Stuttgartban a vasúti közlekedés még lóvasúttal kezdődött, melyet fokozatosan váltottak le az akkor modernek számító villamosok. Ám a villamosüzem felett is eljárt az idő, helyét a figyelemreméltó "Stadtbahn" (nem összetévesztendő az S-Bahnnal) vette át, mely 2014-ben már 128 kilométeren közlekedett. A forgalomból kikerült járművekből sikerült sokat megőrizni, melyek a Straßenbahnwelt Stuttgart villamosmúzeumba kerültek.
Akik Stuttgartban járnak, pillantsanak ide is be egy röpke órára és idézzék fel a régi Stuttgart városi közlekedését, mert megéri!
A vasútállomás közelében található régi alkatrészekből összeállított szobor
A Straßenbahnwelt Stuttgart a város éppen átépülő főpályaudvaráról legegyszerűbben S-Bahnnal közelíthető meg. Az S1-es, S2-es vagy S3-as viszonylat is érinti Bad Cannstatt megállót, ahonnan pár perc gyaloglással már a múzeum bejárata előtt vagyunk. De választhatjuk az U1-es és az U2-es Stadbahn járatokat is, szintén Bad Cannstatt megállóig. Mivel villamosmúzeumról van szó, mely a régi kocsiszínből lett kialakítva, egyértelmű, hogy sínekkel is bőven el van látva az egész környék.
A villamos kocsiszín még a villamosvilágból maradt fent, így a vágányok is mindenhol 1000 mm-es nyomtávolságúak, szemben a városi Stadtbahn 1435 mm-ével.
De lépjünk is beljebb és nézzünk szét az épületben is egy kicsit. A képválogatás meglehetősen szubjektív, ettől sokkal-sokkal több csodát tartalmaz a múzeum. A magas hegyek közötti völgyben fekvő Stuttgart és környékének villamosközlekedése rengeteg technikai megoldás kialakítását és kifejlesztését igényelte.
A képeket többé-kevésbé időrendbe próbáltam rakni, hogy bárki végigkövethesse a városi vasutak fejlődését Baden-Württemberg tartományban. Szerencsére olyan időpontban érkeztem, amikor rajtam kívül csak egy összetartó kisgyerekekből álló csoport járt ott, de ők nem zavarták a fényképezést.
A villamosülések változása a kezdetektől napjainkig
A múzeum legrégebbi darabja egy 1868-ban készült lóvasúti teherkocsi. A kéttengelyes, többnyire fából készült kis jármű egészen 1896-ig szolgálta a teherforgalmat, majd selejtezték. Hihetetlen, hogy a selejtezése után eltelt ennyi év után mégis sikerült idetalálnia a múzeumba. A kocsit két ló húzta Stuttgart első lóvasútvonalán, mely szintén 1868-ban nyílt meg.
Lóvasúti személykocsi és a hozzávaló szükséges vonóerő
Személyszállításra alkalmas kocsik 1887-től közlekedtek a városban, szintén kocsinként két lóval. A lóvontatás Stuttgartban egészen 1928-ig fennmaradt. A tizenhat ülőhelyet és nyolc állóhelyet tartalmazó kocsitípusból hét épült, melyeket maradéktalanul selejteztek. A képen látható replikát a múzeum építette 1993-ban.
A fenti képen látható villamos volt a harmadik generáció Stuttgart életében. Az eredetileg nyitott kocsikat 1902 és 1904 között gyártották és összesen 32 készült belőle. 1912 és 1914 között átépítették zárt kivitelűre. A 2x22 kW-os teljesítménye 16 ülő és 17 álló utas szállítására volt elegendő. A villamosok között meglehetősen fiatalon, már 1935-ben már selejtezték, ezután műszaki kocsi és hótoló szolgálatokat látott el. 1968-ban, a stuttgarti villamos 100. születésnapja alkalmából felújították. A villamos mind a mai napig üzemképes állapotban van.
A "WN 26" sorozatú villamos egy "WN 32" sorozatú pótkocsival
A Filderbahn magántársaság üzemeltette az első keskeny nyomtávolságú vasútvonalat Baden-Württembergben. Stuttgartból rövid fogaskerekű vasút épült, melyekhez 1912-ben érkezett a fenti képen látható villamos. A kocsikat 1935-ben modernizálták, majd majdnem 30 év további munka után, 52 éves korukra 1964-ben selejtezték. Az eredeti jellegzetes zöld-fehér festésükkel kerültek a múzeumba. A 2x33 kW-os villamoson összesen 51-en utazhattak egyszerre.
Közlekedni márpedig kell! És kellett akkor is, mikor még nem volt a többségnek saját autója. Piaci napokon a kistermelők tehervillamossal juttatták be az árut a város piacára
A 600-as sorozatot 1929 és 1930 között gyártotta a ME és az AEG. Összesen 34 motorkocsi állt forgalomba, melyek egészen 1962-ig közlekedtek. Teljesítményük jóval nagyobb volt, mint az eggyel korábban bemutatott típusé. két villanymotorjának egyenkénti teljesítménye 51 kW.
