HTML

Vonattal? Természetesen!

Én nagyon szeretek vonattal utazni, ami sok ember számára teljesen érthetetlen. Szeretném az olvasóknak megmutatni, hogy vonattal is érdemes útra kelni, akár külföldre is. Vannak saját utazás leírások, de be szeretnék mutatni olyan lehetőségeket is, melyek kevésbé ismertek. A hagyományos vonatok helyett igyekszem majd megírni az újdonságokat a nagysebességű vasúti közlekedés világából, de lesznek még elfeledett technikatörténeti érdekességek és múzeumok is. Megpróbálom bizonyítani, hogy a vonat sokszor akár a repülő vetélytársa is lehet árban, kényelemben, sőt eljutási időben is! Továbbá néha olvashattok a kedvenc játékomról, a JBSS Bahnról is egy-két rövidebb cikket. Rendszere frissítést nem ígérek, de azért néha nézzetek be hozzám! A bloghoz jó szórakozást kívánok minden Kedves Olvasónak! Balogh Zsolt

Friss topikok

Címkék

afrika (6) agv (1) alagút (7) alex (1) állatok (2) állomás (14) alpok (1) alstom (1) amerika (2) amszterdam (1) anglia (17) április elseje (2) argentína (1) arosa (1) augsburg (4) ausztria (86) autó (2) autómúzeum (4) ave (16) avlo (1) ázsia (4) baden-württemberg (2) bajorország (60) baleset (2) barcelona (12) barlang (2) bayernticket (27) bécs (9) bécsújhely (3) belgium (4) berchesgaden (2) berlin (1) bloginfo (3) bob (6) bombardier (1) botanikus kert (4) brenner hágó (3) budapest (4) busz (1) caf (1) commons (1) csehország (14) dánia (1) dél-korea (2) desiro (1) deutsche bahn (18) egyiptom (3) éjszakai vonat (1) elon musk (2) érdekességek (58) euronight (3) európa (3) filmek (6) finnország (1) fogaskerekű (4) franciaország (71) freilassing (1) füssen (4) füsti (1) gaudi (3) genova (5) görögország (2) gőzmozdony (11) gysev (1) hajó (8) híd (1) hollandia (6) horvátország (2) hs2 (1) ic (2) ice (18) iho.hu (1) index (57) index2 (248) india (4) innsbruck (4) interrail (13) izrael (1) japán (10) jbss bahn (13) jövő (2) kalifornia (4) kanton (1) kastély (7) kecskemét (18) kenya (1) kína (40) kindertojás (2) kisvasút (10) kombinált szállítás (2) konténer (1) könyv (3) kötélvasút (6) különleges vasút (4) las vegas (2) lego (3) lengyelország (4) ligeti (6) lindau (2) Linz (2) linz (1) madrid (11) magánvasút (2) maglev (6) magyarország (35) mallorca (7) marokkó (3) menetrend (1) mercedes (1) metró (8) milánó (3) mittenwaldbahn (6) modellvasút (11) monaco (1) münchen (78) múzeum (39) nagysebességű vasút (149) nápoly (3) németország (74) nürnberg (11) nyomtáv (1) öbb (11) olaszország (45) oroszország (3) ouigo (1) párizs (12) peking (1) pendolino (2) plzeň (3) porsche (3) portugália (4) prága (9) puchberg (7) railjet (9) regionalzug (15) rekordok (3) rendezőpályaudvar (5) repülés (6) rhb (2) s-bahn (8) salzburg (5) semmering (4) siemens (2) sikló (1) sinkanszen (3) skoda (1) söll (1) spanyolország (62) spital am pyhrn (2) st. pölten (5) strassbourg (1) stuttgart (8) svájc (19) svédország (4) szaud-arábia (1) szeged (1) szlovénia (9) s bahn (16) tajvan (1) talgo (7) tarragona (1) TEE (9) terepasztal (8) tgv (38) tibee (4) tibet (1) törökország (2) train simulator (1) trieszt (2) ukrajna (1) USA (20) vasútállomás (9) vasútvonal (1) velence (7) vendégposzt (2) villamos (9) virágok (1) virtuális vasút (9) vonatjegy (1) westbahn (1) Windischgarsten (4) würzburg (1) zürich (1) Címkefelhő

