Vonattal? Természetesen!

Adrián kollégám már hónapok óta rágja a fülemet, hogy vegyek egy új fényképezőgépet, mert az én kompaktom nem alkalmas jó képek készítésére. Én makacsul kitartottam mellette, hogy de igenis, a Nikon Coolpix S8200 fényképezőm jó, az én céljaimnak tökéletesen megfelel. De ő addig-addig hajtogatta, hogy végül rábeszélt egy akciós tükörreflexes gépre.

Élénkebb színek, nagyobb élesség, jobb felbontás, kezdetnek nem rossz!

Így hát egy keddi napon bementünk együtt egy müncheni Media Marktba, ahol akciósan 379 euróért árultak egy Nikon D3100-as fényképezőgépet objektívvel. Ha már ott vásárolunk, vettem még hozzá egy memóriakártyát, egy UV szűrőt és egy polárszűrőt is.

A legutóbbi cikkemet a második európai körutamról Monacóban hagytam abba, most pedig következzék a folytatás Monacóból Franciaországon át Barcelonába!

Agde vasútállomása, közvetlenül az érkezés után

Eredetileg a végállomás Agde lett volna, mely egy francia léptékkel mérve kisváros a Földközi-tenger partján. Az interneten talált képek meggyőzőek voltak: szép tengerpart, szállodák és egy élménypark is várja a látogatókat. Agdéből vonatok indultak Marseille, Bordeux irányába is, így remek főhadiszállásnak tűnt az elkövetkező hétre tervezett kisebb-nagyobb francia felfedező utakhoz.

2013 május 28-án bejártam az egykori Müncheni teherpályaudvar helyét, majd délután ellátogattam az új rendezőpályaudvarra is. A korábbi, borongós őszi képek helyett így most már néhány nyári képet is meg tudok mutatni!

Megérkezés Fasanerie állomásra, egy DB 111 sorozatú mozdony épp továbbhalad egy regionális vonattal

A pályaudvarra a müncheni S1-es számú S-Bahnnal is el lehet jutni, némi gyaloglással Fasanerie állomástól. A vágányok melletti úton München felé visszasétálva párszáz méter után el is érhető az állomás. Mivel az építése idején különleges figyelmet fordítottak a természet megóvására és a környező házak zajvédelmére, az egész terület körül magas földgátak vannak, sűrű erdővel betelepítve. Így csak ha már tényleg ott vagyunk, láthatjuk meg a vágányokat a vonatokkal.

Hetek óta tartó esőzések után végre 2013 május 28-án a nap is kisütött, így az aznapra tervezett városnézős programomat egy egészen másra cseréltem. Már többször elhaladtam a München Ost pályaudvar mellett található, egykori, felhagyott rendezőpályaudvar mellett. Régi tervem, hogy egy fényképezőgéppel utánajárok, mi maradt az állomásból és a vágányokból.

A volt pályaudvar területe, már felszedett sínekkel

Az eredmény igen csak izgalmas volt, hiszen a természet már jelentősen visszafoglalta a területet az elmúlt több mint 20 év során.

Az eredeti terv teljes felborításával érkeztem Spanyolországból korán reggel Mulhouse-ba a Luxemburgba továbbhaladó vonatommal. Innen már csak Zürich volt hátra és a hazatérés Münchenbe.

Erre a városra egyáltalán nem készültem fel, semmit sem tudtam róla, így a város Tourist Info pontjába mentem legelőször. Itt megtudtam, hogy a városban vasút és autómúzeum is van! Sajnos választanom kellett, hogy a kettő közül melyiket nézem meg, mivel mindkettőre már kevés lett volna az idő.

Mulhouse és a város villamosai

Gyors városfotózás után elindultam a vasúti múzeum irányába. Pedig a másik is érdekes lett volna, ugyanis a francia Nemzeti Automobil Múzeumban (Schlumpf gyűjtemény) több mint 500 gépkocsi, és a világ legnagyobb Bugatti gyűjteménye található!

A vasúti múzeum felé tartó villamos meglehetősen ritkán, 30 percenként járt, így a gyaloglás mellett döntöttem. Sokkal rosszabbul nem jártam, a villamos az utolsó-előtti megállónál előzött meg, de én így legalább jobban megnézhettem a várost.