A 600-as sorozatú villamos mögött csúfoskodik az 1927 és 1929 között legyártott 85 pótkocsi egyike. Szegény azért néz ki ilyen megviselten, mert 20 évig a Hannoveri villamosmúzeum állította ki mindenféle védelem nélkül a szabad ég alatt. Restaurálása már megkezdődött, de sok munka vár még rá.
A "Party villamos" a DoT4 sorozatba tartozik. Ezt a típust 1964 és 1966 között gyártotta a ME, az AEG, a Siemens és az SSB közösen. 1980-ban a sorozat egyik járművét, a 929-est, átépítettek egy "buli-villamossá", mely új számot is kapott: így született meg a 999-es. A villamoson egy bárt, WC-t, néhány asztalt ülőhelyekkel és táncteret alakítottak ki.
Villamosok szépen sorban, balra a 6-os egy GT4 csuklós villamos
A GT4 sorozatú csuklós villamosból 1959 és 1965 között összesen 350-et gyártottak. Egészen 2007-ig közlekedtek az utolsó példányok, majd selejtezték az utolsót is.
A GT4 csuklós villamos villamos belső tere
Ballaszt-víztartályok egy teherkocsin
Stuttgartban több igen meredek villamosvonal is található, melyek miatt változatos fékezési technikákat is fel kellett használni. A képen látható víztartályok pontos szerepéről a Salzburgi siklónál már részletesen írtam korábban.
Az Esslingen–Nellingen–Denkendorf villamosvonal motorkocsija
Esslingen–Nellingen–Denkendorf városok között egy városközi villamosvonal is kiépült több, mint 11 km hosszan. Ez az amerikai InterUrban vasútrendszer európai megfelelője talán. A villamosok itt már nem a városon belüli utasforgalmat szolgálják ki, hanem a bejáró, távolsági forgalmat. Ehhez a feladathoz nagyobb és erősebb járművek szükségesek. A képen látható motorkocsi pont ilyen, ugyanis 4 db 55,5 kW-os motor hajtja, szélesebb, hosszabb és magasabb, mint a korabeli villamosok, 44 ülőhely és 80 állóhelyével már inkább a nagyvasúti kategóriát jelenti. A fent említett városok között 1926-tól 1978-ig közlekedtek a motorkocsik, mikor is az autóbuszok vették át a helyüket. Az 1000 mm-es nyomtávolságú motorkocsik így hát a múzeumba kerültek.
A 13-as számú villamos már egyértelműen a modern villamosok közé tartozik. Itt már nincs különálló pótkocsi, a három részre tagolt villamos teljes hosszában átjárható. Akkoriban ez újdonságként hatott, ma már teljesen természetesnek vesszük.
A nagy villamosokon kívül a múzeum több apróbb kiállítási tárggyal is segít megismerni a város közlekedésének a történetét. Plakátok, iránytáblák és reklámok színesítik a falakat, a villamosok közötti apró üvegvitrinekben pedig korabeli jegyeket, ruhadarabokat, könyveket, sőt régi játékokat is találunk.
Az igazi villamosok a gyerekeknek és a játékgyártóknak is felkeltette az érdeklődését
De kipróbálhatjuk egy kicsit a villamosvezetés élményét is egy LGB méretarányú városi terepasztallal, ahol egy körpályán irányíthatunk egy villamost, méghozzá igazi villamos kezelőszervekkel!
LGB méretarányú terepasztal villamossal
A nosztalgiaflotta a szomszédos épületben
A szomszédos épület sajnos nem látogatható, pedig sok érdekesség látható ott is, ugyanis ott várakoznak bevetésre a nosztalgiaflotta járművei. Hogy a régi villamosok akadálytalanul tudjanak közlekedni a város átépült, némileg szélesebb vágányain, több helyen is meghagyták a korábbi fonódó vágányokat. Emiatt sokszor láthatunk még a városban három sínes vágányokat és némileg alacsonyabb peronokat. Hiába, mindent a turistákért...
Ez pedig már a jelen: az elavult villamoshálózat helyén egy modern Stadtbahn hálózat épült ki fokozatossan, de erről részletesebben majd a következő posztban lesz szó
hétfő | Zárva |
kedd | Zárva |
szerda | 10:00–17:00 |
csütörtök | 10:00–17:00 |
péntek | Zárva |
szombat | Zárva |
vasárnap | 10:00–17:00 |
A Stuttgarti villamosmúzeum a Google térképén
A belépőjegy 4 euró, de egy euró kedvezményt kapunk, ha a városi tömegközlekedéssel jövünk és van érvényes napijegyünk.
További információkat a Straßenbahnwelt Stuttgart hivatalos oldalán és a német Wikipédia Stuttgarter Historische Straßenbahnen cikkében találhatunk még.
Utolsó kommentek