2022.06.23. 19:16 Balogh Zsolt

A milánói Leonardo da Vinci múzeum

Olaszországi nyaralásom során kihagyhatatlan program volt számomra a milánói Museo Nazionale Scienza e Tecnologia Leonardo da Vinci, magyarul a "Leonardo da Vinci" Nemzeti Tudományos és Technológiai Múzeum".  50 000 m²-es alapterületével Olaszország legnagyobb műszaki-tudományos múzeuma és Európa egyik legnagyobb múzeuma. Itt található a világ legnagyobb gyűjteménye a névadó reneszánsz festő, szobrász, mérnök és tudós, Leonardo da Vinci rajzai alapján készült modellekből. Évente több mint 500 000 ember látogatja meg.

panoramica_chiostro_museoscienzatecnologiadavinci_milano.jpgA múzeum épülete (kép forrása: Wikimedia Commons)

A gyűjtemény több mint 16 000 történelmi tárgyat tartalmaz, és reprezentatív tanúságtételeket tartalmaz az olasz tudomány, technológia és ipar történetéről a 19. századtól napjainkig. A múzeum 14 interaktív laboratóriumában a látogatók megismerhetik az informális oktatás módszerét. A múzeum együttműködik Európa és a világ vezető tudományos múzeumaival, és 2003 óta tagja az ECSITE-nek (European Collaborative for Science, Industry and Technology Exhibitions).

Az 1956-ban megnyílt múzeum 2000 óta magánjogi alapítvány, amelynek alapító tagjai az Oktatási, Egyetemi és Kutatási Minisztérium, valamint a Kulturális Örökség és Turizmus Minisztériuma; támogatói a Lombardiai Régió, Milánó önkormányzata, valamint a Milánói Kereskedelmi, Ipari, Kézműves és Mezőgazdasági Kamara; a tudományos tanácsnak Milánó vezető egyetemei is tagjai.

Elhelyezkedése

A múzeum a Via San Vittore 21. szám alatt található, a San Vittore al Corpo egykori kolostorában, az azonos nevű templom mellett, közel ahhoz a helyhez, ahol Leonardo szőlővel művelt földeket birtokolt, akkoriban közvetlenül a városfalakon kívül. Nem messze van a Santa Maria delle Grazie-templomtól, ahol a híres Utolsó vacsora című freskó is látható, valamint a Sant'Ambrogio-bazilikától. A főpályaudvartól metróval közelíthető meg, a legközelebbi metrómegálló a Sant'Ambrogio, a milánói metró kettes, zöld színű vonalán.

A múzeum a Google térképén

A Leonardo da Vinci Nemzeti Tudományos és Technológiai Múzeum egy bencés kolostorban kapott helyet, amely a 16. században olíviai kolostorrá vált, és a San Vittore al Corpo templomhoz csatlakozott.A múzeum kerengője között még mindig jól láthatók a nagy erődített falak maradványai, amelyek egy római császári mauzóleumot őriztek.

A két nagy kerengő és egy kollégium építéséhez vezető munkálatokat az olíviai szerzetesek kezdték el a 16. század elején, végül a komplexumhoz szerzetesi cellák, vendégszállások, könyvtár (ma Sala delle Colonne), apátsági lakás, káptalan, novíciusok hospice, zöldségeskertek, kertek és szőlőskertek tartoztak. 1560-ban megkezdődött az új templom építése. Giuseppantonio Castelli da Monza tervei alapján a 18. század elején épült a refektórium (ma Cenacolo terem), ahol Pietro Gilardi megfestette a kánai menyegző freskóját.

A 19. század elején, a napóleoni megszállás idején a kolostor először katonai kórház, majd kaszárnya lett.

