A dán Koppenhágát és a svéd Malmőt immár több mint 20 éve köti össze az Øresund-összeköttetés néven ismert kombinált híd-alagút és közúti-vasúti kapcsolat. A mintegy 8 km-es kapcsolat az Øresund-szorost hidalja át, közelebb hozva ezzel Dániát és Svédországot.

Az Øresund-összeköttetés légifotója a Peberholm nevű szigettel (kép forrása: Wikimedia Commons)

A híd Dánia fővárosát, Koppenhágát köti össze a svédországi Malmővel, tágabban nézve pedig Skandináviát Közép- és Nyugat-Európával. A hídon halad keresztül az E20-as európai főútvonal. Kétvágányú vasúti pályáján a vasúti személyszállítást jelenleg a dán oldalon a DSB Øresund üzemelteti, a Koppenhágai repülőtéren és Koppenhágán át Helsingørig; a svéd oldalon pedig a Transdev, Malmőn át Göteborgig, Kalmarig és Karlskronáig.

Maga a híd a két part közötti távolság mintegy felét teszi ki, 7845 méteres hosszúságával Európa második leghosszabb közúti-vasúti hídja. A maradékot a Peberholm (Bors-sziget) nevű mesterséges sziget (4055 m), az onnan a dán oldalra vezető alagút (4050 m) és a dán oldalon létesített mesterséges félsziget (430 m) hidalja át.

A vasúti kapcsolat egy páratlan és egyedülálló műszaki bravúr, építése során többféle problémával is meg kellett birkózniuk a mérnököknek. A két szomszédos ország vasúthálózatának a villamosítási rendszere eltérő: a dán hálózat 15 kV-on és 16⅔ Hz-en üzemel, míg a svéd 25 kV-on és 50 Hz-en. Az áramrendszer váltás a svédországi hídfőnél történik. De a biztosítóberendezés is különböző, míg a dán rendszer "csak" 180 km/h  sebességre alkalmas, addig a svéd már a 200 km/h-t is tudja.

A biztosítóberendezések váltása az alagút-híd kapcsolatnál történik, 2021 óta pedig már az ETCS is működik az átkelőn. És ezzel még nem értünk a végére a bonyodalmaknak: Dániában a jobboldali, míg Svédországban baloldali közlekedési rend van érvényben a vasútvonalakon. A hídon végül a jobboldali közlekedést vezették be, a két vágány helyett cserélése egy szintbeli kereszteződéssel a svéd oldalon épült ki.

A tengerszoros feletti/alatti kapcsolat megépítése nagyrészt hitelből épült, az EU csak minimális pénzt biztosított az összeköttetés megépítéséhez.

A még épülő sziget, növényzet nélkül

A kombinált alagút-híd kapcsolatra azért volt szükség, mert ha végig híd épült volna, az zavarta volna a koppenhágai repülőtér légiforgalmát, ha a hidat nem építik elég magasra, akkor pedig a tengerjáró hajók nem férnek el, a túl magas hídra való feljutás viszont a tehervonatok számára lett volna erőt próbáló feladat. A csak alagútból álló összeköttetés pedig ökológiai károkat okozott volna a tengerfenéken. Az eredmény így a kombinált alagút-híd kapcsolat lett. Ahol az autóút és a vasút a hídról átvált az alagútban futó szakaszra, oda a mérnökök egy mesterséges szigetet építettek, mely a Peberholm (Bors-sziget) nevet kapta.

A szigeten van egy autópálya-kijárat, amelyet az engedély nélküli forgalom elől elzártak, és egy helikopterleszálló, amelyet elsősorban közlekedési baleseteknél terveztek használni.

A mesterséges sziget (kép forrása: Railwaygazette.com)

Az Øresundon átívelő híd eredeti tervei szerint a szorosban található Saltholmot szigetet használták volna fel a közlekedési kapcsolathoz. A tervek szerint vagy autópályát és vasútvonalat kellett volna építeni Saltholmon keresztül, vagy a meglévő szigetet kellett volna bővíteni, hogy ugyanezt a célt szolgálja.

