Már régóta szerettem volna írni egy cikket, mely bemutatja a Kecskemét-Puchberg közötti utazásomat, hogy a barátoknak és az ismerősöknek is megmutathassam, milyen is ingázni Magyarország és Ausztria között.
Eddig azonban, február óta még nem sikerült kétszer ugyanúgy kijutnom Ausztriába, mert késések, vágányzárak, kerülő utak nehezítették az utamat, én pedig egy működképes és kényelmes utazást szeretnék dokumentálni.
Győr állomás, az utasok türelmesen várakoznak a Sopron felől érkező IC-re (a képek minősége kritikán aluli lesz, de ezt nézze el nekem mindenki a helyzetre való tekintettel, 10 órányi késés és 26 órányi ébrenlét alatt nem volt már türelmem igényes képeket készíteni)
Amit azonban a magyar állam és a MÁV közösen művelt 2015. szeptember 4-én, az még nálam is úgy kiverte a biztosítékot, hogy nem bírom megállni szó nélkül.
A blogom igyekszik pozitívan bemutatni a vasút világát szép képekkel bemutatva, de ami a szír válság kapcsán ért engem, abban semmi, de tényleg semmi pozitívum nem volt!
Az előzményeket bizonyára mindenki ismeri már: Szíriából és a környező országokból hónapok óta áramlanak a menekültek Magyarországra, nem kevés fejtörést okozva az illetékeseknek. Érdekes módon a kormány és szinte az összes média mindezt igyekszik pozitívan kommunikálni, bajba jutott, elesett embereknek beállítani a menekülteket és a lakosság szolidaritását kérik. A hírekben önkéntesek és adományozók tömegeit mutogatják, miközben a valóság számomra teljesen más! Eddig én bárkivel is beszéltem, mindenki elítéli a jelenlegi intézkedéseket és jóval radikálisabb és szigorúbb megoldást szeretnének.
Na de kicsodák is azok a szírek?
Szíria a Közel-Keleten, Törökország "alatt" található. A Magyarországnál kétszer nagyobb területű ország lakosainak száma 22 millió 800 ezer fő (2013), melynek jelentős része muszlim vallású, de emellett jelentős a keresztények száma is.
Szíria 1920-ig az oszmán birodalom irányítása alatt állt, majd a következő években egymást váltották a különböző rezsimek. Katonai puccsok, szovjet megszállás, szövetség az arab országokkal, Libanonnal és Egyiptommal szövetség, segítség az USA-nak az Öböl háborúban... Végeláthatatlan harcok az ország történelme folyamán...
A tunéziai események hatására 2011 márciusában polgárháború tört ki, mely azóta is tart. Az ország keleti fele az Iszlám Állam fennhatósága alatt áll, csupán a nyugati részeken található még a kormány által irányított részek, de itt is a lázadók folyamatosan támadják az országot belülről. A 2013-as szeptemberi becslés alapján több, mint 120 ezer szíriai halt meg, a halottak száma azóta is növekszik.
Az én történetem szeptember 4-én, csütörtökön kezdődött, amikor még csak annyit lehetett tudni, hogy Hegyeshalom és Budapest között bizonytalan ideig nem járnak a Railjet vonatok. Mi, a kollégákkal péntek délután szerettünk volna hazaindulni, ezért elkezdtem vizsgálni minden lehetséges megoldást. Autóval legfeljebb Veszprémig mehettünk volna egy felajánlásnak köszönhetően. Veszprémtől azonban még nagyon messze volt úticélom, Kecskemét, akárcsak kollégám végállomása, Szolnok.
Az idő rövidsége, továbbá az autópályán eluralkodó káosz miatt se az Über, se a Telekocsi lehetősége fel sem merült, maradt tehát a vonat. Javaslatomra Sopronba elmentünk autóval, hogy majd onnan Győrön és Budapesten át érjünk el együtt Ceglédig, majd ott szétválva ki-ki mehessen haza a családjához.