A második világháborúban súlyosan megrongálódott az épületegyüttes, de a háború után múzeumként újjáépítették az egykori kolostor épületét.

A háborúban megrongálódott épület (kép forrása: Wikimedia Commons)

Guido Ucelli iparosnak 1947-ben sikerült megszereznie a területet. Piero Portaluppi építész vezette 1952-ig a felújítási munkálatokat Enrico Griffinivel és Ferdinando Reggiorival együtt, amelyek a padlózatokat, szerkezeteket, boltozatokat, kerengő boltozatokat, pincéket, az oszlopcsarnokot és a Cenacolo termet érintették.

1953. február 15-én Alcide De Gasperi miniszterelnök jelenlétében felavatták a Museo Nazionale della Scienza e della Tecnica "Leonardo da Vinci" múzeumot. Kezdetben könyvtár, két bár és konferenciatermek voltak benne. A következő évben új irodaépület, műszaki könyvtár, tárgyalóterem és egy 600 férőhelyes mozi-kongresszusi terem épült. 1953 és 1956 között a Via Olona felé eső területen épült a Museo del volo.

Ez egy 30x70 méteres fémhangár volt, amelyet az Ente Fiera Milano bocsátott rendelkezésre, és amelyet a Légierő vezérkarának Történeti Hivatalából származó történelmi anyaggal egészítettek ki (ideiglenes raktárban). 1959-ben a Museo del Volo számára egy új épület építését vitatták meg. A munkálatokra 1960 és 1963 között került sor a Milánó városával kötött megállapodásnak és a regionális kormány finanszírozásának köszönhetően.

A Museo del Volo 2000 m²-es területén 1967 és 1969 között a vasúti közlekedésnek szentelt részleget hoztak létre. Erről a kiállításról egy későbbi posztban részletesen is szó lesz majd. A Ferrovie dello Stato és a Ferrovie Nord Milano társaságokkal való együttműködésnek köszönhetően a mozdonyok, a vagonok és a jelzők a Porta Genova vasútállomásról speciális járműveken érkeztek a múzeumba.

A San Vittore al Corpo egykori kolostorának kerengője Maximianus császári mauzóleumának maradványaival a közepén, sövénnyel körülvéve az 1970-es években (kép forrása: Wikimedia Commons)

A múzeumban az első tárlatvezetés 1970-re nyúlik vissza, az 1993-ban létrehozott műhelyek intenzív ismeretterjesztő tevékenységének kezdetére. A következő években a múzeumban számos kiállításra és tárlatra került sor a rádió, a televízió, Marconi és Leonardo da Vinci témakörében.

1999 augusztusában, Domenico Lini igazgatósága idején egy törvényerejű rendelet a közjogi intézményt magánjogi alapítvánnyá alakította át. 2001-ben Fiorenzo Gallit nevezték ki igazgatónak, és intenzív munka kezdődött a felújításon, valamint az új kiállítási részlegek és interaktív műhelyek megnyitásán. 2005-ben az Enrico Toti tengeralattjárót a múzeumba szállították és muzealizálták, valamint új interaktív laboratóriumokat nyitottak a genetika, a biotechnológia és a robotika számára. 2007-ben újra megnyitották a teljesen felújított előadótermet, és megnyitották az új helikopteres területet és a termékéletciklus-szekciót.

2008-ban megnyíltak a távíró-, telefon- és televízió- és az olajszekció új területei. 2009-ben megnyíltak a gumival, ragasztóanyagokkal foglalkozó területek és az új múzeumi könyvesbolt (MUST shop). 2009 júniusában a múzeum adott otthont az ECSITE (Tudományos Központok és Múzeumok Európai Hálózata) éves konferenciájának. Az élelmiszerlaboratórium és a nanotechnológiai terület 2010-ből, a vegyipari alapanyagokkal foglalkozó részleg 2011-ből származik. 2013-ban megnyitották az új acélterületet, és felújították az interaktív anyagok laboratóriumát. 2014-ben a világűrnek szentelt új részlegen volt a sor, ahol az egyetlen olasz tulajdonban lévő holdkőzetet mutatták be.

