Vonattal? Természetesen!

Jelenlegi munkahelyem környékét az évek alatt már alaposan bejártam, kipróbáltam öt felvonót, jártam két bányában, meglátogattam több víztározót és vízesést is, de valahogy az igazán közeli látványosságok kimaradtak. Egy nyári délután meghívást kaptam két kollégámtól, hogy biciklivel látogassuk meg kicsiny falunk közelében található vízesést is, a Talbach Wasserfall-t.

A rövidke út több tanulsággal is szolgált, és a vízeséshez sem jutottunk végül el, ezt később egy másik út során, egyedül pótoltam. További csalódás számomra, hogy az első út során készült fényképek memóriakártya-hiba miatt elvesztek, ezért ezt a bejegyzést mások fotóival vagyok kénytelen illusztrálni.

A hosszú távú gondolkodás és a jobb tervezés segítene enyhíteni az infrastrukturális munkálatok közbeni fennakadásokat. A vasúti kapacitásról szóló európai rendelet hamarosan megjelenik, a Forum Train Europe tervezetet kínál a jövőre nézve.

Az európai vasúti ágazat a vasúti közlekedés egyensúlyának folyamatos kihívásával küzd. Az infrastruktúra-fejlesztések és a szolgáltatás folyamatossága közötti egyensúlyozás a mérnöki munkálatokról és azok menetrend szerinti közlekedésre gyakorolt hatásairól szóló vita felerősödött. Egy úttörő lépéssel a németországi pályahálózat-működtető DB InfraGO 40 kulcsfontosságú folyosó felújítására vonatkozó stratégiát mutatott be, amely a vasúti pálya felújítása mellett döntött. A több hónapon át tartó teljes leállást választotta a hagyományos módszerrel szemben, a hosszan tartó részleges lezárások helyett. Hasonlóképpen, más infrastruktúra pályahálózat-működtetők is nagyszabású lezárásokat terveznek. Ez tereléseket fog eredményezni, helyettesítő szolgáltatásokat és járattörléseket, amelyek messze túlmutatnak majd Németország határain túl is.

Ausztriában, a Ziller patak völgyében található Mayrhofen, egy turisztikai központ, rengeteg hotellel és sportolási lehetőséggel. Néhány hete próbáltam ki az innen induló Penkenbahn nevű felvonót, a következő cél pedig az Ahornbahn nevű kötélvasút lett, melynek kabinja a legnagyobb kapacitású kabin Ausztriában!

A terv most is hasonló volt, mint legutóbb: nem túl korán elvonatoztam a Zillertalbahn nevű kisvonattal Zell am Zillerből Mayrhofenig, majd onnan egy rövid séta után felkerestem az Ahornbahn völgyállomását, hogy onnan kötélvasúttal feljussak a csúcsra, majd onnan gyalogosan vissza a völgybe.

Az európai vasúti járműgyártás nem tétlenkedik, folyamatosan érkeznek az új járművek Európa vasútjaihoz, hogy felváltsák a régi, elavult vonatokat. Szinte hetente érkezik hír arról, hogy egy európai országba megérkeznek a már évekkel korábban megrendelt új szerelvények.

2024. július 26-án ismét egy újabb szerelvény indult el a svájci Stadler gyárából, hogy új otthonra leljen Ausztriában. A képeket Hans-Peter Prugg készítette az Arlberghágó nyugati rámpáján.

A 2024-es tavaszi hamburgi utazás egyik kisebb célja az volt, hogy a hazaúton ellátogassak Berlinbe, Németország fővárosába is. Egy hét alatt ez volt a második olyan meglátogatott főváros, ahol még nem jártam korábban (a másik Koppenhága volt) és még további három, korábban már meglátogatott főváros várakozott a sorára.

Németországban négy és fél évet éltem korábban, sikerült Bajorországot alaposan körbeutazni és más szomszédos tartományokat is megismertem. Berlin azonban mindig kimaradt, de végre sikerült ezt is bepótolni. A német főváros számomra legfontosabb látványossága a főpályaudvara volt, mely Európa legfiatalabb ilyen létesítménye. Bár hosszú és kacifántos története van, az épület maga mégis a 21. század szülötte, nem egy viszontagságos történetű történelmi műemlék, hanem a mérnöki tervezés szülötte.