Az Elvira csak annyit írt, hogy Budapest-Keleti pályaudvar és Nyugat-Európa között nem járnak a vonatok, a Bécs-Győr-Budapest-Kőbánya Kispest-Cegléd-Szolnok-Debrecen útirányon át közlekedő Hortobágy EC-ről viszont egy szó sem esett. A menetrendi kereső sem jelzett rá korlátozást, nem úgy, mint az összes Railjet esetében. Logikusnak tűnt tehát, hogy ez a vonat menni fog, de ha mégsem, akkor majd valamilyen Győri gyorssal megyünk el Kelenföldig, elkerülve a Keletinél uralkodó káoszt.
Már az autóút is kétszeres hosszúságúra nyúlt Sopronig, hiszen mindenki igyekezett haza a hétvégére, ezzel jelentős torlódásokat okozva. De mi még időben értünk Sopronba és egy személyvonattal eljutottunk egészen Győrig.
Itt két lehetőségünk volt, vagy a Sopronból jövő IC-vel Kelenföldig, vagy pedig a 4 perccel később érkező vonattal Kőbánya-Kispesten át Ceglédig.
Én még megérdeklődtem az információnál, hogy tényleg jön-e a Hortobágy EC. A válasz igen volt, igen, a Hortobágy EC elindult már Bécsből és menetrend szerint fog közlekedni, szokás szerint elkerülve a Keleti-pályaudvart.
Győrben a peronon a rendőrök csoportosan járőröztek és a peronokon is rengetegen várakoztak. A soproni IC késés nélkül jött, majd az utasok nagy része fel is szállt rá. A 4 perccel később jövő EC így egészen szellős volt és szintén pontosan érkezett, majd indult tovább. Mindenki megnyugodott, hogy sima utunk lesz hazáig.
Érkezik a Hortobágy EC Bécsből, eddig minden a terv szerint haladt
Azonban nem így történt! Tatán lassítottunk, majd megálltunk, pontosan a soproni IC mellé. Én már ettől a pillanattól aggódtam, hiszen se nekünk, se az IC-nek nincs itt menetrend-szerinti megállója. Gyanúm beigazolódott, jött a kalauz és 20-70 perces késést jelentett be.
Ebből azonban több, mint 3 órányi veszteglés lett, miközben érdemi információt semmiről sem kaptunk! Ezért mindenki telefonálgatott vagy az okostelefonján a híreket olvasgatta, reménykedve abban, hogy valami pozitív hír érkezik.
A hírekből megtudtuk, hogy a migránsok egy csoportja elindult az autópályán gyalogosan Bécs felé, eközben pedig a bicskei menekülttáborból kitörtek a migránsok. A rendőrök próbálták őket elfogni, miközben az emberek nagy része a sínekre tévedt. A biztonság érdekében ezért elsőnek sebességkorlátozást, majd teljes vágányzárat rendeltek el Tata és Szárliget között (Egyéni vélemény, hogy egy 100-120-szal közeledő vonatot napfénynél nem nehéz észrevenni, így akit elüt, az csak magára vessen, legyen az magyar rendőr vagy szír menekült).
Végül a kalauz nem hivatalosan, csak az állandó kérdezősködés miatt közölte, hogy a MÁV pótlóbuszos utazást rendelt el, így amint megjönnek a buszok Budapestről (75 km-ről!), tovább tudunk utazni. Kérdésemre, miszerint a pótlóbuszok mindenkit a jegyének megfelelő állomásra visznek-e, csak fejcsóválás volt a válasz. A buszok csak a következő állomásig járnak, onnan majd pótlóvonat érkezik. A hír gyorsan elterjedt az utasok között, akik megrohamozták a buszállomást, de teljesen feleslegesen, ugyanis akkor a buszok még el sem indultak, és talán nem is jönnek. Ne feledjük, ez nem hivatalos hír volt, csupán csak egy kósza információ.