2015-ben megnyílt az alumínium terület és az állandó interaktív kiállítás, a #FoodPeople, amely az élelmiszerekkel kapcsolatos kérdéseknek van szentelve. Ugyanebben az évben az Aeronavale pavilonban kiállították az AC72 Luna Rossa merevszárnyú katamaránt, és megnyílt a Maker Space. 2016-ban avatták fel a Cavallerizze-t, amely a XXI. Triennale di Milano kiállításainak egy részét befogadó új épületet, amelyet két régi, 18. századi istálló építészeti felújításából nyertek, így a múzeum teljes alapterülete mintegy 50 000 m²-re nőtt, amelynek fele kiállítótér. Ezek a bővítési és felújítási munkálatok is a Gioco del Lotto alapoknak köszönhetően valósultak meg, a 662/96 törvény rendelkezéseivel összhangban.

Gyűjtemények

A múzeum a tudományos és technológiai fejlődésnek szentelt, kiterjedt örökséget gyűjt és őriz, Olaszországra összpontosítva.

A gyűjteményeket az 1930-as évek óta alakították ki, és 16 000 történelmi tárgyat tartalmaznak, köztük műszaki és tudományos műszereket, gépeket és berendezéseket a közlekedés, az energia, a vas- és acélipar, a távközlés, az információtechnológia és az űrhajózás témakörében. Ezen kívül van egy művészeti gyűjtemény, amely mintegy 2500 festményt, rajzot, szobrot, iparművészeti tárgyakat és érmeket tartalmaz; egy papír- és fotóarchívum, valamint egy könyvtár 40 000 szöveggel és folyóirattal. A gyűjtemények a magánszemélyek, vállalatok és intézmények adományainak köszönhetően folyamatosan gyarapodnak.

Történelmi szakaszok

A múzeum állandó kiállításai tematikus makroterületekre oszlanak:

* Leonardo art & science (Leonardo, hangszerek, óragyártás, művészeti gyűjtemények)
* Kommunikáció (távközlés, fontos technológiák, világűr)
* Élelmiszer-tudomány és technológia (#FoodPeople)
* Anyagok (alumínium, réz, acél, polimer anyagok, alapvegyszerek, papír, termékéletciklus)
* Energia (energia és anyagok, energiaforrások és energiatermelés, kőolajipar, energiarendszer, átviteli hálózatok)
* Szállítás (vasúti-, légi-, vízi szállítás)

pc.jpgRészlet a múzeum sokoldalú gyűjteményéből: személyi számítógépek, játékkonzolok és adathordozók egy vitrinben kiállítva

A Leonardo da Vinci Galéria

A múzeum rendelkezik a világ legnagyobb gyűjteményével Leonardo rajzai alapján készült gépmodellekből, amelyekből az első emeleti "Leonardo da Vinci" galériában látható válogatás.A rajzok alapján készült modellek között találunk polgári témájúakat, mint a forgó daru vagy a cölöpverő, katonaiakat, mint a gyors sarkantyús hajó vagy a skafór, építészeti tanulmányokat, mint az ideális város modellje, és repülési tanulmányokat, mint a híres légcsavar. Látható egy életnagyságú és teljesen működőképes automata szövőszék is, amely Leonardo kódexeinek tanulmányai alapján készült.

szovoszek.jpgLeonardo tervei alapján rekonstruált szövőszék, mely a szövést lyukszalag alapján végezte. Mivel a lyukszalag cseréjével másféle mintákat is képes volt szőni, tekinthetjük a programozható számítógépek ősének is a szerkezetet!

