A szlovéniai nyaralásom kezdete Ljubljanában kezdődött, ahová vonattal érkeztem München felől. A bajor fővárosból érkező vonat kocsikat továbbít az olaszországi Velencébe, a szlovén Ljubljanába, a horvát Zágrábba és a magyar fővárosba, Budapestre is. A szerelvény így kellően színes és hosszú mindig, melyet a német és osztrák szakaszon egy ÖBB 1116 sorozatú mozdony vontat. Salzburgig egyedül utaztam, majd csatlakozott hozzám a barátnőm is, aki Budapest felől érkezett a Zürichbe tartó EuroNight-tal.
A jegyeket már korábban megvettem, miközben elkövettem egy igen nagy amatőr hibát: véletlenül a Salzburg-Ljubljana szakasz háromszor is ki lett fizetve, kettőnknek. Ezzel buktam 29 eurót, de legalább kényelmesen utaztunk.
Nem úgy mint hazafelé, ahol a szabad helyekért folytatott harc kis híján verekedésbe torkollt az utasok között, de ezt a történetet majd az utolsó posztban mesélem el.
Ljubljana főpályaudvara
Salzburgba késve érkeztem, majd némi kocsitologatás után a MÁV Startos kocsik maradtak, mi meg továbbmentünk Schwarzach-St. Veit állomás felé a Salzburg-Tirol vasútvonalon.
A Salzburg–Tirol-vasútvonal 191 km hosszú, az Ausztriában alkalmazott 15 kV, 16,7 Hz-cel villamosított, kétvágányú, normál nyomtávolságú vasútvonal Salzburg (Salzburg tartomány) és Wörgl (Tirol tartomány) között. Az első szakasz építése 1873-ben kezdődött, a teljes vonal 1875-ben lett kész, a második vágány építése 1915-ben fejeződött be. A vonal villamosítása 1925-ben kezdődött és 1935-re lett kész a teljes vonal.
Mi azonban csak az első kb. 60 km-et utaztuk be Schwarzach-St. Veit állomásig, ahol búcsút mondtunk az Olaszországba tartó kocsiknak is, majd továbbmentünk a Tauern-vasútvonalon Villachig. Még pár km és már Szlovéniában is voltunk. A képek alapján a vonal nagyon szép tájakon megy keresztül, mi azonban a sötét miatt ebből semmit sem láttunk...
Mikor felriadtunk, már Ljubljanában voltunk. Valahol az éjszaka folyamán, lehet már Salzburgban, kaptunk az osztrák mozdony helyett egy azzal szinte teljesen megegyező szlovén Taurust, mely egészen Zidani Most városon keresztül talán egészen Zágrábig meg is maradt.
Leszállás után, reggel hatkor még alig láttam a fáradtságtól, azonban a pályaudvar reggeli forgalmától, és a rengeteg ismeretlen szlovén vasúti járműtől egyből kiment az álom a szememből. Az országban az első fél órát az állomás fotózásával töltöttem, majd elindultunk a város felé.
Szlovénia jelentős tranzitország, a fővonalak a fővárosban futnak össze, emiatt a a koperi és a trieszti kikötőbe tartó tehervonatok is itt haladnak keresztül. Minimum tízpercenként érkezett konténervonat Koper vagy Ausztria felől az állomásra, hogy megállás nélkül útnak induljon a hegyeken át a tenger felé.
A pályaudvar kialakítása leginkább a budapesti Kelenföldre vagy a pozsonyi főpályaudvara emlékeztet: átmenő állomás, perontetős széles peronokkal. Az utolsó és az utolsó előtti peron közt két átmenő vágány található a tranzitvonatoknak. A peronokat pedig egy széles aluljárón keresztül lehet megközelíteni. Az állomásépület előtt két csonkavágány is található a helyi vonatoknak.
Az állomáson sikerült lencsevégre kapnom az ország összes jelentősebb típusát. A mozdonyokhoz tartozó leírások egy része a magyar Wikipédiából származik, ahová korábban én írtam be, így most ismét magamtól idézek a blogomban.