A sziget ökológiájának védelme érdekében végül mindkét lehetőséget elvetették; a dán és svéd politikusok ehelyett úgy döntöttek, hogy e cél elérése érdekében egy mesterséges szigetet építenek közvetlenül Saltholmtól délre. Azért választották ezt a helyet, mert úgy gondolták, hogy ez nem zavarja a víz szabad áramlását a tengerszoroson keresztül, ami kulcsfontosságú volt a híd megépítéséről szóló vita során. Így hát megépült a mesterséges sziget, mely a Peberholm (Bors-sziget) nevet kapta.

A még épülő kapcsolat 1998. december 1-én (kép forrása: Wikimedia Commons)

Peberholmot szigorú törvények védik. Csak biológusok látogathatják évente egyszer a szigetnek a vasúton és autópályán kívüli területeit, amelyeknek a sziget a létrejöttét köszönheti. A sziget a 142-es Natura 2000 terület része, amely Saltholm és a környező vizekből áll, és amelynek összterülete 7218 hektár. Ugyanez a terület két madárvédelmi oltalom alatt is áll, mint H110 és H126 élőhely. A törvények nem akadályozták meg, hogy a 2020-as koronavírus-járvány idején határellenőrző állomásként használják.

Peberholmi lakosok

Peberholmot biológiai kísérletnek tekintik. A tudósok azt jósolták, hogy a természet benépesíti a szigetet magától, és mindenféle emberi beavatkozás nélkül virágzásnak indítja. 2007 júniusában a Lundi Biológiai Társaság tudósai 454 növényfajt regisztráltak a szigeten. 2005-ben mintegy 20 pókfaj és körülbelül 12 madárfaj is lakott a szigeten.

2008 óta mind a madarak mennyisége, mind a madárfajok száma növekedett, és jelenleg 20-30 faj költ rendszeresen Peberholmon. A szigetet nagyrészt többféle költő sirályfaj lakja, és néhány helyileg veszélyeztetett faj is otthonra lelt itt költőként, köztük néhány évben a mediterrán sirály és az európai szirti cankó. A kis szigeten sok lúd, kacsa, nagy kormorán és szárcsák pihennek, télen pedig gyakran megfigyelhető itt a fehérfarkú sas. A Dániában ritka és védett európai zöld varangy több árokban élő példányát is megtalálták. A 2007-2008-as számlálás során kb. 2500 egyedet találtak, ami Skandináviában a legnagyobb populációk közé tartozik. Feltételezhető, hogy a saltholmi varangyok átúsztak. Három egérfaj is benépesítette Peberholmot, már nagyon korán, és 2010 óta nyulak is átkeltek a jégen Saltholmból, és most Peberholmban szaporodnak. Fontos, hogy ezeket a populációkat megfigyelés alatt tartsák, mivel különösen az egerekről ismert, hogy potenciálisan veszélyesek lehetnek a sínek stabilitására. 2015-től fehér nyulakat is láttak. Feltételezhetően valakinek az autójából szabadultak ki.

A 2004-08-as években a rovarokra összpontosító felmérések összesen 345 bogárfajt, 421 lepkefajt és 18 méhfajt regisztráltak. Ez Dánia és Svédország hasonló élőhelyeihez képest viszonylag alacsony diverzitásnak számít. Ennek ellenére a szigeten található fajok némelyike ritka vagy veszélyeztetett a régióban. A lepkepopuláció sajátos módon a regionálisan szokatlan vagy ritka fajok felé tolódik el, beleértve az Epiblema grandaevana (egy lepkefaj) és a fürdőfehérke (Pontia daplidice) populációját. 2005-ben itt fedezték fel a Hobo pókot, egy olyan pókot, amely regionálisan csak Jütland egy bizonyos pontjáról ismert. Úgy gondolják, hogy vonatokkal vándorolt ide külföldről. 2006-ban felfedezték a Ceutorhynchus resedae nevű gyurgyalagfajt is, ami egyedülálló lelet Dániában.

Forrás

* Az angol Wikipédia Peberholm című szócikke

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blogot a Facebookon is!