A modellek feletti falakon a firenzei géniusz művészeti alkotásainak részleteit reprodukáló táblák láthatók, míg a szemközti falakon kódexek felnagyított lapjai láthatók, amelyeken a különböző tudományterületeken - anatómia, fizika, botanika, matematika, geológia és kartográfia - végzett számos tanulmányának jegyzetei láthatók.

hajito.jpgLeonardo hajítógépe...

tank.jpg...tankja...

ostrom.jpg...és ostromgépe

dsc_0679.jpgKorabeli rajz alapján rekonstruált "autó". Működőképességében és kényelmében én kételkedem, talán más is így volt ezzel, ezért nem is épült meg a maga korában...

Enrico Toti S506 tengeralattjáró

Az Enrico Toti tengeralattjáró (S 506), amely 2005 óta a kültéri részen van kiállítva, belülről is megtekinthető. Sajnos ottjártamkor zárva volt.

tengeralattjaro.jpgA múzeum szabadtéri területén látható az Enrico Toti tengeralattjáró (S 506), amely 2005-ben került a gyűjteménybe.

A Toti, a második világháború után Olaszországban épült első tengeralattjáró, 1967-ben bocsátották vízre a monfalconei hajógyárban, és 1968-ban állt szolgálatba az olasz haditengerészetnél. Ez egy SSK (Submarine Killer): egy olyan tengeralattjáró, amelynek célja más tengeralattjárók, és különösen a szovjet blokk nagy nukleáris rakétaindító rendszereinek felderítése és végső soron megsemmisítése, amely a hidegháború egyik legrettegettebb fegyvere volt.

A tengeralattjáró a Toti osztály első tagja, amely négy tengeralattjáróból állt, és az 1990-es évek végéig a Földközi-tengeren teljesített szolgálatot.

A Toti hosszú tengeri és szárazföldi út után 2005-ben érkezett a múzeumba. Amikor a tengeralattjárót 30 év aktív szolgálat után 1999-ben kivonták a forgalomból, az olasz haditengerészet által a múzeumnak tett adományozását 2000 és 2001 között hivatalosan is aláírták. 2001. április 5-én kezdődött a tényleges utazás: egy hónapos vitorlázás (vontatva) Augusta (Szirakuszai) és a cremonai folyami kikötő között. 2001 és 2005 között a tengeralattjáró a kikötőben horgonyzott; ez az időszak a gazdasági források felkutatásával és a legjobb műszaki megoldások tanulmányozásával telt, hogy a múzeumig tartó utolsó 93 km-t közúton megtegyék. 2005. augusztus 9. és 14. között történt a szállítás, mely 4 éjszakán át tartott. 2005. december 7-én a tengeralattjárót végül megnyitották a nagyközönség előtt.

Csillagászati és asztrofizikai szekció

A kiállítás első része a kozmosz Földről történő megfigyelésének történetét meséli el, ahol a Brera Csillagvizsgáló jelentős gyűjteményéből származó történelmi tárgyak kerülnek bemutatásra, mint pl.

* az 1878-ban az olasz parlament által finanszírozott nagyméretű, fénytörő Merz - Repsold távcső, amelynek köszönhetően Giovanni Schiaparelli, a híres csillagász 1886 és 1890 között megfigyelte és leírta a Mars felszínét;
* Jeremiah Sisson 1774-es Egyenlítői Szektor Távcsöve, amellyel Schiaparelli felfedezte a 69 Hesperia nevű aszteroidát;

A csillagászati és asztrofizikai kiállítás (kép forrása: Wikimedia Commons)


* Az eredeti fából készült modell, amelyet Ruggero Giuseppe Boscovich (1711-1787) rendelt meg, hogy a brerai jezsuita kollégium rektorának illusztrálja a felállítás alatt álló csillagvizsgáló tervét;
* Egy naprendszer modell, amely a Földet és az égitesteket ábrázolja, 1688-ból, a híres térképész, Vincenzo Maria Coronelli munkája;
* a Galileo Galilei által tervezett és épített távcsövek egyikének hű másolata;
* A Vega hordozórakéta 1:1 méretarányú modellje, amely 2019-ben került a múzeumba;

vega.jpgA Vega hordozórakéta életnagyságú mása a múzeum udvarán

A második rész a világűr meghódítását mutatja be, a Hold meghódításától kezdve az Apollo 17 parancsnoka, Eugene Cernan által 1972 decemberében begyűjtött és 1973-ban Richard Nixon elnök által Olaszországnak ajándékozott holdkőzeten át a Nemzetközi Űrállomás (ISS) tevékenységéig.

