Vonattal? Természetesen!

Évek óta hagyomány, hogy Kecskemét város modellezőklubja, a TGV 2000 ősszel kiállítást rendez a klubtagok terepasztalaiból. A kiállításon N, TT, HOe és H0 méretarányú vasútmodellek láthatóak, melyet egy kisebb ajándékbolt képeslapokkal és hűtőmágnesekkel és kettő, gyerekek számára is kipróbálható terepasztal tesz teljessé.

H0-s méretarányú terepasztal egy svájci BLS ingavonattal

A kecskeméti Hirös Agóra Kulturális és Ifjúsági Központ kiállítása október 14. és 22. között várja az érdeklődő fiatalokat és időseket egyaránt.

Tirol tartomány Ausztria leggazdagabb és földrajzilag talán a legtagoltabb része. A sok hegy és völgy között a közlekedés sokáig kihívás volt, télen a nagy hó, nyáron a sok eső nehezítette az utazók dolgát. Nem csoda hát, hogy a 19. század elejére már vasút hálózta be az egész tartományt, az építők a nehéz terepen gyönyörű vasútvonalak egész sorát építették meg az évek alatt.

Vonatkereszt a Zillertalbahn vonalán

Ausztria legismertebb kisvasútja a Mariazellerbahn, ám Tirol is tartogat érdekes programokat az odalátogatóknak Az Alsó-Inn völgyi vasútvonalon, Innsbruck felé található Jenbach, a vasúti járműgyártásáról is ismert város. Vasútállomása mára már vesztett korábbi jelentőségéből, hiszen a távolsági vonatok az új, mélyben futó alagútban robognak, ám azért még tartogat meglepetéseket. Az ausztriában országosan kiépült 1435 mm-en felül innen indul egy 760 mm-es kisvasút a Ziller patak völgyén át Mayrhofenig, a túloldalon pedig egy 1000 mm-es fogaskerekű vonal kezdődik, mely a Achensee-hez vezet.

Nemzedékek óta az ablakok előtt elsuhanó városok, falvak és a táj képe elválaszthatatlan a vasúti utazástól.

A vasút történetét átlapozva magától érthetődõ, hogy a vasúti közlekedés a város és a táj részei közé tartozik. A városok a vasútvonalak mellé és köré épültek, a vasút a környezetünk szerves része lett. A Rajna völgye, beleértve a vasútvonalakat is, a világ kulturális örökségei közé tartozik, de megemlíthetjük még itt a Semmering hágót és a tájba illeszkedő gyönyörű Semmeringbahn nevű vonalat is.

Élvezzük a kilátást! (kép forrása: Wikimedia Commons)

A lakosok egymást követő nemzedékeit nem zavarta a vonatok zaja. A vasút legtöbbször már régebb óta jelen volt, mint ahogy a mellette élő emberek.

A vasútnak ez a saját magától értetődő természete, és az, hogy a környezetünk része és mindenki közlekedési eszköze, egyre inkább megkérdőjeleződik: egyre több vasúti pálya tűnik el a több méter magas falak mögött. Úgy tűnik, hogy ma már nem játszik szerepet a városi vagy a tájképi környezetben, és a környezetbarát közlekedési eszköz használóinak sem adnak lehetőséget a környék megismerésére.

A Le Mistral egy expresszvonat volt Franciaországban Párizs és Nizza között. Az 1950-ben elindított járat a Francia Államvasút (Société Nationale des Chemins de fer français, SNCF) zászlóshajója volt, a vonat utasai az elérhető legnagyobb sebességgel és a legnagyobb luxusban utazhattak.

A Le Mistral már villamos mozdonnyal és rozsdamentes acélból készült kocsijaival (kép forrása: dessinemoiuntrain.free.fr)

Nevét az erős, hideg és száraz helyi szélről, a mistralról kapta, mely Észak- és Északnyugat-Franciaországra csap le Camargua régió körül.

A járat olyan szolgáltatásokkal kényeztette az utasait, mint a két étkezőkocsi vagy a vonaton található fodrász. Sorsát az 1981-ben elinduló TGV pecsételte meg, mellyel sebességben már nem versenyezhetett.

Többen is megkongatták már a vészharangot, hogy a vasútmodellezés hobby népszerűsége csökken, mi több, negatív spirálba került. A modellboltokban egyre kevesebb a fiatal vásárló, a modellek ára pedig a kereslet csökkenésével meredeken emelkedni kezdett. Látszólag a vasútmodellezés válságba került, már nem érdekli az ifjúságot ez a szép és kreatív hobbi.

Terepasztal Spitalban, a modellezés "klasszikus" formája

Azonban nem ilyen egyértelmű a helyzet. A világ megváltozott, ezzel a lehetőségek is változtak. Régen szinte minden háztartásban voltak megfelelő szerszámok, a család férfitagjai pedig sok mindent meg tudtak otthon is barkácsolni. Ám a fogyasztói társadalom kinevelt egy olyan generációt, aki inkább újat vesz, mint hogy otthon a javítással vesződjön. ehhez hozzá jön még természetesen az a tény is, hogy a mai eszközök többnyire műanyagból vannak, gyakran silány anyagokból, így ha megsérülnek, elromlanak, a javításuk is szinte lehetetlen.

Eltűntek így az ügyes apukák és velük együtt a szerszámok is az életből, pedig ez a kettő nélkülözhetetlen, hogy egy ifjabb barkácsoló, ne adj isten modellező generáció felnőjön.

A fiatalságot ma már más eszközök veszik körül, másfajta, gyakran lenézett tudást birtokolnak. Elárasztottak minket a számítógépek és a mobiltelefonok, ma egy gyerek kezébe hamarabb kerül egy okostelefon, mint egy kalapács. Bár lehet, hogy a többség nem tud egy szöget egyenesen a fába belekalapálni, de a képernyők előtt eltöltött idő sem veszett teljesen kárba.