Vonattal? Természetesen!

Törökország hallatán nem épp a nagysebességű vasúti közlekedés az első, ami beugrik, pedig a félig európai-félig ázsiai ország is gőzerővel építi ki a nagysebességű vasúti infrastruktúráját. A mára már több mint 500 km hosszan üzemelő hálózat 2020. márciusában újabb szakasszal bővült, melyen a nagysebességű tesztek már meg is kezdődtek.

Nagysebességű CAF szerelvény a vonalon (kép forrása: www.railwaygazette.com)

Az új, 405 km hosszúságú fővonal a fővárost, Ankarát kapcsolja össze a keleten található Sivas városával.

A 140-es vonalon az idők során rengeteg féle vonat megfordult, a gőzmozdonyokat dízelmozdonyok, majd villamos mozdonyok váltották. A mozdonyvontatású vonatok között pedig megjelentek a motorvonatok is a BDVmot és a BVhmot személyében, ám számomra ismeretlen okokból (valószínűleg a nem elégséges kapacitás miatt) mégis a mozdonyos vonatok lettek az egyeduralkodók mind az IC-k, mind a gyorsvonatok esetében.

A Hibrid IC Cegléd állomáson

Az egyvágányú, jelentős belföldi forgalmat lebonyolító vasútvonal többször is a kísérletezés terepévé vált, ezen a vonalon mutatkozott be először az országban ugyanis a "Hibrid-IC" és 2019 decemberében a két végállomás között megállás nélkül közlekedő Napfény- és Bugac InterCity is.

A Trans-Europ-Express járatok egykoron behálózták szinte egész Nyugat-Európát, minőségi utazást biztosítva elsősorban az üzleti utasoknak. A vonatok a legmodernebb szerelvények voltak, és már a kezdetektől fogva olyan szolgáltatásokat biztosítottak, melyek Kelet-Európába csak évtizedekkel később jutottak el.

Ezek a vonatok kezdetben csak kizárólag első osztályú kocsikat továbbítottak, így csak a tehetősek engedhették meg rajtuk az utazást.

A TEE Mediolanum járat München főpályaudvarán 1970-ben (kép forrása: Wikimedia Commons)

Az egységesen bordó-krémsárgára fényezett vonatok a jelenlegi EuroCity vonatok elődjének tekinthetőek, melyek a határokon is átlépve elősegítették a második világháború romjaiból újraépülő Európa gazdasági és kulturális fejlődését.

A Kínában található Kanton virágzó város, Kína gazdasági motorja, fontos kikötő- és kereskedőváros. A néhány évtized alatt a semmiből kifejlődött metropoliszban napjainkban ma már több, mint 13 millió fő él, akiknek a közlekedését mindenképpen meg kell oldani. A kantoni metró a 3. leghosszabb hálózat a világon, az első vonalat 1997-ben adták át és mára már 514 km-esre bővült a hálózat.

Metrószerelvény Kantonban, a nagysebességű pályára nagysebességű metrókocsik kerülnek majd (Kép forrása: Railway Gazette)

Kanton nem csak önmagában jelentős, hanem a közelében található még Hongkong, Sencsen és Makaó is. A Gyöngy folyó és deltája napjainkban robbanássszerű fejlődésen megy át, melyet a tömegközlekedési hálózat fejlesztése is igyekszik követni.

A Gare du Champ de Mars (vagy a Champ de Mars - Tour Eiffel) egy Párizsban található RER állomás. A turisták körében azért ismertebb a több párizsi RER állomáshoz képest, mert közvetlenül az Eiffel-torony közelében található. Ha a városi tömegközlekedéssel érkezünk Párizs egyik legnagyobb nevezetességéhez, nagy valószínűséggel itt, ennél az állomásnál fogunk leszállni.

Párizs több világkiállításnak is otthont adott, a Mars tér először 1867-ben, majd 1878-ban, 1889-ben (erre az alkalomra épült a híressé vált Eiffel-torony is), 1900-ban és 1937-ben adott otthont a világraszóló eseménynek. A kiállítás felépítéséhez és működtetéséhez szükséges volt egy teherpályaudvar is, hiszen a 19. században a vasút volt a legfontosabb közlekedési eszköz.

A Gare du Champ de Mars bejárata (kép forrása: Flickr.com)

Az első vasútállomás az első világkiállítás kiszolgálása érdekében nyílt meg 1867-ben. A rendezvény végével a létesítményt rövid időn belül elbontották.