Vonattal? Természetesen!

A motorvonatoknak és az ingavonatoknak hatalmas előnye, hogy a végállomásokon gyorsan képesek irányt váltani, ezzel csökkentve az állomási tolatási műveleteket és munkaerőt takarítanak meg.

A CargoSprinter munka közben (kép forrása: www.forschungsinformationssystem.de)

Ezeket az előnyöket a teherszállítás esetében is lehet kamatoztatni, készült is számos országban teherszállításra alkalmas motorvonat, ám a megoldás mégsem tudott elterjedni. A francia TGV POS, a postaszállító TGV már évek óta megszűnt, ahogyan a közelmúltban az Olasz Államvasutak teherszállító motorvonata is.

A próbálkozók közé a Német Államvasút, a Deutsche Bahn is beállt, mikor kipróbálták a CargoSprinter járművet, ám az ő elgondolásuk sem élt sokáig. 

A Linzer Lokalbahn, röviden a LILO egy helyiérdekű vasútvonal Linz és Neumarkt-Kallham között Felső Ausztriában. Az 59 kilométeres vonalon a forgalom 1908-ban indult meg, túlélt két világháborút és az autózás előretörését. Majd többször is feltámadva és megújulva, napjainkra modern és attraktív közlekedési lehetőséget biztosít az utazóknak.

A LILO Stadler GTW villamos motorkocsija Linzben (kép forrása: Wikimedia Commons)

Az 1987-es mélyponton sikeresen túljutva ma már ismét évente több, mint 2 millió utas választja a LILO vonatait, melyek 30 perces ütemben ingáznak a vonalon. A vasútvonal a linzi S-Bahn része, így nem csak a fennmaradása, de a továbbfejlesztése is biztosítva látszódik.

Egy korábbi cikkben bemutattam a LILO második világháborúig terjedő történetét, a mostani posztban pedig megismerjük a folytatást egészen napjainkig.

Az 1990-es évek folyamán az Olasz Államvasutaknak szükségessé vált a mozdonyparkjának nagymértékű cseréjére. 1940-es és 1950-es évekből származó FS E.424-es és FS E.646-os mozdonyok leváltására nagy mennyiségű korszerű mozdonyt szereztek be. A mozdonyok gyártása egészen 2005-ig tartott és bár a gépek ugyanabba a sorozatba kerültek, a gyártók terén több változás is történt. A típust az ABB Trazione, később az ADTranz (ma a Bombardier csoport része) tervezte, és az olaszországi Vado Ligure üzemben gyártották.

A 637. E.464-es Trieste Centrale állomáson (kép forrása: Wikimedia Commons)

AZ E.464 sorozat kimondottan az ingavonati üzemhez készült, ugyanis csak egy "igazi" vezetőállása van, a mozdonyok így mindig vezérlőkocsival kiegészített személyszállító vonatokkal közlekedhet. Elsősorban a rövid távú, elővárosi forgalomban közlekednek.

Tovább bővült a spanyol nagysebességű hálózat 2022. december 20-án, amikor is megnyílt a menetrend szerinti forgalom számára a Madrid-Levante nagysebességű vasútvonal folytatása, mely immár Murcia egyetemi várost is integrálta a normál nyomtávolságú hálózathoz.

Az AVE érkezése Murciába, amely Alicantén keresztül köti majd össze a régiót Madriddal. A szolgáltatást AVE 102 sorozatú nagysebességű motorvonatokkal indították el.

A több mint 410 millió eurós beruházásnak köszönhetően, amely magában foglalja a fejlett jelzőtechnológia telepítését is, az AVE menetideje Murcia és Madrid között 2 óra 45 percre csökkent. Az új vasútvonalat Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök és VI. Fülöp király avatta fel.

Ez a beruházás része az országnak a nagysebességű vasúthálózat bővítésével a fenntartható mobilitás és a területi kohézió iránti elkötelezettségének.

A konténer forradalmasította az áruszállítást, különösen a tengeri/vasúti kombinált szállítások esetén. Ma már teljesen hétköznapi, hogy egy másik kontinensről érkező hajóról darukkal pakolják át a nagyméretű fémdobozokat kamionra, vonatra, vagy vissza, hogy ezután tovább folytassák útjukat a céljuk felé. A konténeres áruszállítás annyira gazdaságossá és elterjedté vált, hogy sok helyen jelentős kapacitásbővítésre is szükség volt. Ennek egyik formája az, hogy a konténereket már a vasúton is egymásra helyezik.

Konténerszállító vonat az Amerikai Egyesült Államokban (kép forrása: Wikimedia Commons)

A kétszintes vasúti konténerszállítás az intermodális áruszállítás egyik formája, amelyben a vasúti kocsik két  intermodális konténert szállítanak egymás tetején. Az Egyesült Államokban 1984-ben találták fel, és ma már az Egyesült Államok intermodális szállításainak közel hetven százalékában alkalmazzák. A kettős rakodási technológia alkalmazásával egy adott hosszúságú tehervonat nagyjából kétszer annyi konténert tud szállítani, ami jelentősen csökkenti az egy konténerre jutó szállítási költségeket.