sorozat 1987-ben állt forgalomba és már 2012-ben el is búcsúzott a forgalomtól. Külsőleg rendkívül hasonló, mint az eggyel korábbi sorozat, a 7000-es. Szintén négy motorvonat állt szolgálatba.
A 20000-es sorozat (kép forrása: Wikimedia Commons)
A hagyományos kialakítású vezetőállás (kép forrása: Wikimedia Commons)
A 20000-es sorozat négy évvel később állt forgalomba, mint a 10000-es, ám mégis vele együtt fejezte be a pályafutását 2012-ben. A vezetőállás itt ismét visszakerült a megszokott helyére, így az üvegdóm is hiányzik a tetejéről. A 20000-esből csak két hétrészes motorvonat épült.
Ezzel el is érkeztünk a már forgalomból kivont motorvonatok végéhez, a most következőkkel még 2021-ben utazhatunk is, ha Japánban járunk!
A nem túl fantáziadús 30000-es sorozat (kép forrása: Wikimedia Commons)
A 30000-es sorozatból szintén hiányzik már a felső üvegkupola, valójában egy átlagos japán motorvonatnak néz ki. Nincs semmi egyedi és izgalmas részlet rajta. Az 1996-ban forgalomba állt vonatokból összesen 14 állt forgalomba, így a legnépesebb Romancecar sorozat. Szakítottak a kocsik közötti közös forgóvázakkal is, ez a szerelvény hagyományos módon, kocsikból áll össze.
Az 50000-es sorozat (kép forrása: Wikimedia Commons)
Az 50000-es sorozatból mindössze két tízrészes szerelvény készült el, melyek 2005-ben álltak forgalomba. A járművek igencsak dinamikus haladásra képesek, gyorsulásuk eléri a 2 G-t, míg a lassulásuk ennek a duplája, 4 G! Vészfékezéssel még ezt is képesek fokozni, 4,5 G-vel képes megállni. A futurisztikus vonatból kettő tízrészes szerelvényt gyártottak.
A hófehér szerelvények, oldalukon egy vörös csíkkal a távoli német ICE vonatokra hasonlítanak külsőleg, de ezzel véget is ért a hasonlóság. Ismét van magasított vezetőállás, hogy az utasok legelöl utazva előrefelé is kilássanak.
Kilátás előre az 50000-esből (kép forrása: Wikimedia Commons)
A 60000-es sorozat (kép forrása: Wikimedia Commons)
A 60000-es sorozatból 2007-től kezdődően 8 szerelvény készült de csak 6 lépett szolgálatba. A járművek a tokiói metró Chiyoda nevű vonalán is közlekednek, így talán érthető is, miért nincs üvegkupola a tetején. Érdekesség még a jármű orrán található vészkijárat, mely szintén a metróalagutakban lehet életmentő baleset esetén.
A 70000-es sorozat, a legfiatalabb Romancecar (kép forrása: Wikimedia Commons)
2018-ban állt forgalomba a legutolsó Romancecar sorozat, a 70000-es. Jelenleg mindössze egy példány közlekedik belőle, egy további pedig még építés alatt áll. A két motorvonat vételára 4 milliárd japán jen volt. Érdekesség, hogy ismét visszatért a felső kupola a vonatvezető számára.
A vonatok "Rose vermillion" festést kaptak, a karosszéria alsó oldalán szürke csíkkal.
Az egyes kocsikat elektrohidraulikus full-aktív felfüggesztéssel látták el az oldalirányú rezgések minimalizálása érdekében.
Források
* Az angol Wikipédia Romancecar című szócikke és aloldalai
Utolsó kommentek