A spanyol-francia határon található Pireneusok számos programlehetőséget kínál az idelátogatóknak. A magas hegységrendszer már ősidők óta komoly akadálya a közlekedésnek, ám szerencsére a mérnököket még egy ekkora természeti kihívás sem tántorított el.
A kis vonat a meredek hegyoldalban (kép forrása: www.skiinfo.fr)
A Pireneusok a szép tájakon és a csipkés hegycsúcsokon kívül számos közlekedési különlegességet is tartogat az idelátogatóknak, amit tovább színesít, hogy itt két hatalmas birodalom határa is fekszik. A merőben eltérő francia és a spanyol közlekedési hálózatok összekapcsolása több furcsa, különleges és izgalmas vasút megépítését tették szükségessé, gondoljunk csak a Ligne de Cerdagne különleges vonalára vagy a francia TGV 8300 méteres Perthus-alagútjára.
Ezek közé tartozik továbbá a Petit train d'Artouste nevű keskeny nyomtávolságú kisvasút is Franciaország déli részén, Pyrénées-Atlantiques megyében, Pau és Laruns városok közelében, közel a spanyol határhoz.
Műszaki jellemzői
Az egyvágányú vasútvonal mindössze 10 km hosszúságú, és 500 mm-es nyomtávolsággal épült ki. A nyitott szerelvényeket apró dízelmozdonyok vontatják, óránként mindössze 15 km per órás sebességgel. De nem is baj ez, mert a kocsikból a hegyek és völgyek, a szakadékok és a meredek sziklafalak látványa miatt nincs is szükség a nagyobb sebességre. A felső végállomás közelében, több mint 2000 méteres magasságban található a Lac d'Artouste nevű félig-mesterséges tó is.
A vasútvonal vadregényes tájakon halad keresztül (kép forrása: Wikimedia Commons)
A Pireneusokban ilyen magasságban már csak kevés növényfaj él meg, a fák egyre kisebbek és kisebbek lesznek, végül teljesen átadják a helyüket a hideg- és széltűrő növényeknek. De még a legellenállóbbak sem képesek megmaradni a csupasz sziklákon, így egyre több és több helyen fehérlik ki a hegység csupasz sziklái.
A hatkocsis vonat utasaival (kép forrása: Wikimedia Commons)
A vasútvonalon a két végállomáson kívül további hat kisebb állomás is található, ahol vonatkeresztek lebonyolítása is lehetséges. Ezek a kis állomások így jelentősen megnövelik a vasútvonal kapacitását.
Indulásra váró szerelvények (kép forrása: Wikimedia Commons)
Mint ahogy a képeken is látható, a piros-sárga, élénkszínű személykocsik tizenkét személyesek, ablak nincs rajtuk, így kényelmesen lehet belőlük a tájat is fotózni. A rossz idő ellen a kocsik tetején található, kinyitható ponyva véd. De jó idő esetén a kocsik szinte minden irányba teljesen nyitottak, a fotósok legnagyobb örömére!
Itt még lankásabb a táj, csenevész fák is előfordulnak (kép forrása: Wikimedia Commons)
Háromvágányos állomás a vonalon (kép forrása: Wikimedia Commons)
Története
A vasútvonalat a francia Chemins de fer du Midi vasúttársaság építtette az 1920-as években. A CFM volt a környékbeli vasútvonalak akkori üzemeltetője. 1920 és 1932 között a vállalat több villamos erőművet is épített a hegyekben, mely sok és nehéz építési munkával járt. Az építkezések megkönnyítése érdekében épült a 10 km hosszúságú keskeny nyomtávú gazdasági vasút is. Miután az építkezések befejeződtek, a CFM meglátta a feleslegessé vált vasútvonalban a turista-attrakció lehetőségét és a teherszállítás után a személyszállítás lett a feladata.
A vasútvonal eredeti vontatójárműve, egy Renault R2 (kép forrása: www.cfchanteraines.fr)
Egy Whitecomb mozdony (kép forrása: www.cfchanteraines.fr)
Az eredeti hat Renault R2 sorozatú mozdonyt 1963-ban hat új Billard T60D és öt Whitecomb mozdony váltotta le.
1938-ban a vasútvonalat államosították és a Francia Államvasút, az SNCF kezelésébe került. Bár a vasútvonalat építtető vasúttársaság, a Chemins de fer du Midi már évtizedek óta megszűnt, a mozdonyok orrán még mindig látható a társaság emblémája, a CFM.
Érdekesség, hogy a mozdonyvezető nem a menetiránnyal szemben foglal helyet a mozdonyban, hanem a vezetőálláshoz képest oldalt ül. Erre a szokatlan megoldásra azért van szükség, mert az apró mozdony vezetőállásában nincs hely kettő ülésnek és kezelőszerveknek irányonként, így mindkét irányba haladáskor a mozdonyvezető azonos pozícióban kénytelen ülni.
Útvonal
Az első állomás Artouste-Fabrèges településen található, a tenger szinttől 1240 méteres magasságban, a Lac de Fabrèges nevű tó mellett, a Gave du Brousset völgyében. Itt még csak egy gondolalift végállomás van, mely felvisz majd a kisvasút tényleges alsó állomásához. Artouste-Fabrèges csak közúton közelíthető meg személygépkocsival.
A vasútvonal prospektusa (kép forrása: www.altiservice.com)
A gondolalift innen 1920 méteres magasságba repít, a kisvasút alsó, Ossau2000 nevezetű állomáshoz (a vágányok innen mindkét irányba továbbvezetnek, azonban csak az egyik irány járható a turistavonatoknak). A vonat, miután elhagyja Ossau2000-et, egy 315 méter hosszúságú alagúton halad át a hegygerinc alatt, majd eléri a Gave de Soussouéou völgyét és a Gave d'Ossau másik mellékfolyóját. Ezután a vasút meredek sziklapárkányokon halad a La d'Artouste gátig. A végállomás 1940 méteres magasságban található. Innen nem messze helyezkedik el a Lac d'Artouste nevű félig-mesterséges tó is, mely egy vízierőművet táplál.
Forgalom
A vonalon hatkocsis szerelvények közlekednek, melyeket egy-egy kis dízelmozdony vontat. Egy kocsiba 12 személy fér el, így egy vonatra összesen 72 utas válthat jegyet. Az utazási szezon május végétől vagy június elejétől egészen szeptember végéig vagy október elejéig tart.
A kismozdony és vonata (kép forrása: www.cheminots.net)
A 10 km-es vonalon a legnagyobb sebesség 15 km/h, a menetidő egy órás. Forgalmas napokon tíz szerelvény is elindul felfelé, óránként akár három is. Lefelé már ritkábban közlekednek, minden órában egy-egy vonat ereszkedik le a völgybe.
Az alsó állomásról a szerelvények 8:30 és 14:30 között indulnak.
Youtube videó a vonalról
Az alsó állomás a Google térképén
A Pireneusok a francia-spanyol határon egy igazi vadregényes, szinte eredeti állapotában megmaradt magashegység apró hegyi falvakkal, kanyargós utakkal és rengeteg turistaútvonallal. De mint látható, nem csak a keményvonalas túrázóknak adatik meg a hegység páratlan szépsége, bizonyos részeit vonattal is felfedezhetjük!
Utolsó kommentek