Nem is olyan régen még a távolsági vonatok elengedhetetlen tartozéka volt az étkezőkocsi is, ahol kényelmesen, asztalnál, étlapról válogatva kérhettünk főtt ételeket és italokat. Manapság viszont egyre ritkábban láthatunk ilyet a vonatokba sorolva.
A MÁV Nosztalgia egyik étkezőkocsija (kép forrása:mavnosztalgia.hu)
De miért tűntek el? Mi lett helyettük? És hol találkozhatunk még igazi étkezőkocsikkal a napi forgalomban?
Előzmények
A vasúti közlekedés a kezdetekben drága elfoglaltság volt, csak kevesen engedhették meg maguknak, hogy hosszabb utakra induljanak. Ahogy a sínek egyre jobban behálózták a földrészeket, a vonatok is egyre nagyobb távokat tettek meg, ezzel együtt a jegyárak is mérséklődtek. Mivel egyedüli szárazföldi közlekedési eszköz volt, vonattal utazott szegény és gazdag is. A korabeli állomások éttermekkel, újságosokkal, fodrászattal is fel voltak szerelve, hogy a vonatra várakozók, érkezők vagy átszállók hasznosan tudják az időt eltölteni. Akár még egy nyugodt ebéd vagy vacsora is beleférhetett!
Az állomási éttermek idővel nem csak a vonattal utazókat látták el, hanem versenyre keltek a városi éttermekkel is, becsábítva a helyi lakosokat is.
Ne feledjük, akkor a vonatok sokkal ritkábban közlekedtek, az utazási idők és a várakozások is sokkal hosszabbra nyúltak.
A Delaware, Lackawanna and Western Railroad étkezőkocsija 1902-ből (kép forrása: histolines.wordpress.com)
A vasúttársaságok hamar felfedezték, hogy az utasokat menet közben, a vonaton is el lehetne látni, így a távolsági járatok étkezőkocsikkal egészültek ki. Ez az ötlet a menetidőt is csökkentette, ha nem kellett ebédidőben egy nagyobb állomáson megállni.
Az étkező- és hálókocsik a tengeren túl, az Amerikai Egyesült Államokban futottak be nagy karriert, mivel ott egy transzkontinentális utazás napokig is eltartott. És addig, míg nem indult el a kereskedelmi belföldi repülés, addig a vasút volt az egyetlen távolsági utazási forma az országon belül. A hosszú utazások pedig háló- és étkezőkocsi nélkül nagyon gyötrelmes lett volna.
Merész álmok a 40-es évekből
Az 1940-es évek elején Adolf Hitler teljesen biztos volt sikerében, miszerint sikerül az egész világot uralma alá hajtani. Hatalmas birodalmához hatalmas épületeket és járműveket is terveztetett. Egyik ilyen álma volt a Breitspurbahn is, mely a hagyományos vonatokhoz képest több, mint kétszer akkora nyomtávolságon futott volna a birodalom nagyvárosai között. A kezdetben 4 méteresre tervezett, később már "csak" 3 méteres nyomtávolság kiépítése lehetővé tette volna valóságos guruló városok létrehozását is. Ilyen szélességű síneken a személykocsik 7 méter szélességűek lehettek volna, a tervezett étkezőkocsik kialakítása egy luxus óceánjáró éttermével vetekedett volna.
A háborút azonban elvesztették, így a Breitspurbahn sem épült meg, csak néhány makett és rengeteg tervrajz emlékeztet minket erre a különleges álomra.
Azok a boldog 60-as, 70-es évek
A második világháború után az utazási kedv is felélénkült, különösen Nyugat-Európában. A nemzeti vasúttársaságok számos nagytávolságú, exkluzív járatot indítottak belföldi városok vagy nemzetközi célállomások között is. Ezeket az elegáns járatokat idővel a TEE márkanév fogta össze, melyek csak első osztályú kocsikkal közlekedtek. A vasúttársaságok igyekeztek a legmodernebb kocsikból összeállítani a szerelvényeket, a tehetős utasokat pedig minél magasabb színvonalon kiszolgálni. A TEE vonatok étkezőkocsijainak berendezése és kínálata felért egy elegáns szárazföldi étteremmel.
