Vonattal? Természetesen!

Mit ér a nagysebességű vasúthálózat megfelelő járművek nélkül? A megfelelő minőségű pályákhoz megfelelő járművekre is szükség van. Szerencsére a brit mérnökök és a brit ipar nem csak a pályaépítésben jelentkezik, hanem több, nagysebességű járműtípust is kifejlesztett a 20. században.

Eurostar Three Capitals szerelvények Waterloo állomáson (kép forrása: Wikimedia Commons)

Azonban ezután egy kisebb megtorpanás történt, a patinás ország nem bírt lépést tartani a 21. századdal, ezért külső segítségre szorult és külföldről importálta a további járműveket. Anglia járműállománya így meglehetősen heterogén, mind a gyártókat, mind a meghajtást tekintve, szemben Németországgal, ahol a Siemens (ICE); vagy Franciaországgal, ahol az Alstom (TGV) gyártmányai az egyeduralkodóak.

Linz Hauptbahnhof, röviden Linz Hbf egy tizennégy vágányos átmenő vasútállomás Ausztria harmadik legnagyobb városában. Naponta kb 30 ezer utas fordul meg az állomáson, ezzel Ausztria egyik legforgalmasabb vasútállomásának számít. Vasúti kapcsolata van kelet felé az osztrák fővárossal, Béccsel, nyugat felé Salzburggal és Münchennel, dél felé pedig Selzthalon át Olaszországgal.

Linz Hauptbahnhof bejárata

Az 1858-ban megnyitott vasúti csomópont nem csak a távolsági forgalmat szolgálja ki, hanem a helyi és városi közlekedési igényeket is. A vonatokon kívül a Linzi Helyiérdekű Vasút végállomása, továbbá a városi villamos-, trolibusz- és buszhálózatnak is a része. Itt, ezen a helyen Linz összes közlekedési eszköze képviselteti magát.

A Linz–Kirchdorf an der Krems–Selzthal-vasútvonal, vagy rövidebb nevén a Pyhrnbahn egy 104 km hosszúságú, végig villamosított vasúti fővonal Ausztriában Linz és Selzthal között.

Megérkezés Windischgarstenbe, a vonat indul is tovább Selzthal felé, még 25 kilométer vár rá a célállomásig!

Bár korábban rövidebben már szó esett róla, kép az akkori úton még csak kevés készült róla. Legutóbbi utazásom során, egy viszonylag enyhe, májusi napon ismét vonatoztam rajta, így sikerült pótolni a korábban kihagyott lehetőséget!

Ezekből a képekből következzék egy kisebb válogatás!

Csendben, minden különösebb hűhó nélkül adták át 2015. december 9-én Németország legújabb nagysebességű vasútvonalát Erfurt és Lipcse között. A 123 km hosszúságú vasútvonal csak az egyik eleme a Berlintől egészen Münchenig húzódó útvonalnak.

Két, egymással párhuzamosan közlekedő ICE-T motorvonat az új vasútvonalon (kép forrása: Railwaygazette.com)

Türingia, Szász-Anhalt és Szászország tartományokat eddig elkerülték a nagysebességű vasútvonalak. Így vasúttörténeti szempontból is kiemelkedő, hogy az egykori Német Demokratikus Köztársaság (NDK) területén is ilyen jelentős vasúti beruházás készült el. Ezzel remélhetőleg az egykori nyugati és keleti részek közötti gazdasági különbség is csökkenni fog majd.

Anglia a vasút őshazája, innen indult a vasúti közlekedés világhódító útjára a 19. században. Az ország vasúthálózatát napjainkban egyaránt jellemzik a hőskorból fennmaradt régi vasútvonalak, kezdetleges biztosítóberendezésekkel, és a  modern, 21 századot képviselő vasúti technika is.

Anglia és az egész Egyesült Királyság a vasúti közlekedésben is sajátos, külön úton jár. Mint ahogy eltérő mértékegységeket használnak, úgy a közlekedés területén is számos, európai szemmel szokatlan megoldást alkalmaznak. Elég csak az emeletes buszokra, a szűk űrszelvényekre, a régi, elavult biztosítóberendezésekre, vagy a balkéz-szabályra gondolni.

Eurostar (kép forrása: Wikimedia Commons)

De ezek mellett megtalálható a modern világ több kimagasló műszaki csodája, mint például az 1991-ben átadott Csatorna-alagút vagy a London-Párizs és London-Brüsszel között közlekedő nagysebességű Eurostar vonatok is.

Anglia mindig is élen járt a technikai fejlesztésekben, az angol mérnökök rengeteg találmánnyal segítették a világot, ám az ország sziget jellege miatt ezek nem mindig jutottak el az európai emberek figyelmébe.