Megérkezés hajnalban Ljubljanába egy SŽ 541 sorozatú mozdonnyal
Készen áll a szerelvény a továbbhaladásra
Az SŽ 541 sorozat a Siemens EuroSprinter mozdonycsalád szlovén változata. Műszakilag szinte megegyezik a magyar MÁV 1047 sorozattal, azonban a szlovén változat három áramnemű, képes közlekedni 15 kV váltakozó áramú, 25 kV váltakozó áramú és 3 KV egyenáramú hálózatokon is. Beceneve Helga.
A Szlovén Vasutak 2005-ben 20 darab EuroSprinter mozdonyt rendelt a Siemens-től, melyek SŽ 541 001-010 és 541 101-110 pályaszámokon álltak forgalomba 2006 és 2007 között. A mozdonyok Szlovéniában, valamint nemzetközi tehervonatokkal Ausztriában is közlekednek. 2008-ban további 12 db háromfeszültségű mozdonyt rendeltek 48 millió euró értékben.
A 6 MW teljesítményű mozdonyokat egyaránt használják személy, és áruszállításban. Alkalmas valamennyi szomszédos ország így, Ausztria, Horvátország, Olaszország és Magyarország, továbbá Németország vasútvonalain való közlekedésre is.
Háromrészes villamos SŽ 312 sorozat a helyi forgalomhoz...
...és még egy délután
A Szlovén Vasút 2000 és 2001 között összesen 30 db két- és háromrészes villamos motorvonatot szerzett be a Siemenstől. A vonatok hasonlóak a magyar Desirókhoz, melyek Budapest és Esztergom között közlekednek, de ezek nem dízelek. Egyetlen egy darab tiszta pirosat nem láttam közöttük, pedig jó pár megfordult, míg várakoztunk az állomáson. A vonatokat elfedő graffiti a velencei állapotokat idézte.
Az ÖBB egyik 1116-osa tehervonattal halad keresztül
A vonatunkhoz közben hozzákapcsolták a Magyarországról érkezett kocsikat
SŽ 711 sorozatú kétrészes motorvonat, beceneve: "Zöld vonat", milyen találó!
Az SŽ 711 sorozat egy szlovén 2'B' + B'2' tengelyelrendezésű dízel-hidraulikus motorvonat sorozat. A sorozat megegyezik a Deutsche Bahn DB VT 24 sorozatával. Beceneve: "Zöld vonat". 1970-ben összesen 10 db-ot gyártott belőle az MBB.
SŽ 363 érkezik Maribor felől
Két SŽ 363 sorozatú villamosmozdony érkezik szintén Maribor felől, hogy továbbmenjen Koper felé (a felvétel a következő napon készült)
Az SŽ 363 sorozat egy C'C' tengelyelrendezésű, hat tengelyes mozdonysorozat. A francia Alsthom (ma: Alstom) gyártotta 1975-ben a Szlovén Vasutak részére.
A 2750 kW teljesítményű mozdony legnagyobb sebessége 124 km/h. Összesen 39 db készült belőle. Az elegáns kinézetű és francia származású mozdony a Brigitte becenevet kapta a francia Brigitte Bardot színésznő után.
Három évtizeden át Szlovénia legerősebb villamosmozdonya volt, mely megfordult az összes villamosított szlovén vasútvonalon személy- és tehervonatokkal egyaránt. Helyüket a 2005-től érkező SŽ 541 sorozat (becenevén Helga) vette át.
A mozdony két háromtengelyes forgóvázaiba egy-egy vontatómotort építettek be. Érdekessége, hogy a mechanikus sebességváltója révén két üzemmódban tud működni: a tehervonatokhoz a lassabb, de erősebb fokozatot, a személyszállító vonatokhoz pedig a gyengébb, de gyorsabb sebességfokozatot használják. Tehervonati üzemmódban 75 km/h, személyvonati üzemmódban 124 km/h a maximális sebessége.