A Rheingold panorámakocsija. A vonat Hollandia és Svájc között közlekedett, a festői Rajna-völgyében (kép forrása: blechi-b.de)
Az Orient-expressz étkezőkocsija (kép forrása: archivum.kanizsaujsag.hu)
A hanyatlás elkezdődik
A vasúti közlekedés, különösen a nagyobb távolságú, nemzetközi utazások a tehetősek kiváltsága volt sokáig. Azonban az egyéb közlekedési eszközök megjelenése és elterjedése egyre fenyegetőbbé vált. Elkezdődött kiépülni az autópálya-hálózat, a levegőben pedig megjelentek a polgári repülőgépek is. Ez a helyzet jelentősen rontott a vasutak eddigi kényelmes, monopol helyzetén. Racionalizálni kellett, költségeket csökkenteni és a bevételeket növelni. A TEE vonatok kiegészültek másodosztályú vagonokkal is, az utazás egyre inkább a tömegigényeket is próbálta kiszolgálni. A járatok száma is növekedett, a napi egy-két pár vonat nem lehetett versenyképes az egyéni közlekedéssel. Sűrűbben járó vonatokhoz több kocsi is kellett, melyek beszerzésénél a gazdaságosság is egyre nagyobb szerepet játszott.
Az Avala EC Nagykőrösön, csak egy évet élt meg a nemzetközi szolgáltatás az Alföld ezen részén (kép forrása: Wikimedia Commons)
A sűrűbb közlekedés a menetidőket és az átszállási időket is csökkentette. A világ minden téren felgyorsult, az étkezési időkön is egyre többen próbálnak spórolni.
Az állomásokon sorra nyíltak a gyorséttermek az éttermek helyén, ahonnan szendvicseket és más gyorsan és egyszerűen elfogyasztható ételeket lehetett rendelni, sőt elcsomagolva akár magunkkal vinni. Az étkezőkocsik egyre inkább csak a felsőbb kategóriás távolsági járatok és a nemzetközi vonatok kiváltsága lett, azonban ott sem véglegesen.
WRmz 88-91 sorozatú étkezőkocsi belseje (kép forrása: Vonatosszeallitas.hu)
Magyarországon a MÁV 2012-ben mondta ki az étkezőkocsik többségére a halálos ítéletet. Gazdaságossági okokból a étkezőkocsikat kivonták a forgalomból, csupán néhány nemzetközi járaton és az ún. Kör-IC-n maradt meg a szolgáltatás. A Magyarországon is közlekedő Railjet már csak mozgó árust és egy fél büfékocsit továbbít, az első osztályú utasoknak a kiválasztott ételeket helyben szolgálják fel.
Az 1994-ben a spanyol CAF-tól vásárolt WRm7 88-91 sorozatú étkezőkocsikra talán még sokáig számíthatunk, hiszen egy kisebb felújításon is átestek, továbbá megkapták a MÁV modernebb festését is.
Napjainkban
Az igazán nagy távolságokat megtevő szerelvényeken továbbra is találkozhatunk büfé-szakasszal vagy mozgó árussal, de klasszikus étteremmel már egyre kevésbé. A német ICE, a francia TGV egyaránt továbbít étkező-büfé kocsit, így ott a szolgáltatás jövője biztosítva van. Ám a költségcsökkentés itt is megjelent, a "fapados" TGV-ken már nincs büfékocsi sem, a büfészakasz helyett is másodosztályt találunk.
Bisztró szakasz egy Railjet szerelvényen. Ennyi jut már csak egy Budapest-München utazáshoz?
Bisztró szakasz egy emeletes TGV szerelvényen. Pedig egyes járatok több mint 1000 km-et is megtesznek!
Egészen más kategóriát képviselnek a turisták számára közlekedő élményvonatok, ahol a teljes vasúti élményhez az utazáson túl a vonaton történő étkezés is hozzájárul. Ezek a szerelvények lehetnek nosztalgiajáratok vagy különlegesen szép helyeket bejáró vonatok.
Fedezzük fel Svájcot vonattal! A 8-10 órás utak elengedhetetlen tartozéka az étkezőkocsi is (kép forrása: catracalivre.com.br)
A MÁV Nosztalgia étkezőkocsija (kép forrása: www.mavnosztalgia.hu)
Magyarországon a MÁV Nosztalgia szervez különböző élményutazásokat, melyek része egy étkezőkocsiban eltöltött vacsora is. Ha szeretnénk kicsit átélni a korabeli vonatozás hangulatát, akkor egy ilyen program ideális választás lehet.
Szintén a MÁV Nosztalgia kocsija, melyet 1916-ban gyártottak Franciaországban, több, mint 100 évvel ezelőtt! (kép forrása: www.mavnosztalgia.hu)
Az Amerikai Egyesült Államokban is megmaradtak még az étkezőkocsik a távolsági járatokon. Ám ezek a vonatok is inkább a turizmust szolgálják, mint a hivatásos közlekedést, a járatok lassúak és csak ritkán közlekednek, áruk pedig teljesen versenyképtelen a rengeteg belföldi légitársaság ajánlatával szemben. A tömegigények helyett itt is a jómódúak színvonalas kiszolgálása a cél.
Étkezőkocsi egy AMTRAK járaton (kép forrása: blog.amtrak.com)
Források
* regionalbahn.hu - Új menetrend - új étlap
Utolsó kommentek