Létezik egy olyan állomás Olaszországban, melyen bár rengeteg vonat áthalad, az emberek többsége még csak észre sem veszi. A Stazione delle Precedenze állomás igazán különleges nem csak Itáliában, hanem az egész világon, ugyanis egy 18 km hosszúságú alagút közepén található, az Appenine hegység alatt Bologna és Firenze között Ca ' di Landino településtől nem messze.
Stazione delle Precedenze állomás a föld alatt az Appennine bázisalagútban (kép forrása: Wikimedia Commons)
Az állomáson állomási szolgálat is működött és utasforgalom is volt. Ám ezt a helyet is elérte a modernizáció, a vonatforgalom lecsökkent a vonalon, a forgalmat pedig ma már távvezérléssel irányítják.
Története
Az állomás története egyidős az itt áthaladó vasútvonallal. Firenze és Bologna között az első vasútvonal 1864-ben nyílt meg. Ám a kanyargós, egyvágányú hegyi vasútvonal nem sokáig győzte a rajta áthaladó forgalmat, ráadásul lassú is volt, továbbá a sok alagút miatt a gőzmozdonyok füstje sem tette komfortossá az itt történő utazást.
A probléma megoldására egy új vasútvonal építése mellett döntöttek, mely közvetlenül köti majd össze a két nagyvárost. A "közvetlenül" szót szó szerint értették, a projekt a Bologna–Firenze direttissima nevet kapta, mely jelentése Bologna-Firenze legközvetlenebb vonal.
A megnyitó ünnepség 1934-ben (kép forrása: Wikimedia Commons)
Az új vasútvonal építését 1913-ban kezdték és egészen 1934-ig elhúzódott. Ennek oka a közben kitört első világháború, majd az országot sújtó válságok. A korábbi 99 km hosszúságú útvonalat az új vasút 78,5 km-re rövidítette le, miközben a maximális sebesség a korábbi 75 km/h-ról 180 km/h-ra nőtt. akkoriban ez volt Európa legnagyobb sebességgel használható vasútvonala, évtizedekkel megelőzve a Japánokat és a Franciákat is. Ma már a 180 km/h sebesség a világ fejlettebb részein nem számít nagy sebességnek, ezért is történhetett az meg, hogy még ez a vasútvonal is elavulttá vált, ezért a Firenze és Bologna között egy még ettől is jobb vasútvonalat kezdtek el építeni, mely 2009. decemberében nyílt meg.
A Bologna–Firenze direttissima legjelentősebb műtárgya az Appenninek alatt húzódó új bázisalagút a maga 18,5 km-es alagút, mely korának egyik legnagyobb mérnöki teljesítménye volt.
Az alagút 1934. április 21-én nyílt meg és 35 km-rel rövidítette le az utat a korábbi Pistoia–Bologna-vasútvonalhoz képest. Mikor megnyílt, ez volt a világ második leghosszabb vasúti alagútja és a világ leghosszabb kétvágányos vasúti alagútja. Napjainkban csupán a tizenhatodik.
Vágánykapcsolatok az alagútban (kép forrása: Wikimedia Commons)
Az alagút San Benedetto-Castiglione és Vernio-Montepiano-Cantagallo települések között húzódik.
A nagy hosszúság és a nehéz körülmények miatt az alagút építése nem csak a két végétől indult meg, hanem a közepénél is elkezdtek fúrni. Ehhez az északi bejárattól kötélpályát is építettek, hogy szállíthassák az építőanyagokat a Castiglione dei Pepoli város közelében található alagút közepéhez, a Cà di Landinóban épített munkaterületre. Cà di Landino települést az alagút építőmunkásainak hozták létre, itt éltek a bányászok családjukkal. A települést két, több mint 500 méter hosszúságú alagút kötötte össze az Apennine-alagúttal 27 fokos szögben, melyekben siklóvasút működött. Ezeket az előzetes munkákat 1920-ban fejezték be, majd megkezdték az Appennine-alagút építését, ami további 11 évig tartott.