Eközben befutott egy győri személy is, így az állomáson már három vonatnyi utas várakozott. A személy végül visszaindult, aki akart, visszautazhatott Győrbe vele. Aki pedig megtehette, az autót rendelt magának (bár kétséges, hogy azzal mikorra jutott haza, ugyanis az autópálya akkor még le volt zárva és ez jó darabig így is maradt). Mi pedig vártuk a pótlóbuszokat és olvasgattuk a híreket. Eközben az elrohant utasok is visszatértek, mert pótlóbusz az nem volt, hiába is szaladtak a buszmegálló felé.
Végül a MÁV 23 óra körül előkapart kettő! autóbuszt, mely apránként elkezdte áthordani az utasokat a következő állomásra, Szárligetre. Itt is megindult a harc és a tülekedés, de értelme nem sok volt: a pótlóvonat csak akkor indul, ha mindenki átért a buszokkal. Ekkorra már előkerült az első fotós is, de kaptunk a buszra magyar és osztrák rendőrt is. Legrosszabb helyzetben a külföldiek voltak, akik mindebből semmit sem értettek, csak annyit, amennyit más utastársuk fordított nekik.
Mi az utolsó busszal, az utolsó kanyarral mentünk, a buszozás után éjfél előtt tértünk Szárligetre, ekkor már 5 órás késésben voltunk! Utastájékoztatás továbbra se semmi, ellenben újabb meglepetés:a korábbi buszok utasai a sínek mellett várakoztak, mivel se pótlóvonat se hozzá való személyzet nem volt! Öt óra alatt a MÁV-nak nem sikerült erről sem gondoskodnia. Rendőr viszont annál több volt, sőt a TV is kijött. Az utasok türelme egyre csak fogyott és egyre csak nőtt az elégedetlenkedés. Már a debreceni utasoknak is otthon kellett volna lenniük, ehelyett étlen-szomjan ácsoroghattak az éjszakában (közben meg a migránsok 100 autóbuszt kaptak ingyen a kormánytól és annyi ételt és italt, hogy a rendőröket is tudták velük dobálni, én és társaim meg a 27 ezer Ft-os jegyért cserébe csak a bizonytalanságot). Legrosszabb helyzetben a kisbabások és a kisgyerekesek voltak, az éjszakát mindig egy-egy gyerek sírása törte meg.
Én és a kollégám némi önkéntes munkát is vállaltunk, ha már a magyar államot ennyire nem érdekelte a saját állampolgárainak sorsa: ha valami hírt hallottunk, tovább adtuk, ha kellett tolmácsoltunk vagy épp babakocsit és bőröndöket cipeltünk...
Vonatpótló vonat van, csak mozdonyvezető (motorvonat-vezető) nincs
Végül lett személyzet is, majd a vasutasok egy gyors szavazást tartottak arról, hogy hová menjünk: A Délibe vagy a Keletibe? Szinte mindenki a Keletire szavazott, ám ez mit sem ért, mi elindultunk a Déli felé.
Várakozás az éjszakában Szárligetnél 23:44-kor
Ezen kívül mást nem is mondtak, a rendőrök a felüljárón át megindultak az állomás másik oldalához, de hogy mi is velük tartsunk, vagy várakozzunk? Senki nem mondott továbbra se semmit. Kollégám találóan megjegyezte, mint mikor a zsidókat deportálták Dachauba, csak tereltek minket a rendőrök, de hogy hová és mivel megyünk? Azt vagy nem tudták vagy nem akarták mondani.
Közben Budapesten is zajlott az élet, a focidrukkerek összebalhéztak a migránsokkal és a rendőrökkel, így a város szinte háborús övezetté vált néhány fogyatékos fociszurkoló miatt. Én és kollégám ekkor már eldöntöttük, hogy menjen a vonat akárhová, mi bizony csak Kelenföldig utazunk, onnan meg taxi Kőbánya-Kispestig és akkor még van esélyünk elérni a legelső szolnoki vonatot.
Ám jött a TV, videózták a vonatot és a sok szerencsétlen embert, interjút kértek a vasutasoktól... mi meg türelmesen vártunk. A három vonatnyi fáradt utas egy Flirt szerelvényen nyomorgott.
Újabb zseniális utasítást kaptak a vasutasok: minden állomáson és megállóban meg kell állni egészen Budapestig! Logikus, hogy a Debrecenig vagy Szolnokig utazók majd leszállnak Szárnál vagy a többi kisebb falunál, nem igaz?
A vonatszemélyzet végül csak tájékoztatott minket, miszerint a Délibe megyünk, ahonnan mindenki ahogy tud, menjen tovább a BKV éjszakai járataival. Itt volt az első angol nyelvű tájékoztatás is az éjszaka folyamán.
Érkezés Kelenföldre, a kijelzőn 500 perc késés szerepel
Kelenföldön szinte mindenki leszállt, ki is akarna menni éjjel a Délibe? Így a vonat szinte üresen folytatta útját, mi pedig megrohamoztuk a buszokat, hogy eljussunk a Keletibe vagy Zuglóba.
Tovább a BKV-val hajnali egykor, jegyet senkinél nem láttam, hogy vett volna (mi sem vettünk), attól mindenki sokkal jobban fel volt háborodva, mint hogy még jegyekeért rohangáljon
Az idióta focidrukkerek miatt a Keletiig közlekedő, már ki tudja milyen járatszámú busz elkerülte a Keletit, de én ezt egyáltalán nem is bántam, csak érjünk már végre haza! A város tele volt rendőrrel és rendőrautóval, na meg persze magyar zászlós drukkerekkel. Hogy akar ez az ország olimpiát rendezni, ha egy egyszerű, 0-0-ra végződő meccs is ekkora káoszt tud okozni?
Hajnali kettő, Zugló, már csak egy órát kellett itt üldögélnünk, hogy jöjjön az első Szolnokra tartó vonat
Végül megérkeztünk Zuglóba, ahol néhány hajléktalan társaságában várhattunk még egy órát néhány Bécsből indult és Debrecenbe tartó fáradt utassal. Nekünk magyaroknak csak egy zacskónyi ajándékba vitt nápolyi volt a vacsoránk, miközben az M1-es Hegyeshalomig téliszalámival volt kikövezve...
Hiába, mi csak törvénytisztelő magyarok vagyunk (jó-jó, BKV jegyünk nem volt), nem pedig muszlim bűnözők, így nekünk csak ennyi jár a vonatjegyünk mellé...
Hajnalodik Cegléden, 45 perc és jön a kecskeméti vonat, lassan 24 órája, hogy fent vagyok
Innen már Cegléd a mindenhol megálló személyvonattal sétagalopp volt. Cegléden elbúcsúztam kollégámtól, akire még hosszú út várt Szolnokon át Abádszalókig én pedig vártam a szemerkélő esőben és hidegben további 45 percet, hogy jöhessen végre egy igazi kohószökevény vonat csupa rozzant by kocsiból, amikben még világítás sem volt! A másik lehetőség valamelyik fülkés Bp lehetett volna, de ott minden fülkében kettesével aludtak a piros-fehér-zöld sálas drukkerek...
Megérkezés Kecskemétre a szemerkélő esőben reggel 6-ra, 10 órányi késéssel
Végül a tervezett 20:10 helyett másnap 6:00-kor szállhattam le Kecskeméten! Köszi magyar kormány és köszi máv, igazán európaira és kellemesre sikerült a hazautam! És hogy hogy jutok vissza? Egy nappal az indulásom előtt erre még senki nem tudott nekem válaszolni!
A mai szavazás rendhagyó lesz, ugyanis politikai kérdést tesz fel. A média alapján a menekülteket rengeteg önkéntes segíti és mindenki nagyon örül nekik, véleményem szerint azonban a valóság egészen más, így lássunk egy nem-reprezentatív felmérést erről a kérdésről itt a blogon:
Utolsó kommentek