A legutóbbi spanyolországi cikkemben megemlítettem a Ligne de Cerdagne nevű keskeny nyomtávolságú vasutat is a Pireneusokban. Kíváncsiságból jobban utánanéztem, hogy milyen is ez a számomra teljesen ismeretlen vonal!

A Ligne de Cerdagne vonata Franciaországban, közel a spanyol határhoz (kép forrása: Wikimedia Commons)

A Ligne de Cerdagne vasútvonal nyomtávolsága 1000 mm és 850 V egyenárammal lett villamosítva. A vonatok az áramot a sín mellé fektetett harmadik sínszálból nyerik, így nem épült a vasút fölé felsővezeték. Egy vonalból áll, mely Villefranche-de-Conflent és Latour-de-Carol - Enveitg városok között húzódik 62,5 km hosszan.

Az idők során több becenevet is kapott, így ismert még, mint Sárga Vonat (franciául: Train Jaune, Katalánul:Tren Groc) a sárga színe miatt, vagy mint a Pireneusi metró (németül: Pyrenäenmetro), az európai kontinensen felszíni vasutaknál szokatlan, harmadik sínes áramellátása miatt.

A Sárga-vonat

Villefranche-de-Conflent állomásán átszállási lehetőség van normál nyomtávolságú vonatra Perpignan felé, míg a vonal másik vége egy igazi technikai különlegesség: Latour-de-Carol - Enveitg állomáson ugyanis három különböző nyomtávolság találkozik!

Nyomtávok és országok találkozása La Tour de Carolban (Kép forrása: Wikimedia Commons)

Toulouse felől egy egyvágányú, normál nyomtávolságú vasútvonal végállomása, az 1000 mm-es Ligne de Cerdagne hegyi vasút kiindulópontja és a spanyol vasút egyik egyvágányú, 1668 mm-es vonalának a végállomása.

Három különböző nyomtávolság, két vontatási nem, két különböző áramrendszer és két államvasút találkozása!

Hegyvidéki állomás

A vonalon háromféle járműsorozat közlekedik:

Az SNCF Z100 sorozat első példánya 1908-ban állt forgalomba, majd 1912-ig további 17 követte. 2011-ben még mindig 13 motorkocsi szállította az utasokat a Pireneusokban. A 30 tonnás, 220 kW teljesítményű járműveket a SACM, a CARDE & Cie és a Thomson Houston gyártotta. Maximális sebességük 60 km/h.

A Ligne de Cerdagne Z100 sorozatú motorvonata

Utódja az SNCF Z150 sorozat, melyből összesen kettő érkezett a vonalra. A két panoráma-motorkocsit a már Magyarországion is ismert svájci Stadler Rail szállította 2001-ben, de csak 2004-ben álltak forgalomba. Súlyuk valamivel több, mint az elődöké: összesen 41,38 tonnát nyomnak, teljesítményük 600 kW, így a maximális sebességük is nagyobb, 80 km/h. Ezek már modernebb, korszerűbb járművek: osztatlan oldalablakokkal, és akár mozgássérültek számára is használható WC-vel szerelték fel. Sajnos azonban nem kompatibilis a korábbi járművekkel, így nem tud további kocsikat vontatni. Színe szintén sárga, hogy illeszkedjen a korábbi flottaszínhez.

SNCF Z150 sorozat a Stadlertől

A harmadik sorozat nem a személyforgalmat, hanem a vasútbiztonságot szolgálja: a kis mozdonyok elejére szerelt hóekék tartják tisztán a pályát a téli időszakban. Az SNCF  Z200 sorozat szintén réges-rég, 1909-ben állt szolgálatba, egy évvel az SNCF Z100 sorozat után. A két hóekét a CARDE & Cie gyártotta, teljesítményük 2x220 kW. Sebességük pedig mind közül a legalacsonyabb: 55/30/20 km/h.

A függőhíd

A vasútvonal építése 1903-ban kezdődött, és elsőnek Mont-Louis állomásig készült el 1910-ig. Később, folytatódott egészen a mai végállomásig, a folytatás 1927-ben nyílt meg. Ezzel el is nyerte a vonal a ma is ismert, végleges formáját és hosszúságát. Érdekesség, hogy ezen a vasútvonalon található Franciaország legmagasabban fekvő állomása is, az 1593 méter magasan található Bolquère-Eyne állomás is. Összesen 19 alagút és 2 különleges híd is épült, az egyik ezek közül egy vasúti függőhíd.

A függőhíd egy SNCF Z100 sorozatú vonattal

A vasút 850 V-os áramellátásáról már a kezdetektől fogva a Têt folyóra épített vízierőmű gondoskodott.

A személyvagonok között egyaránt vannak nyitott és zárt kocsik is. A nyitottak jobban kedveltek, ugyanis csodálatos kilátás nyílik belőle a környező hegyekre. Az utazás a vonalon kevesebb, mint három órát vesz igénybe.

1911-ben a vasutasok gömbvillámot figyeltek meg az áramvezető sínek közelében. Miután a vonal mellé villámhárítókat telepítettek, az eset többé nem ismétlődött meg.

A vonat korábbi, vörös-sárga festése

Völgyhíd a vonalon

Ez a már több mint 100 éves vonal így szintén bekerült azoknak a helyeknek a listájába, melyet még látni és kipróbálni is szeretnék! Ki tudja? Talán jövőre? :)