Ott, ahol az alagút közepe volt, egy állomást is terveztek, vágánykapcsolatokkal, hogy baleset vagy felújítás esetén az alagút legalább részben kétvágányú maradhasson. A föld alatti állomás, mivel semmilyen lakott település nem volt a közelében, leszámítva a bányászvárost, a Precedenze nevet kapta, mely olasz nyelven "elsőbbséget" jelent.
A föld alatti világ, oldalt a felszínre vezető lépcső (kép forrása: Wikimedia Commons)
Az állomást a vasút menti ellenőrzőpontok folytatására építették: tekintettel az alagút nagy hosszára (18 507 m), úgy döntöttek, hogy a 12. ellenőrzőpontot az alagút közepén helyezik el. Emellett úgy gondolták, hogy a forgalom számára előnyös, ha a vágány között kapcsolat is létesül (baleset, meghibásodás vagy karbantartás esetén a vonalon lehetőség van így az alagút felétől egyetlen vágány használatára is, hogy fenntartsák a kétirányú forgalmat). Úgy alakították ki, hogy a két átmenő vágányon kívül két mellékvágány is épült, de nem párhuzamosan a fő vágányokkal, hanem enyhén ívesen, banán alakban. Így lehetővé vált, hogy meg tudjon állni itt egy lassúbb vonat és maga elé engedjen egy gyorsabb vonatot. Az állomási vágányokon kívül ezután a területet tovább bővítették, hogy elhelyezhessék a személyzetet, és az ellenőrző-, biztosító berendezéseket.
A személyszállítási peronokkal kiépített állomást a teljes Direttissima vasútvonallal egyidőben, 1934. április 22-én avatták fel.
Peron a föld alatt (kép forrása: Wikimedia Commons)
Cà di Landino település az építkezés befejezésével majdnem teljesen elnéptelenedett, csupán néhány család maradt véglegesen ott.
Az utasszállítás a hatvanas évekig működött, amikor a biztonsági okokból és az alacsony utasforgalom miatt bezárták. Később az állomást távvezérelhetővé tették, ennek következtében állomási személyzetre sem volt már szükség.
Utasok lépcsőznek felfelé az állomástól 1962-ben az egykori siklóvasút 27 fokos aknájában (kép forrása: Wikimedia Commons)
Jellemzői
Az állomás a 37 + 234-es kilométernél található, 8893 méterre az északi bejárattól és 9614 méterre a déli bejáratától.
Épült itt egy forgalmi iroda, ahol az állomás kezelője tartózkodott, és két kitérővágány. Az állomásra az építkezés során használt lejtős szervízalagutakon át lehetett lejutni, amelyek Cà di Landino városából indultak ki, 27 fokos dőlésszögűek voltak. 1863 lépcső épült, aminek megmászása körülbelül egy órát vett igénybe.
Az állomás biztosítóberendezése. Jól látható az alagútban elhelyezkedő vágányok elhelyezkedése is a vágánykapcsolatokkal és a kitérő vágányokkal (kép forrása: Wikimedia Commons)
Az állomást nyolc egyszerű kitérővel (váltóval), két angolváltóval, négy védő-csonkavágánnyal és két mellékvágánnyal látták el a megálló vonatok számára. Ezek lehetővé teszik, hogy az alagútban a két vágány között a vonatok szabadon közlekedhessenek, továbbá két, 450 méter hosszúságú szerelvény is várakozni tud.
Az állomás elhelyezkedése egy térképvázlaton...
... és az openstreetmap térképén (Nagyobb térkép)
Az állomás így mára már szellemállomássá alakult, mivel szolgálat sincs, így csak nagyon nagy szerencsével pillanthatjuk meg az egykori megállót az alagút sötétjében a száguldó vonatból kinézve.
Források
* Az olasz Wikipédia Stazione delle Precedenze című szócikke
* Stazioni in galleria: Precedenze (“Grande Galleria dell’Appennino”)
Utolsó kommentek