A kiállított aprócska holdkőzet (kép forrása: Wikimedia Commons)

Aeronaval pavilon

Aeronaval Pavilon, az Ebe kiképzőhajóval együtt (kép forrása: Wikimedia Commons)

A modern építészet e csarnokában a tengeri és légi, polgári és katonai navigáció témája jelenik meg. A két világháborúban használt régi hadihajók és néhány tengeri és légi támadóhajó maradványai is megtalálhatók.

A kollekcióból kiemelkedik néhány tekintélyes darab:

* egy Farman III másolata, egy 1909-ben a francia repülés úttörője, Henry Farman által tervezett és épített egymotoros polgári kétfedelű repülőgép;
* Nieuport-Macchi Ni.10, az első világháborúban használt egymotoros kétfedelű repülőgép;
* a második világháborúban használt Macchi C.205V Veltro vadászgépek mindössze három fennmaradt példányának egyike, az egyetlen, amelyet 1981-ben repülőképes állapotba hoztak;
* A Breda Ba.15, a Società Italiana Ernesto Breda által az 1920-as évek végén kifejlesztett egyhajtóműves, kétüléses, magas szárnyú túragép, amelynek egyik példányát Gaby Angelini pilótanő használta az 1932-es európai rajtaütésén;
* Enrico Forlanini kísérleti helikoptere, egy gőzgépből és két függőleges tengelyű, ellenkező irányban forgó légcsavarból álló, vászonból és bambuszból készült repülőgép, amelyet az első motoros, levegőnél nehezebb légi járműnek tartanak, amely 1877-ben a levegőbe emelkedett.

A haditengerészet területén:

* az Ebe nevű kiképzőhajó, amelyet az olasz haditengerészet alkalmazott és a múzeumnak adományozott. Ez egy 1921-ben vízre bocsátott, fából készült vitorlás hajó;
* a Conte Biancamano tengerjáró hajó egy része, beleértve a hidat, néhány első osztályú kabint és a társalgótermet;
* lassú mozgású torpedó, más néven "disznó" vagy zseb-tengeralattjáró.

hajo.jpgA gyűjteményt több részletes hajómodell egészíti ki

Vasúti pavilon

A vasúti pavilon a múzeum számomra legfontosabb része. A pályaudvar valósághűen van berendezve, mint egy igazi vasútállomás, jellegzetes használati tárgyakkal, sínekkel, peronokkal és vasúti jelzőkkel. A pavilonban számos eredeti kiállítási tárgyat őriznek, amelyek közül sok a római Termini pályaudvaron található Állami Vasúttörténeti Múzeum gyűjteményéből származik.

kando.jpgAz FS E430 sorozatú villamos mozdony, melyet a magyar származású Kandó Kálmán tervezett az olasz vasutak számára és a budapesti Ganz gyártotta le 1902-ben

A kiállítási tárgyak között gőzmozdonyok, villamos mozdonyok, köztük az FS E.330-as mozdony, valamint olasz és külföldi mozdonyok is szerepelnek, sőt még magyar vonatkozású járművet is találunk!

A vasúti szekció kincseiről azonban majd a következő posztban számolok be részletesen.

Források

* Az olasz Wikipédia Museo nazionale della scienza e della tecnologia Leonardo da Vinci című cikke

Szólj hozzá!

Címkék: olaszország múzeum milánó


A bejegyzés trackback címe:

https://vonattal-termeszetesen.blog.hu/api/trackback/id/tr6417845979

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása