Ahogy a korábbi cikkemben is írtam, a Szlovén nyaralásunk második napjának reggelén elindultunk Ljubljanából Koperbe, hogy onnan egy rövid buszozással eljussunk Portorozba és az Adriai-tengerhez. Koperbe természetesen vonattal mentünk.

Két SŽ 363 sorozatú villamosmozdony érkezik szintén Maribor felől, hogy továbbmenjen velünk Koper felé

Az útikönyvem szerint ez vasútvonal egyik Európa legszebb vonalainak, így tényleg hiba lett volna vonat helyett a buszt választani. A menetrend IC vonatot ígért, ezért elsőnek azt gondoltam, hogy a szlovén Pendolinóval megyünk. Érdekes lett volna, ugyanis bár Pendolino közlekedik több, már általam meglátogatott országban is, eddig még csak kívülről láttam őket.

De a hagyományos vonatnak is örültem volna, a nyitható ablakok mindig nagyobb élményt és jobb fotókat nyújtanak, mint egy légkondicionált, steril, modern motorvonat.

Végül a második gondolat bizonyult helyesnek, a vonatunk hagyományos kocsikból állt, melyet egy SŽ 363 sorozatú (Becenevén Brigitte) villamosmozdony vontatott. Rögtön mögötte pedig még egy ugyanilyen mozdony volt hidegen, majd hat fülkés szlovén személykocsi zárta a sort.

Hurrá, nyitható ablakok minden kocsin!

Bár a vonat IC volt, külön pótjegyet nem kellett venni. A jegy 12 euróba került, két euróval többe, mint a regionális vonatra. A plusz pénzért cserébe viszont nem sok mindent kaptunk, se helybiztosítást, se légkondit (ezt mondjuk nem is bánom). A fedélzeti extra szolgáltatás kimerült egy kocsit tologató mozgó árusban, akitől üdítőt és kávét lehetett vásárolni.

Kifelé a városból

A regionális járatokat a három- és négyrészes Desiro motorvonatokkal üzemeltetik, melyek bizonyos szempontból még magasabb szolgáltatást is nyújtanak: fiatalabb járművek, nagyobb ablakok fényvisszaverő fóliával, légkondicionálás, vizuális és hangos utastájékoztató,gombnyomásra nyíló ajtók...

2004-ben hazánkkal együtt a kis Szlovénia csatlakozott a legmagasabb életszínvonallal az Európai Unióhoz. Az országban alig két-három nagyobb város található, ezek közé tartozik Maribor és Ljubljana. Szlovénia egyik fő jelentőségét a koperi kikötő forgalma adja, az oda vezető vasútvonalon egymást érik a konténerszállító tehervonatok. Továbbá jelentős a szerepe a Nyugat-Európa és Horvátország közötti kereskedelemben is.

Vasúthálózatának hossza 1228 km, mely normál nyomtávú, 503 km hosszan villamosítva 3000 V egyenárammal.

Egyenesen előre, előttünk a Ljubljanica folyó hídja

A városból kivezető villamosított, kétvágányú vasútvonal szinte nyílegyenesen halad kilométereken át a tenger felé, majd eléri a mészkőhegyeket, melyeken át hosszasan kanyarog több sziklabevágáson és alagúton át, miközben több, mint 430 métert ereszkedik a tenger felé.

Szlovén táj

Folyamatosan emelkedünk, a vonal is egyre kanyargósabb

A Ljubljana-Sezena-vasútvonal Szlovénia egyik legfontosabb 3000 V egyenárammal villamosított fővonala. A 116,8 km hosszú vonal kétvágányú, az engedélyezett legnagyobb sebesség 160 km/h. Ausztriát kapcsolja össze a szlovén fővároson keresztül az olaszországi Triesttel.

Mi azonban csak a Ljubljana-Divaca közötti részét utaztuk be.

A messzeségben láthtó völgyhídon fogunk egy éles ív után hamarosan áthaladni

Borovnica állomás felvételi épülete

Borovnica városához közeledve kezdett a vonal izgalmassá válni. Ekkortól már a távoli hegyek jóval közelebb kerültek, a vasút már nem egyenesen haladt.

Még a Második világháború előtt Borovnica városon haladt át Európa leghosszabb völgyhídja, a Franzdorfer Viadukt.1850 és 1856 között építették öt millió darab kézzel készült téglából. A hídnak 24 nyílása, 561 méteres hosszúsága, 38 méteres magassága volt. A háborúban lebombázták, majd kiváltására egy ideiglenes új vasútvonal épült. Később a teljesen újjáépített vonal ismét új nyomvonalra került, a viaduktot pedig soha nem építették már újjá.

Egy pillér még ma is áll a városközpontban, ennyi maradt belőle csupán.