A kocsik rendezését ez az öreg SŽ 642 sorozatú dízelmozdony végezte
Az SŽ 642 körüljár, hogy újabb kocsikat tolhasson a helyére
Míg fényképeztem, egy meglehetősen nagy füstöt eregető SŽ 642 sorozatú dízelmozdony újabb kocsikat kapcsolta a vonatunkhoz, majd a kész szerelvény továbbindult Zágráb felé.
A Bo'Bo' tengelyelrendezésű mozdonyokból 1961-ben 115 épült, melyből a háború után 16 került Szlovéniához. A típus így már 52 éve dolgozik a vasútnál!
Régi személykocsik az állomáson
SŽ 310 sorozat az InterCitySlovenija (ICS) szolgáltatáshoz
A távolban egy SŽ 310 sorozatú villamos billenőszekrényes nagysebességű motorvonat is várakozott, mely az InterCitySlovenija (ICS) prémium vonatkategória szerelvénye Szlovéniában.
Az ICS Szlovénia fontosabb városai (Koper (csak nyáron), Ljubljana, Zidani Most, Celje és Maribor) között teremt gyors összeköttetést. A 3 kV egyenáramú szerelvény maximális sebessége 200 km/h.
A vonat az olasz ETR 460 sorozat egyik változata. Hasonló járművek közlekedtek Svájc és Olaszország között is nemzetközi forgalomban a Cisalpino szolgáltatás keretében 1993 és 2009 között.
Egyike a három nagysebességű vonatnak, a csehországi Pendolino és a Railjet mellett, amely Közép-Európában üzemel.
Három részből áll: két másodosztályú és egy első osztályú kocsiból. Maximális sebessége Szlovéniában csak 140 km/h, de ezt is csak Ljubljana-Zalog és Ljubljana-Polje állomás között éri el.
A Slovenske železnice három szerelvényt üzemeltet, amelyekből kettő a (Koper-)Ljubljana-Maribor vonalon, egy pedig a Ljubljana-Velence Santa Lucia útvonalon (mint EC Casanova) közlekedik.
SŽ 342 sorozatú villamosmozdony érkezik horvát kocsikkal
Az SŽ 342 sorozatot 1968-ban gyártották. Becenevük "Mofa". A Bo'Bo' tengelyelrendezésű mozdonyból összesen 40 készült, számuk azonban jelentősen megfogyatkozott. Egy részük lel lett adva az olasz FNM és FER magánvasút-társaságoknak, egy részük pedig le lett állítva. Helyüket az erősebb és modernebb SŽ 541 sorozat vette át.
SŽ 715 sorozatú dízelmotorvonat, régi, narancssárga festéssel...
...majd egy másik délután a felvételi épület előtti csonkavágányon már az új, piros festéssel
Az SŽ 715 sorozatból, mely megegyezik a már leselejtezett DB 614 sorozattal, összesen 28 szerelvényt szerzett be a Szlovén Vasút 1983-ban. A 357 kW teljesítményű kétrészes motorvonat maximum 120 km/h sebességre képes. A járművek nagy része teljes modernizáláson esett át a közelmúltban. A főváros körüli elővárosi forgalomban vesznek részt.
A felvételi épület a vágányok felől
A felvételi épület szemből
Az állomás előtt található a buszállomás is, fűrészfogas elrendezésű buszparkolókkal
Ljubljana főpályaudvar (szlovénül: Železniška postaja Ljubljana) egy nemzetközi vasúti átmenő pályaudvar Szlovénia fővárosában Ljubljanaban. Az állomás 1849 szeptember 16.-án nyílt meg, mikor a Déli Vasút megépítette és üzembe helyezte a Bécs és Trieszt közötti vasútvonalát. Marko Mušič építész tervei alapján 1980-ban volt felújítva.
Az állomás előtt a főváros autóbusz-pályaudvara, a közelben pedig a Szlovén vasúti múzeum található, melyet még aznap délután meg is látogattunk.
Utolsó kommentek