Vonattal? Természetesen!

Réges-régen egy utazás legfontosabb kelléke egy menetrend-könyv vagy pedig a nyomtatott menetrend az állomáson és természetesen a jegypénztáros/információs személy, aki többnyire szintén könyvekből rakta össze a lehető legjobb ajánlatot. Aztán már csak a szerencsén és a menetrendet tervező felkészültségén múlott, hogy hogy sikerült az útvonalat megtervezni.

Nyomtatott menetrendek, de már csak regionális szinten

Ennek azonban mára már szinte teljesen vége, a Deutsche Bahn a 2008-2009-es menetrendi évhez, az ÖBB pedig néhány év késéssel, a 2011-es menetrendi évhez adott ki utoljára nyomtatott országos menetrendet. Napjainkban már az utazásokat legtöbben online tervezik a számos online alkalmazás segítségével. Ezek közül szeretnék most bemutatni néhányat.

Pittsburgh gazdag tömegközlekedési múlttal rendelkezik; siklóvasutak, villamosok, buszok, könnyűvasutak voltak vagy vannak a városban. A huszadik század egyik legnagyobb elektronikai és készülékgyártójának, a Westinghouse Electric Corporationnek is ez volt a szülővárosa. Ez a két érdekeltség az 1960-as évek közepén összefogott, hogy a tömegközlekedés egy új, innovatív formáját - a pittsburghi "Skybus"-t - megépítsék. A szerencse azonban nem mosolygott a Skybusra, örökkévalóságig tartó tanulmányok, viták és csatározások kísérték, melyek után csendes halált halt...

Egy megmaradt Skybus kocsi (kép forrása: Wikimedia Commons)

A Transit Expressway Revenue Line (TERL), közismert nevén Skybus, a Westinghouse által a pennsylvaniai Pittsburgh városa számára az 1960-1970-es években tervezett gyorsvasúti közlekedési rendszer volt. Az akkoriban használatos hagyományos villamosokkal ellentétben a technológia egy dedikált, magasított betonpályát és gumikerekes, vezető nélküli kocsikat használt. A South Hills körzetében építettek és üzemeltettek egy demonstrációs rendszert, de a politikai ellenállás megakadályozta egy nagyobb rendszer kiépítését és azt, hogy a város fő tömegközlekedési rendszere lehessen.

A „Vonattal Európában" - Minden ami vonatos utazás nevű Facebook csoportban találtam rá Ádám Péter vasúti utazásos élménybeszámolójára, melyben elmeséli, hogyan jutott el Tatabányáról az olaszországi Pompeiig majd vissza vonattal. Egy gyors kapcsolatfelvétel után hozzájárult, hogy a képeit és élményeit megosszam itt a blogomon is.

A Trenitalia Frecciargento motorvonata mellett

Következzenek Péter képei erről a hosszú, 3450 km-es vonatos utazásról!

Csehország nem csak a fővonalak fejlesztésére figyel oda, hanem a mellékvonalakéra is. Míg a fővonalak korszerű Vectron mozdonyokat, bérelt Taurusokat, Railjet szerelvényeket és felújított távolsági kocsikat, addig a mellékvonalak kettő-négyrészes motorvonatokat, dízel és villamos kivitelben is, kaptak és kapnak.

A cseh RegioFox, hivatalos nevén a ČD 847 sorozat (kép forrása: www.sektorkolejowy.pl)

A cseheknél szinte már hagyomány, hogy a motorvonat-sorozatok becenévként különféle állatneveket kapnak. A RegioPanther és RegioShark után érkezik a RegioFox sorozat, hogy a kevésbé forgalmas vonalak is attraktív járműveket kapjanak a régi és korszerűtlen magaspadlós motorvonatok helyett!

Mikor Münchenben éltem, többször is utaztam a német Mittenwaldbahn nevű vasútvonalon vagy folytatásán a Karwandelbahn nevű vasútvonalon (néha a két vasútvonalat együttesen is Mittenwaldbahnnak nevezik). Alföldi születésűként teljesen lenyűgözött ez a két vasútvonal, mely a bajor fővárost köti össze Innsbruckal. A vonalak jelentős magasságkülönbséget győznek le, A Mittenwaldbahn számos hídon és alagúton át kapaszkodik fel a 708 méteres magasságon található Garmisch-Partenkirchentől az 1182 méteres magasságban elterülő Seefeld in Tirolig, majd ereszkedik le az 530 méteres magasságon fekvő Innsbruckig.

Átszállás Seefeld in Tirolban

Mivel már nem Münchenben élek, hanem az ausztriai Tirolban, így a legutóbbi utazásom kiindulópontja, melynek során a nevezetes vasútvonalon utaztam, már nem a bajor főváros irányából, hanem Innsbruckból közelítettem meg. A végállomás Mittenwald városa volt, ahová a kollégám is elkísért.