Újabb völgyhídon haladunk keresztül

A vasútvonal hegyen-völgyön, erdőn-mezőn keresztül vezet Koper felé

Szlovénia autópálya-hálózata látványosan fejlődött az utóbbi években, itt épp a Koper felé vezető A1-es autópályát keresztezzük

Keresztül a hegyeken

A vonal gyakran mély bevágásokban is halad

Vonatkereszt egy tehervonattal

Újabb bevágás

Postojna, később ide visszajöttünk barlangászni

Postojna állomáson is keresztülhaladtunk, később ide visszajöttünk, hogy megnézzük a világhírű Postojnai cseppkőbarlang-rendszert. Az állomáson egy FS 740 sorozatú gőzmozdony is ki van állítva, bár közelebbről nem sikerült megnéznünk.

Pivka Ismét egy forgalmas állomás, és újabb kereszt egy tehervonattal

Pivka állomáson ágazik el a vonal Koper és Trieszt felé, így az állomáson egymást érték a tehervonatok. Jelenleg épp átalakítás és bővítés zajlik a pályaudvaron.

A pályát folyamatosan újítják fel

Kitérőcsere

A már korábban is keresztezett A1-es autópálya

Divaca állomás után a pálya szintén elágazik, a kétvágányú fővonal továbbhalad Triest felé, a mi vonatunk viszont az egyvágányú, 50 km-es Dívaca-Koper vasútvonalon haladt tovább.

Felújítása és modernizációja folyamatosan zajlik, cél az, hogy néhány éven belül a jelenlegi 53 vonat helyett napi 81 haladhasson erre, az elszállított napi 8 millió tonna áru pedig napi 14 millióra nőhessen.

Ereszkedünk a tenger felé

Egy kisebb baleset is történt a lefelé vezető lejtős úton. Talán a sok fékezés miatt, talán más okból, de a mi vagonunk egyszer csak elkezdett füstölni elöl-hátul. Hatalmas fehér füstfelhőt húztunk magunk után, majd megálltunk egy ívben. Már így is késésben voltunk, ez még rátett pár percet... A kalauz megvizsgálta a kocsit, kiengedett némi levegőt, majd úgy döntött, hogy minden rendben és továbbmentünk, már kevesebb füstöt húzva magunk után.

A füstölő vagon

Első pillantás a tengerre és Koperre

Egy ív után pedig végre megláttuk a tengert! A nagy kapkodásban és a sínek mellett növő rengeteg fának hála, csak egy pillanatra bukkant elő, így egy kép készült erről a hihetetlen eseményről. Rita barátnőm is végre megláthatta a tengert!

Hatalmas mészkőhegyeket kerülgettünk

A távolban az A1-es autópálya hídja a Črni Kal viadukt

A szlovéniai A1-es autópálya Koper felé még áthalad Közép-Európa egyik legnagyobb hídján az Osp-völgy fölött.

Korábban a koperi kikötőt csak egy keskeny, kanyargós és meredek út kötötte össze az ország belső vidékeivel. Postojna felé buszozva volt lehetőségünk megtapasztalni, felért egy hullámvasúttal. Szükség volt tehát a folyamatosan bővülő autópálya-hálózatot a tengerpartig is elvezetni.

A viadukt építését 2001-ben rendelte meg a DARS, a Szlovén Autópálya Fenntartási Vállalat. Az építkezést 2001 szeptemberében kezdték meg. A munkálatok során 4,5 milliárd tolárt költöttek el. A rendes üzem 2004. szeptember 23-án, az A1-es út átadásával kezdődött.

A híd 11 darab Y alakú pilonon nyugszik. A létesítmény 12 nyílása 50 és 140 méter közötti távolságokat hidal át, legmagasabb pontja 87,5 méterrel halad el az Osp patak fölött. A viaduktba 50 000 köbméternyi betont és 8000 tonnányi acélt építettek be. A híd 420 méternyivel fekszik a tengerszint fölött.

Kilátás a vonatablakból: az alattunk haladó vonalon fogunk hamarosan keresztülhaladni, de előtte még jön egy alagút, egy 180 fokos ív és többtízméternyi lejtő

Újabb alagút

A vonal a hegy belsejében tovább kanyarodik

A fenti képen látott töltés és a rajta futó vonalrész immár előtttünk

Újabb tehervonat érkezik a koperi kikötőből

Koper teherpályaudvara

Koper vasútállomása egy ismerős szerelvénnyel

Végül kb. fél óra késéssel csak beértünk Koperbe, ahol több másik nemzetközi vonat is várakozott már, köztük egy ismerős MÁV Startos szerelvény is. Az állomás nem túl látványos, mindössze négy vágányos fejpályaudvar, perontetők nélkül, jellegtelen, szocreál felvételi épülettel. A várótermet közösen használják a vonattal és a busszal utazók is, így a buszpénztár is bent található. Ez mindenképp költséghatékony megoldás!

Vonatok érkeznek ide Ljubljanából, Budapestről, Zürichből, sőt még Frankfurt

Megérkezés